A nocicepció és a szubjektív fájdalomérzet serkentésében és gátlásában egyaránt endogén mechanizmusok vesznek részt. 

Az irritábilis bél szindróma definíció szerint „hasi fájdalommal és diszkomforttal jellemzett funkcionális bélbetegség, melyhez a székelési szokások megváltozása társul”. 

Gyermekkorban gyakoriak a funkcionális gasztroinesztinális rendellenességek: a gyermekek körülbelül 8-9%-ánál áll fenn krónikus hasi fájdalom vagy székrekedés.

A húgyhólyag és a bél funkcionálisan egymással összefüggő szervek, mivel egymás közelében helyezkednek el, beidegzésük hasonló, és – bár funkciójuk különböző – számos strukturális hasonlóságot mutatnak. 

Krónikus funkcionális székrekedésről definíció szerint akkor beszélünk, ha 3−15 nap telik el két székürítés között. 

A székrekedést két fő típusra különíthetjük el az októl függően, az „organikus” és a „funkcionális” obstipációra. 

Az irritábilis bél szindróma (IBS) egy funkcionális gasztrointesztinális (GI) kórállapot, melyet hasi fájdalom vagy diszkomfort és a székürítési szokások megváltozása jellemez, miközben organikus eltérés nem mutatható ki. 

Az irritábilis bél szindróma (IBS) egy funkcionális gasztrointesztinális kórállapot, melynek jellemzője a hasi fájdalom vagy diszkomfort, valamint a székürítési szokások megváltozása. 

A diverticulosis gyakori kórállapotnak számít a fejlett ipari országokban, prevalenciája az életkorral emelkedik, a 80 év feletti korosztály akár 70%-át is érintheti. 

A székrekedés gyakori panasz a rutin gyermekgyógyászati gyakorlatban, mely 20%-nál többet tesz ki a gyermek-gasztroenterológiai vizitek okai között. A gyermekkori székrekedés prevalenciáját széles határok között (0,3−8%) adják meg az egyes szakirodalmi adatok