Mit mondok a betegnek ...az alsó végtagi verőérszűkület tágítása előtt

Az intervenciós radiológus sajátos helyzetben van, a beteget általában csak közvetlenül az érfestés előtt látja, és a beteg későbbi gondozásában is csak esetenként vehet részt. Rövid idő áll tehát a rendelkezésére, hogy elnyerje a beteg bizalmát.

A következőkben három különböző betegtípust írok le. Az első csoport képviseli a betegek túlnyomó részét, ők jól kivizsgáltan és előkészítve jönnek a vizsgálatra. A második csoportba tartozó betegek nem akarnak részleteket megtudni, bíznak az orvosban, és mindennek alávetik magukat. A harmadik, szerencsére kis létszámú betegcsoport tagjainak többnyire ellentmondásos információik vannak betegségükről és a különféle kezelési lehetőségekről. Az orvos felelősségét ilyenkor abban látom, hogy a beteget felvilágosítsa a betegség természetéről, valamint a kivizsgálás vagy a kezelés elmaradásának következményeiről. Nem tartom szerencsésnek, ha rábeszéljük a betegeket a beavatkozásba való beleegyezésre.

Mielőtt bármit is mondanánk a betegnek, célszerű egyeztetnünk a beküldő orvossal az érbetegek kivizsgálásának menetét, előkészítését, kezelését, utókezelését illetően. Fontos ugyanis, hogy megfelelő gyógyszeres előkészítés után kerüljön sor az érfestésre; a beteg kellően hidrált állapotban legyen; esetleges szív- vagy érrendszeri betegségére, magas vérnyomására, cukorbetegségére szedett gyógyszereit (kevés folyadékkal) vegye be, de egyébként üres gyomorral érkezzen. Tisztázandó továbbá, hogy milyen esetekben végezhető a vizsgálat a járóbeteg-ellátás keretében, mely elváltozások igényelnek közvetlenül az érfestés után tágítást vagy stent-beültetést, illetve hogy szükség esetén megoldható-e a kórházi felvétel.