A máj-cirrhosis akut dekompenzációja miatt hospitalizált betegek ellátása során az első 24 óra különösen fontos időszak. A korai hatékony beavat­kozás javítja a túlélést, valamint csökkenti a kórházi ápolási időt. A korai időszakban a hepatológus konzílium nem feltétlenül hozzáférhető, így a betegeket elsőként ellátó orvos számára fontos, hogy egy olyan „ellátási csomag” álljon rendelkezésre, melynek alkalmazásával már a korai időszak­ban biztosítható a hatékony, bizonyítékokon alapuló kezelés. A szerzők egy olyan „ellátási csomag”-ot állítottak össze, mely a máj-cirrhosis AD miatt felvételre kerülő összes beteg ellátása esetén alkalmazható.

A prokalcitonin akutfázis-fehérje, amely elsősorban infekciós kórképekben termelődik nagy mennyiségben. Az 1990-es évek óta létfontosságú labo­ratóriumi paraméterré vált. Elsősorban a bakteriális infekciók biomarkere; emelkedett értéke döntő tényező lehet a virális vagy bakteriális eredet kérdésében, egyes kórképeknél az antibiotikum indikálása vagy éppen leállítása függhet a szérumszintjétől, sőt néhol a hemokultúrát kiváltó diagnosztikai eszközt remélik látni benne. Több mint 20 éves „karrierje” után azt hihetnénk, nem tud már újat mutatni, ám az újabb kutatások sze­rint emelkedése nem kizárólag bakteriális infekciókhoz köthető. Akárho­gyan is, mennyiségén fontos klinikai döntések, azaz életek múlhatnak.

Az aktuális daganatellenes kemoterápia nem rontja a COVID-19 betegek életkilátásait.

A kínai Wuhanban COVID-19 fertőzéssel kórházba került gyermekek klinikai, laboratóriumi és mellkas CT adatainak feldolgozása alapján megállapítható, hogy a COVID-19 fertőzés gyermekekebn jellemzően enyhe tünetekkel zajlik, de a társult fertőzések gyakoribbak, mint felnőtt korban.

A C-reaktív protein akutfázis-fehérje, amely gyulladásos kórképek, szö­vetkárosodások esetén fokozott mértékben termelődik. Fontos klinikai diagnosztikai eszköz. Szerepe azonban túlmutat diagnosztikai marker voltán – szintjéből a betegségek súlyosságára, illetve prognózisára is következtethetünk.

A mindennapi döntéshozatalban egyre nagyobb szerepet játszanak a „be­tegágy melletti” orvosi laboratóriumi eljárások („point-of-care testing”, POCT). A már elterjedt módszerek (pl. cukor vagy fehérje kimutatása a vi­zeletben) mellett egyre gyakrabban alkalmazzuk az újszerű egykazettás technikákat (gyors diagnosztikus teszt, RDT). A gyors és megbízható kórismézés az infektológiában is lehetővé teszi a célzott terápia kiválasztását. Az olyan teszteljárások, mint az otthoni HIV-teszt, igen fontosak lehetnek a betegek számára. A szenzitivitás és a specificitás technikai korlátai, a min­ta megfelelő kezelése változatlanul kihívást jelentenek. Minden vizsgálati eredményt klinikailag tapasztalt orvosnak kell értékelnie.

A laboratóriumi diagnosztika – a fizikális vizsgálat, az EKG és a képalkotó eljárások mellett – a sürgősségi ellátás egyik alappillére. Laboratóriumi vizsgálatokat hívhatunk segítségül a diagnózis felállításához, a kezelés megkezdése előtti állapotfelméréshez, a kockázatbecsléshez, akár egyes betegségek lefolyásának követéséhez is. Az indokolatlan laboratóriumi tesztek viszont időveszteséget okoznak és pénzkidobást jelentenek. A ta­nulmány összefoglalja, hogy a sürgősségi ellátásban mikor melyik para­méter vizsgálata indokolt.

Bizonyítékon alapuló válasz

Felnőttek akut légúti fertőzéseiben a prokalcitoninszinttől függő antibiotikumterápiás séma alkalmazandó az antibiotikumhasználat csökkentésére (A szintű ajánlás, több RCT alapján). A prokalcitoninszinttől függő terápiás algoritmus alkalmazása kapcsán átlagosan 3,47 nappal csökkent az antibiotikumhasználat időtartama fel­nőttkori akut légúti infekciókban, anél­kül, hogy a morbiditás vagy a mortalitás növekedett volna. Az alapellátási gya­korlatban a prokalcitoninszinttől függő terápiás algoritmus 72%-kal csökkenti az antibiotikumrendelés arányát, és nem befolyásolja a terápiás kudarc kockáza­tát. Gyermekek alsó légúti infekcióiban a prokalcitoninszintre alapozott stratégia rövidítheti az antibiotikumkezelés időtar­tamát (B szintű ajánlás, egy RCT-n alapul).

Az otthon szerzett pneumónia az egyik leggyakoribb, a veszélyeztetett po­pulációban magas halálozással járó infekció. A közlemény a tüdőgyulladás mikrobiológiai diagnosztikájának és a biomarkerek használatának áttekin­tése után foglalkozik a ma javasolt antibiotikumok mellett a kezelés újonnan felmerült kérdéseivel, a kardiovaszkuláris komplikációkkal, a makrolidok és a kortikoszteroidok mint biomodulánsok terápiás szerepével.

A fehérvérsejtszám-emelkedés mértékének megállapításához alapvető az életkortól és a várandósságtól függő referenciatartományok használata. Az eozinofil fehérvérsejtek felszaporodása parazitás fertőzésre vagy al­lergiára utal, a limfocitózis gyermekkori virális megbetegedés jele lehet. A leukocitózis különösen a bakteriális fertőzések tünete. Stresszhatásokra akut leukocitózis alakulhat ki. A leukocitózis hátterében állhat pl. gyógyszermellékhatás, léphiány, dohányzás, elhízás, krónikus gyulladá­sos állapot. Rosszindulatú vérképzőszervi betegség jele lehet a láz, fogyás, fáradékonyság, zúzódások. Ha felmerül a malignitás, a beteget hematoló­gus-onkológus szakorvoshoz kell utalni.