A pulmonális artériás hypertonia (PAH) jellemzője a pulmonális vaszkuláris rezisztencia progresszív emelkedése. Az elmúlt évtizedben a PAH kezelé­sében jelentős fejlődés történt. A különböző támadáspontú készítmények optimális, rizikóprofilnak megfelelő megválasztása és kombinálása jelenti a terápia vezérfonalát. A prosztaciklinek és prosztaciklinanalógok javítják a fizikális terhelhetőséget, a funkcionális állapotot és a hemodinamikai paramétereket, továbbá az epoprostenol növeli a betegek túlélését.

A szülésindukcióban és a laktációban betöltött szerepén túl az oxitocin az anya és a gyermek közötti erős kötelékekért is felelős. Szekrécióját befo­lyásolhatja egy ölelés vagy egy egyszerű beszélgetés, amelyben jelen van a bizalom érzése. Felelős lehet a társadalmi viselkedésért is, mert elősegíti az egyének közötti empátia fejlődését. Úgy tűnik, ez a neuropeptid meg­erősíti az emberi kapcsolatokat, ezzel pozitív társadalmi kölcsönhatásokat támogat. A plazma oxitocintartalmának mérése, az agyi képalkotás (f-MRI/ PET) és a genetikai/epigenetikai vizsgálatok új lehetőségeket kínálnak az oxitocin útvonal megismerésére, és segítenek megértenünk, hogyan élünk szerelem idején a saját mikrokörnyezetünkben.

Az endokrin hipertóniák – közülük is elsősorban a primer aldoszteronizmus – előfordulására gyakrabban számíthatunk a korábban feltételezettnél a hi­pertóniás betegek között. Egyes betegcsoportokban célzott szűrővizsgála­tok végzése, az érintettek kiemelése fontos feladat, hiszen az ilyen betegek kardiovaszkuláris kockázata fokozott, ami azonban a célzott terápiával megfelelően csökkenthető.

A jelenség biológiai alapja ismeretlen, de akinek életét nehezíti számos többé-kevésbé hatékony lehetőség közül is választhat megszüntetésére. 

Egy tabletta kihagyása vagy a tévedésből megismételt gyógyszerbevétel tromboembóliás, illetve vérzéses szövődmény formájában veszélyt jelent­het az alvadásgátlót szedő betegekre. Naponta kétszeri, vagy egyszeri ada­golás mellett kisebb ez a veszély?

Ismét egy nagy esetszámú, hosszú követési idejű vizsgálat utal arra, hogy a hipogonadizmusban szenvedő idősödő férfiakban a tesztoszteron-pótlás nem növeli a szívrohamok gyakoriságát.  

Antibiotikumok helytelen alkalmazása károsítja a bélflórát, ami gyakran Clostiridium difficile infekcióhoz, ennek következtében súlyos hasmenéshez vezet, ami bélsár pirulával jól kezelhető. A bélsár pirula készítése útján sikerült ilyen gyógyító módszert kidolgozni.