Az emberi mikrobiomból sikerült három olyan bakteriális metabolitot azonosítani, amelyek gátolják a SARS-CoV-2 vírusfertőzést.

A korai vírusellenes kezelés csökkentheti a súlyos és kritikus esetek előfordulását. Súlyos COVID-19-tüdőgyulladásban a lehető legkorábban fontolóra kell venni a kortikoszteroidok rövid távú alkalmazását a citokinkaszkád gátlására és a progresszió megelőzésére.

A földrészekre kiterjedő pandémiák jelentősen befolyásolták a történelem menetét. Uralkodók halála, és hadseregek pusztulása, a gazdaság szétesése a következmény. A kórokozók folyamatos változása, a fogékony populáció számának növekedése miatt a pandémiákra a jövőben is számíthatunk. Tehát nem az a kérdés, hogy lesznek-e világjárványok. A kérdés az, hogyan tudjuk kezelni, tudunk-e tanulni a tapasztalatokból, azt tudjuk-e helyesen használni. A „One Health” – „Egy egészség” koncepció segíthet ebben.

A felső légúti fertőzések – melyeket „megfázásként” is szokás emlegetni a köznyelvben – heveny formában jelentkező, általában maguktól is meggyógyuló betegségek. Leggyakoribb kórokozóik különböző légúti vírusok. 

A „meghűléses” betegségek fő kórokozója a rhinovirus, de kétszáznál több féle vírus okozhatja és bakteriális fertőzés is súlyosbíthatja a tüneteket. Az influenza gyengébb immunrendszerűeknél, újszülötteknél, időseknél akár halálos is lehet. A tüneteket az immunrendszer fertőzésre adott reakciói váltják ki. 

A kínai Wuhanban COVID-19 fertőzéssel kórházba került gyermekek klinikai, laboratóriumi és mellkas CT adatainak feldolgozása alapján megállapítható, hogy a COVID-19 fertőzés gyermekekebn jellemzően enyhe tünetekkel zajlik, de a társult fertőzések gyakoribbak, mint felnőtt korban.

BEVEZETÉS
A BCL2 fehérje család tagjai fontos szerepet játszanak az intrinsic apoptózis szabályozásában, segítik a tumorsejtek túlélését és a terápiára való rezisztencia kialakulását. A B CL2-inhibitorok monoterápiában is hatékony kezelésnek bizonyultak krónikus lymphoid leukaemia (CLL) kezelésében. Az első, szelektív BCL2-inhibitor, a venetoclax gyorsan csökkentette a tumortömeget relabált/refrakter (R/R) CLL-ben, illetve kis lymphocytás lymphomában (SLL), még nagy rizikójú – pl. 17p deléciót hordozó – csoportokban is (ORR 80%, CR 6–20%). Emellett a rituximabbal együtt alkalmazott korai fejlesztésű, nem szelektív BCL2-inhibitor, a navitoclax tolerálható és hatékony kombinációnak bizonyult R/R lymphoid malignitásokban. A cikk szerzői a rituximabbal kombinációban alkalmazott venetoclax biztonságosságát, farmakokinetikáját és hatékonyságát vizsgálták R/R CLL-ben és SLL-ben szenvedő betegeknél.

Az influenzavírusok egyedülálló tulajdonsága a nagyfokú változékonyság. E nagyfokú változékonyság következtében már néhány hónap leforgása alatt képes jelentősen megváltoztatni az antigén-szerkezeti tulajdonságait, ami nagy kihívás elé állítja az oltóanyag fejlesztőit és előállítóit. Az elmúlt évtizedekben az oltóanyag előállításának módszertana folyamatosan fej­lődött, nyomon követve az influenzavírusok mutációs változásait, annak érdekében, hogy minden influenzaszezon kezdetén a lehető leghatéko­nyabb vakcina kerüljön az oltóorvosok kezébe.

 A nyálmirigybetegségek gyulladásos, bakteriális, virális és daganatos kórképeket ölelnek fel. A heveny szialoadenitisz fájdalommal, gennyesedéssel, duzzanattal jár, s antibiotikummal, nyálmirigymasszázzsal, folyadékpótlással, a nyáltermelés foko­zásával gyógyítható. A vírusos kórképek közül a mumpsz és a HIV-fertőzés terápiája a háttérben álló betegség ellen irányul. Visszatérő vagy idült szialoadenitisz a gyer­mekkori visszatérő parotitisz és a szialolitiázis. A gyulladás hátterében gyakran kő vagy szűkület áll, a kezelés célja az elzáródás megszüntetése. A nyálmirigyek – zö­mükben jóindulatú – daganatai fájdalmatlan szoliter csomókként jelennek meg a nyakon. A kórisme képalkotó vizsgálatokkal és biopsziával állítható fel.

Bár a felső és alsó légúti infekciók az esetek többségében enyhe vagy közepesen súlyos formában zajlanak, szövődményként sinusitis, otitis media és bronchopulmonális (BP) infekciók fordulhatnak elő, melyek krónikussá válhatnak, vagy időről időre visszatérhetnek, mely terápiás nehézségeket okozhat.
Bár e fertőzések etiológiai háttere nem mindig deríthető fel egyértelműen, az esetek többségét baktériumok (Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae, Moraxella catarrhalis, Klebsiella pneumoniae és A csoportú Streptococcus pyogenes), még gyakrabban pedig vírusok (RSV, adenovírusok, parainfluenza- és influenzavírusok) okozzák.