Jó ismert, hogy a krónikus stressz jelentős kardiometabolikus kockázati tényező, ugyanakkor a különböző alvászavarok kialakulásában is szerepet játszhat. Az insomnia jelentősen rontja az életminőséget, miközben számot­tevően növeli a szívizominfarktus kockázatát. Ezzel összefüggésben talán kevéssé ismert, hogy az alvás hosszának csökkenése is fokozza a szívizom­infarktus rizikóját. A mindennapi gyakorlat szempontjából ezért fontos a betegek alvásminőségének feltérképezése és szükség szerinti kezelése.

Az agyalapi mirigy elégtelenségén azt értjük, hogy a mirigy egy vagy több hor­monjának elválasztása csökken vagy leáll, gyakran súlyos következményekkel. A cikk kóroktani és kórélettani alapokon ismerteti a kórismézés és a kezelés főbb tudnivalóit. A szerzők szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy a célszervek nem specifikus tünetekkel járó funkcionális deficitje esetén a nem endokrino­lógus kollégák gondoljanak a hypophysis elégtelenségének lehetőségére is.

A tau fehérjék aggregálódását blokkolja az új eljárás, ami nem csak az Alzheimer-kór terápiájában, hanem Parkinson-kórban és más betegségekben is hatásos kezelés lehet.

Egy új tanulmány szerint a túlzott mértékű stressz időseknél közel 40%-kal növeli a kognitív zavarok valószínűségét a kevés stresszt elszenvedőkéhez képest.

A magasvérnyomás-betegség és a kardiovaszkuláris megbetegedés közötti összefüggés, a kockázat növekedése jól ismert. A magasvérnyomás-betegség eredményes kezelésében figyelembe kell venni a további kardiovaszkuláris kockázati tényezőket, egyéb rizikófaktorokat, a társbetegségeket, az esetle­ges célszervkárosodásokat, valamint az egyén életmódját, szociális tényezőit is. A betegek életmód-változtatásának támogatása mellett a gyógyszeres kezelésben a monoterápia helyett akár egy tabletta formájában alkalmaz­ható kombinált terápia javasolt. A szerzők egy olyan vizsgálat eredményeit ismertetik, amelyben a kombinációs sémát carvedilollal egészítették ki. Az alkalmazott kombinált gyógyszeres terápia mellett a vérnyomásértékek rövid távon rendeződtek, a beállított terápiát a betegek jól tolerálták.

A lép megnagyobbodása számos kiváltó okra vezethető vissza, de hátteré­ben rendszerint valamilyen szisztémás betegség áll. A beteg tünetei utal­hatnak fertőző betegségre, daganatos megbetegedésre, elsődleges májbe­tegségekre vagy vérképzőszervi okokra. A fizikális vizsgálat során észlelt megnagyobbodott lép esetén célszerű hasi ultrahangvizsgálatot végezni. A splenomegalia leginkább az alapbetegség megfelelő kezelésével csök­kenthető, bizonyos esetekben splenectomiát, vagy a lép méretét redukáló terápiát alkalmaznak. Az akut fertőzések, a vérszegénység és a lépruptúra a splenomegalia leggyakoribb szövődménye. A megnagyobbodott lép ese­tén a ruptúra fokozott rizikója miatt a kontakt sportok kerülése javasolt.

Az akut és sok esetben intenzív fájdalom csillapítása a fájdalomcsillapítási algoritmusok ismeretében a kórkép jellegéhez, a fájdalom nagyságához, a beteg egyéni kockázataihoz igazodó kell, hogy legyen. Számos esetben analgetikum is elégséges, más esetekben a gyulladáscsökkentés is fontos szempont a kórfolyamat jellege alapján. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoport a nem szteroid gyulladáscsökkentőké (NSAID). Ismert mellékhatások miatt a cél az NSAID dózis és alkalmazás időtartamának a lehető legrövidebbre való csökkentése. A fájdalom nagysága és intenzitása, a kórkép jellege alapján, az egyéni rizikótényezők mérlegelésével adhatók opioidok vagy ezekkel kombinált készítmények. 

A zöldhályog vagy orvosi nevén glaukóma során a szem belnyomása kórosan és tartósan megemelkedik. Ennek következtében károsodhat a látóideg, a szem fény- és szín érzékelésért felelős ideghártyájában (retinában) lévő idegsejtek és nyúlványaik pusztulása látásvesztést okoz­hat. A szemen belül uralkodó nyomás nem minden zöldhályog kapcsán emelkedik meg kórosan, az esetek 20–52%-ában a glaukómás beteg szemnyomásának értéke a normális tartományon belül marad. A szem belnyomása továbbá glaukómára jellegzetes egyéb elváltozások hiá­nyában is megemelkedhet.

A borderline személyiségzavar legfontosabb jellemzője az érzelmek szabá­lyozásának, uralásának zavara. Ennek következtében gyakori a hangulati labilitás, a hangulati állapotok szélsőséges váltakozása, az impulzivitás és instabilitás, az önkép és önértékelés zavara, illetve bonyolult párkapcsola­tok és egyéb személyes kapcsolatok kialakítása, annak minden nem kívánt következményével együtt.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (selective serotonin reuptake in­hibitor, SSRI) és a risperidon mérsékelten hatásosak a demencia bármelyik formájában jelentkező agitációban. (A szintű evidencia, egy metaanalízis alapján). Az olanzapin és a risperidon a placebónál jóval tovább ké­pes csökkenteni a demencia által kiváltott agitációt (B szintű evidencia, egy jó minőségű véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat [randomized controlled trial, RCT] alapján). A dextrometorfán/kinidin hatásosan csök­kenti a demenciában fellépő agitációt (B szintű evidencia, metaanalízisben idézett jó minőségű RCT alapján).