Az upadacitinib elérte az összes elsődleges és a kiemelt másodlagos végpontot, ide értve az adalimumabbal szemben mutatott szuperioritást a reumatoid artritiszes betegek körében végzett fázis III. vizsgálatban.

Időskorban a warfarin iránti szenzitivitás változásai és a gyakori komorbiditások megnehezítik a stabil véralvadásgátló kezelés fenntartását. A stroke és a szisztémás embolizáció megelőzésében a rivaroxabannal történt antikoagulálás éppoly hatásos volt idősek körében is, mint a warfarinkezelés, és kevesebb intrakraniális vérzéssel járt együtt a ROCKET-AF vizsgálat alcsoport-analízisében éppúgy, mint egy friss, a való életben végzett felmérésben. A rivaroxabannal történő véralvadásgátlás egysze­rűsége jóvoltából a pitvarfibrilláló idős betegek nagyobb arányban része­sülhetnek védelemben a stroke veszélyével szemben.

Az aktuális lapszámunk fókuszában a szisztémás autoimmun megbete­gedések állnak. Habár ezek többsége nem tartozik a gyakori betegségek közé, súlyos­ságuk mellett azért is fontos külön foglal­koznunk velük, mert többségük a fogamzóképes, illetve munkaképes korosztályt érinti. Ennélfogva nemcsak a direkt be­tegségteher jelentős, hanem az indirekt költségek és a nem anyagiakban mérhető terhek is. Mi több, a következő generációra is kihatással lehetnek.

Az új, hatásos terápiák megjelenésével a gyulladásos reumatológiai kórké­pek kimenetele jelentősen javult az utóbbi években. Kisebb az irreverzibilis szervkárosodás, a mozgáskorlátozottság aránya, a betegségek hosszabb távon remisszióban tarthatók. Emiatt több beteg vállalhat gyermeket, és megfelelően kontrollált betegség, gondosan megválasztott gyógyszeres kezelés mellett csökkenthető a terhességgel kapcsolatos anyai és magzati kockázat. A feladat mindenképpen multidiszciplináris, a gondozó orvos, a társszakmák képviselői és a beteg szoros együttműködése a siker záloga.

A szisztémás szklerózis változatos megjelenésű szisztémás autoimmun be­tegség, melynek kezelésében és kimenetelében alapvető a betegség időben történő felismerése, a belszervi érintettségekre utaló elváltozások szűrése és ezek kialakulása esetén a korai, gyakran immunszuppressziót igénylő terápia indítása, mely a folyamat progresszióját lassíthatja, esetleg meg is állíthatja.

A szisztémás lupus erythematosus (SLE) többszervi érintettséggel járó auto­immun betegség, melyre jellemző a heterogén klinikai megjelenés. Emiatt a diagnózis felállítása, az alapbetegség aktivitásának meghatározása és a betegség követése kihívás a gyakorlott klinikus számára is. A British Society for Rheumatology 2018 januárjában publikált új ajánlása összefoglalja az SLE kezelésére vonatkozó legújabb irányelveket, kevésbé részletezve a lupus nephritis (LN) kezelését, melynek fennállása esetén a 2012-es szak­mai ajánlás (EULAR/ERA-EDTA és ACR) követését javasolják. Kitérnek a diagnózis felállítására, a felnőtt SLE-betegek gondozásának szempontjaira, az alapbetegség követésének feltételeire és az enyhe, közepesen súlyos, súlyos alapbetegség kezelésére.

Az antifoszfolipid szindróma olyan szisztémás autoimmun betegség, melyet antifoszfolipid antitestek jelenlétében kialakuló vaszkuláris trombózis és terhességi patológia jellemeznek. A klinikai tünetek megjelenése, súlyos­sága változó. Emiatt az adekvát terápia meghatározásához rizikóbecslés szükséges. A magas trombóziskockázatú betegek esetében nagyobb a va­lószínűsége az ismételt tromboembóliás esemény bekövetkezésének, ezért ilyenkor kombinált, gyakran intenzív antitrombotikus kezelés, sőt egyes recidív esetekben immunszuppresszív kezelés bevezetésére is szükség van.

Egy 50 éves férfi azzal a panasszal for­dult orvoshoz, hogy fizikai aktivitás – többek között testedzés, kerti munka – kapcsán kiütések jelentek meg a há­tán, a mellkasán és a felső végtagjain. Az először 5 hónappal korábban jelentkező kiütések esetenként viszkettek, és vaka­rás hatására csalánkiütések jelentek meg.

Az IgG4-asszociált betegség felismerése kiemelten fontos, hiszen a kórkép számos egyéb, részben sokkal agresszívabb, részben ártalmatlanabb be­tegség tüneteit utánozhatja. Kritikus jelentősége lehet annak, hogy a ke­zelőorvosban egyáltalán felmerül-e ez a differenciáldiagnosztikai opció. Ismeretlen eredetű pankreatitisz, szklerotizáló kolangitisz, kétoldali nyál­mirigy- vagy könnymirigy-megnagyobbodás, retroperitoneális fibrózis min­denképpen fel kell hogy vessék az IgG4-asszociált betegség lehetőségét.

A beteg – 60 év körüli, alacsony, túlsú­lyos vagy kissé elhízott hölgy – enyhe szeborreás bőrgyulladásának kezeléséhez kért szakorvosi segítséget. A bőr vizsgálata során elsősorban a felkaron szabálytalan alakú, fehéres, sima felszínű elváltozások­ra lettem figyelmes, melyek semmilyen panaszt nem okoztak, a betegnek nem is tűntek fel.