A metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarák (mCRPC) optimális kezelése mind a mai napig vitatott kérdésnek számít.

A V600 BRAF-mutáns daganatok kezelésére már létezik célzott terápia, azonban a kezelés során fellépő rezisztencia továbbra is megoldandó problémát jelent. A nem-V600 BRAF-mutáns daganatok kezelésére jelenleg nem érhető el célzott terápia. Munkánk során tanulmányoztuk a vemurafenibrezisztens, V600 BRAF-mutáns melanómák rezisztenciamechanizmusait és a kezelésük lehetséges alternatív megoldásait. A V600 BRAF-mutáns és PTEN-t nem vagy kismértékben termelő melanómasejtekben a prenilációgátló zoledronsav nagyobb mértékben gátolta a sejtek osztódását és indukált apoptózist, mint a PTEN-t kifejező sejtekben. A hosszú távú vemurafenibkezelés előtti és utáni V600 BRAF-mutáns melanómasejtvonal-párokban a kezelés utáni sejtvonalak nagyobb sejtmozgást mutattak. A migráció a MITF, míg a proliferáció a FRA-1 transzkripciós faktorok mRNS-szintjével mutatott negatív korrelációt. Továbbá mindkét transzkripciós faktor összefüggést mutatott az EGFR mRNS expressziójával. A nem-V600 BRAF-mutáns daganatok modelljeiben a panRAF+MEK kombinált gátlása nagyobb mértékben csökkentette a sejtek életképességét, indukált apoptózist, csökkentette a migrációt és az Erk-aktivációt, mint az egyes kezelések. Magy Onkol 64:76–78, 2020
Kulcsszavak: BRAF-mutáció, BRAF-gátló-rezisztencia, migráció, proliferáció, kombinációs terápia

Napjainkban is nagy kihívást jelent a tüdőáttétes betegek kezelése. A terápiák egy lehetséges célpontja a metasztázisok ereződésének gátlása. Különböző szöveti eredetű tumorok esetében vizsgáltuk a kísérletes tüdőmetasztázisok vaszkularizációjának lehetséges mechanizmusait. Kísérleteinkben hat tumorsejtvonal ereződését vizsgáltuk. A tumorok a meglévő alveoláris kapillárisok bekebelezésével tettek szert saját érhálózatra. Az érbekebelezés kezdeti szakaszában az inkorporált kapillárisok még rendelkeztek pneumocita-borítással. Öt tumorsejtvonal (B16, HT1080, HT25, C26 és MAT-B-III) migrációja során leválasztotta a pneumocitákat a kapillárisokról. A folyamat előrehaladtával a tumor belsejében található, erősen komprimált pneumociták degradálódtak, de a bekebelezett és lecsupaszított erek funkcionálisak maradtak. A nem invazív tumortípusnál (C38) a tumorsejtek dezmoplasztikus reakciót váltottak ki az alveólusfalban, mely folyamat végeredménye a centrális érrel rendelkező kötőszövetes oszlopok kialakulása volt. Összegezve, adataink alapján mindegyik tumortípus az alveólusokban lévő kapillárisokat inkorporálta. Magy Onkol 64:73–75, 2020
Kulcsszavak: tüdőmetasztázis, ereződés, érbekebelezés, tumorsejt-migráció

A vastagbélrák (CRC) kialakulása során a genetikai változások mellett számos epigenetikai módosulás – beleértve a gének promóterrégiójában történő DNS-metilációt – halmozódik fel a tumorsejtekben. A DNS-molekulák kikerülhetnek a véráramba, így a plazmában található sejten kívüli DNS (skDNS) metilációs mintázatának vizsgálata ígéretes módszerré válhat a daganatok korai felismerésére. PhD-munkámban az skDNS felszabadulásának ütemét és stabilitását vizsgáltam állatmodellek használatával. Célul tűztem ki egy epigenetikai marker panel összeállítását, ami a daganat kialakulása során az egészségestől eltérő DNS-metilációs mintázatot mutató géneket tartalmaz. Az SFRP1, az SFRP2, az SDC2
és a  PRIMA1 génekről megállapítottam, hogy metilációjuk fokozódik már adenómastádiumban is, és ez szövet- és plazmamintákban is kimutatható. Immunhisztokémiai elemzésekkel bizonyítottam, hogy a megnövekedett metilációs szint a fehérjék expressziójának csökkenésével párosul. Kísérleti eredményem szerint a különböző minta-előkészítési technikák az skDNS mennyisége mellett a metilációs mintázatra is hatással vannak. Magy Onkol 64:70–72, 2020
Kulcsszavak: vastagbélrák, vastagbél-adenóma, DNS-metiláció, sejten kívüli DNS, epigenetikai marker panel

A rosszindulatú daganatos megbetegedések komoly lelki terhet jelentenek a betegnek és a kezelő személyzetnek egyaránt. A betegek gyakran küzdenek reménytelenséggel, tehetetlenséggel, depresszióval, szorongással vagy egyéb pszichés zavarokkal. Noha a kognitív viselkedésterápiás beavatkozások bizonyítottan hatékony, rövid, időhatáros, jól fókuszált pszichológiai intervenciók ezekben a nehézségekben, hazánkban mégis alulreprezentált a kognitív viselkedésterápiás módszerek alkalmazása az onkológiai ellátásban. A jelen összefoglaló tanulmány fő célja, hogy áttekintse a kognitív viselkedésterápia elméletét és a nemzetközi ajánlásokat az onkológiai ellátás terén, továbbá javaslatokat tegyen a hazai szakembereknek olyan jól strukturált, célzott, problémafókuszú beavatkozások alkalmazására onkológiai betegek körében, melyek bizonyítottan hatékonyak és számottevően mérsékelhetik a rákos megbetegedéssel küzdők és a kezelő személyzet distresszét, valamint általuk kezelhetőkké válnak a rosszindulatú daganatos megbetegedésekkel gyakran együtt járó mentális zavarok (szorongás, depresszió, poszttraumás stressz zavar) is. Magy Onkol 64:62–69, 2020
Kulcsszavak: onkológia, pszichoonkológia, viselkedésterápia, kognitív terápia, mindfulness

Jelenlegi ismereteink alapján világszerte a malignus tumorok 5−10 százaléka fordul elő örökletes daganatszindrómák részeként. Az utóbbi évtizedekben a molekuláris genetikai módszerek fejlődésével e betegségek egyre pontosabb diagnosztikája vált lehetségessé, ám az egyéni megbetegedés hátterében álló daganatszindróma felismerésében továbbra is a kórelőzmény és családi anamnézis gondos felvétele az első, meghatározó lépés. Cikkünkben az örökletes daganatszindrómákkal társuló felnőttkori csont- és lágyrésztumorokkal foglalkozunk. A szarkómák az összes daganatos megbetegedés alig 1 százalékát alkotják, ezzel szemben viszonylag gyakran fordulnak elő örökletes daganatszindrómákban, így családi vagy egyéni halmozódásuk felhívhatja a figyelmet a betegség hátterében álló familiáris kórképre. A diagnózis felállítása mind a beteg, mind az érintett családtagok számára alapvető fontosságú a megfelelő kezelési stratégia kialakítása és a későbbiekben kialakuló daganatok mielőbbi felismerése érdekében. Magy Onkol 64:56–61, 2020
Kulcsszavak: örökletes daganatszindróma, szarkóma, Li−Fraumeni, Recklinghausen

A hematológiai malignitások döntő többsége sporadikus kórkép, azonban az esetek egy részében örökletes megbetegedések is megfigyelhetők. A herediter genetikai eltérések nyomán létrejövő, limfoid és mieloid sejtvonalakat érintő klonális folyamatok heterogén klinikai megjelenéssel társulnak, melyet a genetikai prediszpozíció nagymértékben befolyásol. A mieloid kórképekben azonosítható prediszpozíciós szindrómák mendeli öröklésmenete mellett számos kevésbé egyértelmű genetikai rizikófaktor is ismert, melyek jelenléte a familiáris rizikó emelése miatt a betegség családi halmozódásához is vezet. A limfoid rendszert érintő kórképekben sok esetben nem igazolható az egyértelműen betegségasszociált genetikai léziók jelenléte, ezen entitásokban inkább a komplex genotípus öröklődése szerepelhet herediter etiológiai tényezőként. Az örökletes onkohematológiai kórképek heterogén klinikai manifesztációi és a herediter genetikai rizikófaktorok széles spektruma gyakran okoz diagnosztikai nehézséget, azonban felismerésük a betegek és a közvetlen hozzátartozóik számára a fokozott familiáris rizikó miatt kifejezett terápiás jelentőséggel bír, ezért klinikai gyanújeleik és a kandidáns gének ismerete a modern hematológia számára elengedhetetlen. Magy Onkol 64:43–55, 2020
Kulcsszavak: herediter genetikai eltérés, genetikai hajlam, molekuláris onkohematológia, új generációs szekvenálás

Az elmúlt években lényegesen megnőtt az igény a klinikai genetikai tanácsadás iránt, és ez kifejezetten érinti az onkológiai megbetegedéseket is. Mindezek miatt új szakmai ajánlás került kidolgozásra az onkogenetikai tanácsadásról, melynek megjelenése folyamatban van. A gyermekkori daganatok közel 10%-ának hátterében fordul elő tumorprediszpozíciós szindróma, ám ez az érték nagy valószínűséggel alábecsült. E daganatok kezelése, valamint a további esetleges daganatok kialakulásának kockázata miatt feltétlenül indokolt a gyermek genetikai vizsgálata, hogy a pontos diagnózist fel lehessen állítani, illetve hogy a családtagok tumorkockázatát fel lehessen mérni. A genetikai tanácsadásra való irányítás indikációit foglaljuk össze e közleményben daganatos gyermekek esetében, amely során kiemelt figyelmet kell szentelnünk a családi anamnézisnek, a tumor szövettani típusának, a többszörös primer daganatok előfordulásának, egyéb veleszületett rendellenességeknek és diszmorfiás jeleknek, valamint a magas terápiás toxicitásnak. Magy Onkol 64:38–42, 2020
Kulcsszavak: onkogenetikai tanácsadás, gyermekkori daganat, szakmai ajánlás

Az örökletes kórképek talaján kialakuló daganatok az összes kolorektális karcinóma közel 6–10%-áért felelősek. A polipózissal járó formák felismerése fenotípusuk alapján könnyebb, a polipózissal nem járó esetek diagnosztizálása azonban nehezebb. Ez utóbbi típus felismerését, szűrését segítheti a már kialakult daganatok MSI/MMR státuszának meghatározása, mely módszer jóval érzékenyebb a hagyományos, kizárólag családi anamnézis alapján történő szűrésnél. A daganatok MSI/MMR vizsgálata az adjuváns és palliatív kezelés megválasztásában is segítséget nyújthat, ezért minden kolorektális karcinóma esetében javasolt. Közleményünkben összefoglaljuk a herediter kórképekkel kapcsolatban rendelkezésre álló ismereteket, valamint áttekintjük az MSI/MMR státusznak a kolorektális karcinóma terápiája megválasztásában betöltött szerepét. Magy Onkol 64:32–37, 2020
Kulcsszavak: kolorektális karcinóma, örökletes kórképek, szűrés, MSI/MMR, immunterápia

A molekuláris biológiai vizsgáló módszerek fejlődése az örökletes rákszindrómák molekuláris genetikai diagnosztikáját is forradalmasította, gyorsította. Azoknak a látszólag sporadikus daganatoknak az esetében, ahol az örökletesség esélye nagyobb mint 10%, indokolt molekuláris genetikai vizsgálat végzése, amelyet napjainkban már egyre több helyen ún. új generációs szekvenálással, egyidejűleg több gén vizsgálatával valósítanak meg. Ugyanakkor, az egyértelmű klinikai prezentáció esetén, amikor a klinikai diagnózis biztos és a szindróma hátterében csak egy gén patogenetikai szerepe valószínűsíthető, továbbra is a célzott molekuláris genetikai vizsgálatok végzése javasolt. A molekuláris genetikai vizsgálatok klinikai indikációja, végzése és klinikai interpretációja összetett folyamat, minden lépése szabályozott. A jogi és etikai megfontolások mellett a laboratóriumi folyamatok és bioinformatikai elemzések, majd a molekuláris genetikai leletezés során is elengedhetetlen az ellenőrzés és minden egyes lépés validálása. A jelen összefoglaló áttekinti az örökletes rákszindrómák hátterében álló genetikai eltéréseket és azokat a molekuláris módszereket, amelyeket a diagnosztikai tevékenység során a mindennapi gyakorlatban is alkalmaznak. Magy Onkol 64:25–31, 2020
Kulcsszavak: örökletes rákszindróma, célzott genetikai vizsgálat, új generációs szekvenálás