A rendelkezésünkre álló adatok alapján, a daganatos betegek a COVID-fertőzés és annak szövődményei szempontjából nagy kockázatú csoportnak számítanak. A daganatos betegségek és a COVID-halálozás tekintetében több közös rizikófaktor ismert, mint például az elhízás vagy az idős kor. A kockázatot tovább növelik az alkalmazott kezelések és az egészségügyi intézményekben eltöltött hosszabb idő. A fentiek miatt több szervezet is azt javasolja, hogy a daganatos betegek, ezen belül is különösen a he­matológiai betegek – mint nagyon magas rizikójú csoport – elsőbbséget élvezzenek a COVID-ellenes oltási sorrendben. Az alábbi publikációban a daganatos betegek COVID-oltásával kapcsolatban rendelkezésre álló adatokat és ajánlásokat foglaltam össze.

KLINIKAI KÉRDÉS

Kellően hatásosak és biztonságo­sak-e a szájon át szedhető nyákoldó szerek az idült hörghurut és a kró­nikus obstruktív légúti betegség (COPD) heveny fellángolásainak, a betegség időtartamának és a kór­házi felvételek szükségességének csökkentésében?

A SARS‐CoV‐2 által okozott megbetegedések számának emelkedésével párhuzamosan egyre több ismerettel rendelkezünk a betegség olyan jel­legzetességeiről, mint például a kockázati tényezők köre. Rizikófaktorként azonosították többek között az idős kort, a férfi nemet, a magas vérnyomást, a cukorbetegséget, a szív- és érrendszeri, valamint a légúti megbetegedése­ket. Ami a dohányzás kockázatfokozó szerepét illeti, az eddig rendelkezésre álló adatok ellentmondásosak, ezért sürgősen szükség van egyértelmű állásfoglalás kialakítására ebben a kérdésben.

Journal of Medical Virology, 2021. február

A magyar lakosság mind jobb védettségének elérése és az oltási program iránti közbi­zalom erősítése érdekében a jelenlegi, nem transzparens módon létrejött, tudományos alátámasztás nélküli, több ponton aggályos eljárásrendet véleményünk szerint célszerű fejleszteni és pontosítani. Ehhez egy részletes szakmai véleményt készítettünk, melyben tisztázzuk a harmadik oltás orvosi indokait, kiemeljük a veszélyeztetett csoportokat, ismertetjük a harmadik oltás beadására vonatkozó immunológiai és – egyelőre kevés – empirikus adatot, valamint áttekintjük a nemzetközi gyakorlatot és prioritásokat.

Szakmai vélemény a koronavírus elleni harmadik oltás beadására vonatkozó, július 27-én kiadott hazai eljárásrendről – háttér, kritika és alternatíva

Az eozinofil gastroenteritis (EGE) viszonylag ritka betegség, amelyet a gyomor-bél traktus eltérő mélységű eozinofil infiltrációja, ennek követ­keztében létrejövő krónikus gyulladás és heterogén gasztrointesztinális tünetegyüttes jellemez. A diagnózis a panaszok, a laboratóriumi leletek, a képalkotók és a szövettan eredménye alapján állítható fel. 

Egy 51 éves férfi azzal a panasszal keres­te fel orvosát, hogy 3 évvel korábban csomót vett észre a nyelvén, mely azóta las­san növekszik. A csomó az utóbbi időben fájdalmassá vált, zavarja őt a beszédben és az evésben. A beteg nem emlékezett arra, hogy sérülés vagy baleset érte volna a szá­ját. A lézió sohasem vérzett, nem repedt meg, nem fekélyesedett ki. A kórelőzmény­ből kiemelendő, hogy a beteg jelenleg is aktív dohányos, krónikus hepatitis C áll fenn nála, és korábban intravénás kábító­szereket használt.

A rákbetegségek primer prevenciója hosszú évtizedek óta kutatások tárgyát képezi. Ma már számos evidencia támasztja alá azt a tényt, hogy az élet­módbeli tényezők fontos szerepet töltenek be a rosszindulatú daganatok kialakulásában. A megelőzés fontos eleme az egészséges életmód követése, az egészséges étrend betartása, az élethosszig megőrzött normális testsúly és a rendszeresen végzett fizikai aktivitás, mert ezekkel bizonyos daganat­típusok kialakulásának kockázata jelentősen csökkenthető. Az American Cancer Society 2020-ban új szakmai ajánlást adott ki erre a kérdéskörre. A cikk ennek figyelembevételével mutatja be a rák primer prevenciójának lehetőségeit, koncentrálva az étrend és a fizikai aktivitás hatására.

Az új eredmények alapján az American Thyroid Association (ATA) 2017-ben módosított a szubklinikus hypothyreosisra vonatkozó TSH-célértékein, míg a European Thyroid Associationnek (ETA) jelenleg is a 2014-es ajánlása van érvényben. A két irányelv alapjaiban különbözik, abban viszont megegyez­nek, hogy helyi trimeszterspecifikus TSH-értékek alkalmazását javasolják a szubklinikus hypothyreosis esetére. Helyi határértékek hiányában az ATA 4,0 mIU/l-es TSH-értéktől és TPO-pozitivitás esetén javasolja a levotiroxin pótlását, 2,5 mIU/l fölött csak ennek mérlegelését, az ETA ezzel szemben ellenanyagszinttől függetlenül indokoltnak tartja a levotiroxinkezelést 2,5 mIU/l-es TSH-szint felett.

Régóta tudjuk, hogy mind a hyperthyreosis, mind a hypothyreosis infertilitással járhat. A szubklinikus formáknak a női termékenységre gyakorolt hatása azonban közel sem ilyen egyértelmű. Kit kell kezelni? Mennyi az elérendő THS-érték? Befolyásolja-e a terápiás döntésünket az anti-TPO-pozitivitás? Ezekre a kérdésekre próbál választ adni a közlemény.