A krónikus obstruktív tüdőbetegség és a kardiovaszkuláris betegségek etiológiai háttere jelentős részben közös.

A méhnyakszűrés mint másodlagos megelőzési módszer egyik célja a valódi rákelőtti állapotok időben történő kimutatása. Olyan detektálási módszert kell alkalmazni, amely érzékenysége a rákelőtti állapot kimutatásában közel 100%-os és a fals negatív készsége alacsony. A HPV-fertőzés és méhnyakrák kialakulása közötti ok-okozati kapcsolatot számtalan tanulmány egyértel­művé tette.

A minimál invazív laparoszkópos sebészet számos hagyományos nyitott eljárás helyébe lépett az urológiában. A da Vinci sebészeti rendszer jelentős technikai előnyt kínál a laparoszkópos sebészeti eljáráshoz képest. A robot­asszisztált radikális prostatectomia széles körben történő elfogadása tette lehetővé az urológusok számára más, komplexebb műtétek elvégzését, szig­nifikánsan csökkentve a műtéti morbiditást. Cikkünk célja a robotsebészet történetének áttekintése, valamint a rosszindulatú daganatok kezelésében betöltött jelenlegi és jövőbeni szerepének megismertetése.

Az inkontinenciát és a fizikai erőnlétet kedvező irányban befolyásoló beavatko­zások pozitív hatással vannak mind a két geriátriai tünetegyüttesre. A cikkben idézett vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a kontinenciamenedzselés önmagában is hatással van az esésekre, és megfordítva, a fizikai edzés mér­sékli az inkontinenciát.

A bőr és a szervezet immunműködésének kialakításában és fenntartásában a bőr szerkezeti felépítésében szerepet játszó sejtek, az immunrendszerünk sejtjei, és a mikrobióta tagjai játszanak fontos szerepet. Míg korábban úgy gondoltuk, hogy ez a szerkezetéből és anatómiai felépítéséből adódó passzív funkció, napjainkban ez a kép sokkal árnyaltabb. Ez a szervünk egy, a külső és a belső körülményekhez is egyaránt dinamikusan alkalmazko­dó rendszer, ami fontos szerepet játszik integritásunk megőrzésében, de emellett szabályozó (pl. testhőmérséklet, vízháztartás, anyagáramlás) és érzékelő (pl. hőmérséklet, nyomás) feladatokat is ellát.

A myasthenia gravis a neuromuscularis junkció molekuláris rendszere ellen kialakuló, ellenanyag-mediált autoimmun betegség. A diagnózis nagy biztonsággal felállítható a klinikai tünetek, a specifikus ellenanya­gok meghatározása és az EMG-vizsgálat alapján. Az utóbbi évtizedek te­rápiás előrelépéseinek köszönhetően a jelenleg elérhető gyógyszerekkel és egyéb kezelési eljárásokkal a betegek döntő többsége egyensúlyban tartható, tünetmentes vagy közel tünetmentes állapotban teljes értékű életet élhet. A betegség felismerése és megfelelő kezelése alapvető je­lentőségű. A kezelés célja a remisszió elérése, a légzési elégtelenséggel járó myastheniás krízis kivédése és a betegek életminőségét negatívan befolyásoló tünetek megszüntetése.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség súlyos formáinak kezelésére elfogadott a tripla terápia. Bár az inhalációs kortikoszteroidok alkalmazása ilyen esetekben terápiás haszonnal jár, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy biztonsággal megvonható-e a kortikoszteroid anélkül, hogy ez veszélyeztetné a beteg állapotát. A németországi vizsgálat azzal a következtetéssel zárult, hogy a tripla kombináció duális terápiára váltása az esetek túlnyomó többségében nem jár állapotromlással, és az exacerbációk, az egészséggel kapcsolatos életminőség és általánosságban a betegségkontroll szempontjából is előnyös lehet.

A paraneoplasiás szindróma rosszindulatú daganattal összefüggő tünetegyüttes, melyet a daganat az általa termelt biológiailag aktív anyagok révén vált ki. Leggyakrabban mozgásszervi, neurológiai, endokrinológiai, bőrgyógyászati, hematológiai betegségekre jellemző tünetek formájában mutatkozik. Nem szokványos klinikai kép vagy betegséglefolyás, a standard terápiájára adott rossz válaszkészség veti fel a paraneoplasia gyanúját. Köz­leményünkben áttekintjük a főbb paraneoplasiás reumatológiai kórképeket.

A neoplasztikus betegségek a szervezet baktériumközösségeinek megvál­tozásával, onkobiózisával járnak. Az onkobiózis összefüggést mutat a túl­éléssel, a kiújulással, a metasztázisképzéssel, illetve a kemo-radioterápia hatékonyságával és mellékhatásprofiljával.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség kezelésére monoterápiák, illetve kettős vagy hármas gyógyszerkombinációk állnak rendelkezésre. Eddig csak kevés tapasztalat látott napvilágot a kettős és hármas kombinációk halálozásra gyakorolt hatásának összehasonlítására a betegek azon tipikus csoportjainak bevonásával, akiknek betegsége közepes súlyosságú, és az exacerbációk rizikója alacsony. Több véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat adatainak összegzett elemzése nem igazolt túlélési előnyt hármas kombináció alkalmazása mellett, a kettős kombinációval összehasonlítva. (Int J Chron Obstruct Pulmon Dis. 2022;17:545–558.)