BEVEZETÉS
Primer központi idegrendszeri lymphoma (PCNSL) alatt a kizárólag a központi idegrendszeren belül manifesztálódó lymphomákat értjük, melyek az összes elsődleges agytumor 3-4%-át, illetve az összes extranodális lymphoma 4–6%-át teszik ki. A betegségcsoport standard indukciós kezelése általában nagy dózisú methotrexat tartalmú immunokemoterápián alapul, melyet konszolidációként teljes agyi radioterápia, nem myeloablativ kemoterápia, vagy nagy dózisú kemoterápiát követő autológ hematopoetikus őssejt-transzplantáció (ASCT) követhet. A nagy dózisú methotrexatterápia hatékonysága ellenére a betegek közel 50%-ában fordulhat elő refrakter betegség vagy relapszus, mely kockázata még ASCT konszolidáció mellett is jelentős. A relabáló, illetve refrakter primer központi idegrendszeri lymphomában szenvedő betegek esetében standard kezelési protokoll nem áll rendelkezésre, a betegcsoportban a túlélési adatok kedvezőtlenek. Erre tekintettel a munkacsoport egy új mentő terápiás séma hatékonyságát vizsgálta, amely két rövid rituximabot, nagy dózisú cytarabint (HDAraC) és thiotepát (TT) tartalmazó kombinált indukciós kezelésből és azt követő thiotepa (TT) és carmustin bázisú kondicionálást követő ASCT-ből áll.

BEVEZETÉS
A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) a leggyakoribb nem Hodgkin lymphoma (NHL), mely az összes e csoportba tartozó lymphomás esetek mintegy 30–40%-át teszi ki. Bár a kezelés arany standardját képező R-CHOP (rituximab és ciklofoszfamid, doxorubicin, vincristin és prednizolon) séma mellett a betegek zöménél tartós gyógyulás érhető el, az összes eset 10–15%-ában találkozhatunk primer refrakter betegséggel, míg a betegek egy további 20–30%-ánál relapszus alakul ki. Az R-CHOP kezelésre nem reagáló betegek terápiás kilátásai kedvezőtlenek, bár a betegek egy része középdózisú kemoterápiával és azt követő autológ hematopoetikus transzplantációval meggyógyítható.

BEVEZETÉS
A szerv- és csontvelő-transzplantációra szoruló betegek védőoltási programjának kialakítására egységes irányelv létrehozása szükségszerű. A két betegcsoport oltási sémája eltérő: a szervtranszplantáltak esetében megváltozik az immunállapot a transzplantáció előtt és után; csontvelőtranszplantáltak esetében pedig a poszttranszplantációs immunstátusz gyakorlatilag a gyermekkori kiindulási állapotra esik vissza. Komplikáló tényező a védőoltásokra adott immunválasz minősége, melyet befolyásolhat a graft versus host (GVHD) reakció jelenléte (elhúzódó immunszuppresszió) vagy az alkalmazott immunszuppresszív terápia. Kellő szakirodalmi adat és evidencia hiányában egyes esetekben tisztázatlan a beadandó oltások dózisának, boosterelésének és biztonságosságának kérdése.

BEVEZETÉS
Az ibrutinibkezelésre refrakterré váló vagy a kezelést követően progrediáló krónikus lymphoid leukaemiás (CLL) betegek prognózisa igen kedvezőtlen, többek közt a hatékony alternatív kezelés hiánya következtében. Relabált/refrakter CLL-es betegek körében az orálisan alkalmazható, szelektív Bcl-2-inhibitor venetoclaxkezelésre a betegek 80%-a válaszolt az ibrutinibterápiát követően is. A magas válaszadásra tekintettel az FDA engedélyezte a használatát olyan 17p delécióval rendelkező CLL-es betegek esetében, akik már legalább egy korábbi kezelést kaptak. Az Európai Unióban azoknak is adható, akik nem alkalmasak a BCR-inhibitor-kezelésre, vagy akik mutációs státusztól függetlenül kemoimmunoterápiára vagy BCR-inhibitor-kezelésre refrakterek. Azonban az előbb említett vizsgálatban kevés volt a betegszám ahhoz, hogy a klinikai aktivitást ténylegesen meg lehessen ítélni. Továbbá nem vizsgálták azt sem, hogy a venetoclaxkezelés mellett eliminálódnak-e az ibrutinibrezisztenciát okozó klónok. A bemutatásra kerülő vizsgálat célja, hogy a kedvező korai eredményeket követően nagyobb betegszámon vizsgálja a szer hatékonyságát és biztonságosságát.

BEVEZETÉS
Az fms-szerű tirozin-kináz 3 (FLT3) gén mutációja az akut myeloid leukaemiában szenvedő felnőtt betegek mintegy 30%-ában mutatható ki. A betegek háromnegyede esetén ún. tandem ismétlődő szakaszok jelenlétével (internal tandem repeat, ITD) kell számolnunk. Ezen esetek rossz prognózissal, illetve magas relapszusvalószínűséggel járnak, különösen magas mutáns/vad allél arány esetén. Az esetek kb. 8%-ában a tirozin-kináz domén pontmutációjával találkozunk, melynek prognosztikai szerepe nem ismert (TKD altípus). A kis molekulájú FLT3-inhibitorok preklinikai modellekben specifikusan gátolták a leukaemiás sejtek szaporodását, de az első generációs FLT3-inhibitor monoterápia a relabáló, refrakter AML-es betegek körében csak átmeneti blastszámcsökkenést okozott, és ritkán eredményezett komplett remissziót. A midostaurin egy multitarget kináz-gátló, melyet protein kináz C inhibitornak szántak szolid tumorokban. Fázis 1B vizsgálatok biztató eredményei alapján egy kettős vak, randomizált, placebokontrollált, fázis 3 vizsgálat indult a midostaurin, illetve standard kemoterápia kombinációjának vizsgálatára FLT3-mutált AML-es betegekben.

BEVEZETÉS
Az izocitrát dehidrogenáz 1 és 2 (IDH1 és IDH2) génjeinek visszatérő mutációi nem ritkák myeloid malignitásokban. Az IDH2-mutáció az AML-es betegek mintegy 12%-ában fellelhető, gyakori normál kariotípus esetén és előfordulása emelkedik az életkorral.