A napfény a D‑vitamintól független kardiometabolikus előnyöket is nyújthat.

Az “éjjeli baglyok” nehezebben teremtik meg a munka-magánélet egyensúlyát, és körükben gyakoribb a depresszió és a szorongás.

A CHL1‑pozitív fibroblasztok egészséges tüdőben nem fordulnak elő, így potenciális terápiás célpontot jelenthetnek.

A vér-agy gáton való átjutás a jövőben releváns szempont lehet a vérnyomáscsökkentők kiválasztásában, különösen idősebb betegeknél.

A szakirodalmi áttekintés átfogóan elemzi a nikotintartalmú termékek kardiovaszkuláris hatásait, és bemutatja, hogy a nikotin minden formája érrendszeri károsodást okoz: a „kevesebb ártalom” nem jelent „ártalmat­lanságot”. A vizsgálat egyértelmű hierarchiába rendezi a kardiovaszkuláris kockázatokat.

Két külön biológiai útvonal vezet ugyanahhoz az eredményhez: az ér könnyebben szűkül, kevésbé tágul és a trombózis kockázata nő.

A plazmafehérjékből származó sejtspecifikus öregedési órák több szervrendszerre kiterjedő kockázatbecslést tehetnek lehetővé.

A szívrehabilitáció kezdetén rutinszerűen gyűjtött adatok alapján már korán azonosíthatók azok a betegek, akik várhatóan nem fognak reagálni a standard tréningre.

Egy olyan betegcsoportot sikerült azonosítani, amelynél a metasztázis egy meghatározott molekuláris útvonal működésétől függ - ennek gátlásával csökkenthető az áttétképződés.

A vérteszt gyakorlati eszközzé válhat az időskori funkcióromlás kockázatának korai felismerésében.