hirdetés

Számos neurológiai betegség patológiájának lényege a neuroaxonális károsodás.

A sclerosis multiplex a központi idegrendszer demielinizációval és neurodegenerációval járó autoimmun kórképe, melyet következményes agyi és gerincvelői atrophia is kísér, ez utóbbi kifinomult MR-­technikákkal egyre jobban vizualizálható és objektíven mérhető. 

Sclerosis multiplexben (SM) a gyulladásos demielinizáció és a neurodegeneráció a központi idegrendszer fehér­ és szürkeállományának károsodását okozza, melynek következtében sokféle tünet alakulhat ki, köztük kognitív deficittünetek is.

hirdetés

A késleltetett hatóanyag­leadású dimetilfumarát (DMF) számos vizsgálatban hatékonynak bizonyult a relapszáló­remittáló sclerosis multiplex (RRSM) kezelésében. 

1996-­os első betegségmódosító terápiát (DMT) követően számos immunmoduláns került bevezetésre, mely terápiák a klinikai és MR­aktivitásra is hatással vannak.

Az elmúlt 10 évben számos új betegségmódosító terápia (DMT, disease­modifying therapies) jelent meg. Jelenleg világszerte 12 törzskönyvezett DMT érhető el a relapszáló sclerosis multiplex (RMS) kezelésére, melyek az immunrendszer különböző útvonalait veszik célba.

A koponya-MR-vizsgálatok egyre gyakoribbá válásának köszönhetően egyre több olyan intracranialis eltérésre derül fény, melyek klinikai relevanciája kérdéses. Ezen eltérések különböző eredetűek és természetűek, de csak ritkán keltik demielinizációs vagy gyulladásos folyamat gyanúját. Fokozottan kell figyelnünk azokra az MR-léziókra, amelyek morfológiája, elhelyezkedése, mérete jellemző lehet demielinizációs betegségre. Mindezek a radiológiailag izolált szindróma (RIS, radiologically isolated syndrome) fogalmának megalkotásához vezettek, amely azon tünetmentes páciensek sclerosis multiplexre jellemző MR-eltéréseit jelenti, amelyhez nem társul korábbi, SM-re jellemző klinikum, vagy nem találunk jobb magyarázatot a léziók kialakulására. 

Bevezetés
A mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI) a leggyakrabban használt képalkotó vizsgálat, ami megerősítheti a sclerosis multiplex (SM) klinikai diagnózisát, gyakran egyes klinikai kritériumokat is helyettesíthet és hasznos lehet alternatív diagnózisok kizárásának céljából.

Bevezetés
A szerzők összefoglalják az autológ hemopoetikus őssejt transzplantáció (AHSCT) lépéseit, hatását az egyes sejtvonalakra, és a beavatkozás klinikai alkalmazását a sclerosis multiplex terápiájában, számba véve a hatékonyságot, a mellékhatásokat, a biztonságosságot, valamint az eltérő intenzitású kezelések sajátosságait. Kitérnek a betegbeválasztás szempontjaira, a javasolt protokollokra és a klinikai gyakorlatban fennálló kihívásokra is.

Bevezetés
A sclerosis multiplex terápiás lehetőségei egyre bővülnek, ma már 11-féle betegségmódosító kezelés alkalmazására van lehetőségünk. A cikk áttekintést kíván nyújtani a betegség kezelésének egy új szemléletéről, valamint arról, hogyan használhatjuk ezeket a gyógyszereket biztonságosan és hatékonyan. Emellett nem szabad megfeledkezni azokról a betegekről sem, akik már a betegség előrehaladott vagy késői fázisába kerültek, meg kell próbálnunk megőrizni a megmaradt funkcióikat.

Bevezetés
Sclerosis multiplexben (SM) a gyulladásos és a neurodegeneratív komponensek egymáshoz való aránya és egymásra gyakorolt hatása meglehetősen eltérő, függően a beteg életkorától, betegsége időtartamától, de legfőképpen attól, hogy a betegség klinikailag relapszáló-remittáló vagy progresszív fázisban van-e. A jelenleg elérhető SM-terápiák közös nevezője az immunkaszkád lépéseire kifejtett hatás. Relapszáló SM-ben (RSM) az immunterápiák sikere az időszakos gyulladásos aktivitás gátlásában rejlik. Ez számszerűsítve az új és halmozó agyi léziók keletkezésének akár 94%-os és a relapszusok előfordulásának 68%-os csökkentését jelenti. RSM-ben az elérhető kezelési lehetőségek évről évre bővülnek, azonban csak kevés, szerényen pozitív tanulmány áll rendelkezésre a progreszszív formájú/stádiumú SM kezeléséről. Számos randomizált vizsgálatban a fellángoló gyulladás gátlása rövid távon a rokkantság romlásának gátlására volt lefordítható. A progresszív SM formákban a gyulladás minőségileg különbözik a relapszáló-remittáló SM-étől. A progresszív SM jellemző vonása a kompartmentalizált gyulladás leptomeningealis limfocitás és makrofágos follikulusok és beszűrődés formájában.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

books.medicalonline