Tíz évvel ezelőtt a Budai Gyermekkórház –akkor még önálló intézményként – a Magyar Tudományos Akadémián tudományos ülés keretében ünnepelte alapításának 50 éves évfordulóját. Arra az alkalomra jelent meg  a „Gyermek-betegellátás a Rózsadombon 1956−2006 között” című  148 oldalas könyv (szerkesztette: dr. Péter Ferenc). Ebből az olvasó képet kap az intézmény történetéről, tevékenységéről. A tudományos ülésen elhangzottak javarésze a  „Gyermekgyógyászat” című folyóirat hasábjain jelent meg. A „Bevezető”-t dr. Péter Ferenc c. egyetemi tanár és  dr. Badacsonyi Szabolcs ügyvezető igazgató jegyezte, a „Köszöntő”-t  pedig Vizi E. Szilveszter, az MTA akkori elnöke.

Fordulatokban bővelkedő, izgalmas, fájdalmas-szép, szomorú regényt lehetne írni a budai gyermekgyógyászati ellátás történetéből. Miközben minduntalan a „struktúra átalakításának hiányát” emlegetik a gazdaságpolitikai kritikusok, pusztán ebben a néhány kerületnyi városrészben két önálló gyermekkórház szűnt meg az elmúlt évtizedben. Elsősorban a „budai gyermekkórházasokból” maradt meg csupán egy kicsi, de elszánt gyermekellátó csapat a Szent János Kórház égisze alatt, melynek tagjai alázatosan teszik a dolgukat a változó feltételek között is. Ma őket ünnepeljük! 

A Budai Gyermekkórházban 1983 és 2007 között 413 congenitalis hypothyreosisos gyermek került felismerésre, közülük 37 gyermeknél a hypothyreosis rendeződött. A kezelt gyermekek magassága, súlya nem tér el az átlagtól, de fejlődésükben néhány jellegzetes vonás kiemelhető.

Gazdasági lehetőségek hiányában csak apró lépésekkel lehet az orvosok helyzetén javítani – véli Badacsonyi Szabolcs, a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai főigazgató-helyettese.

Senki ne legyen kishitű, már volt olyan történelmi pillanat, mikor a gyermekgyógyász szakma összefogott és képes volt arra, hogy saját árnyékán túllépve, az egyéni érdekeket félresöpörve egy kiegyensúlyozott, megalapozott szakmai koncepciót tegyen le a politika asztalára.