A nők körülbelül 20%-ában alakul ki élete folyamán kismedencei terime.¹ Ezek az elváltozások diagnosztikai és terápiás szempontból is nehéz feladat elé állítják a nőgyógyászt. Amikor egy beteg azzal keresi fel az orvost, hogy kóros képletet gyanít a kismedencéjében, az első feladat annak eldöntése, hogy az nőgyógyászati eredetű-e, majd meg kell határozni, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó. Cikkünk segítséget nyújt a nőgyógyászok számára a kismedencei terimék kivizsgálásához és a beteg megfelelő sebészhez irányításához.

Egy tumormarker akkor specifikus, ha lehetővé teszi, hogy a daganatos (pl. prosztatarákos, emlőrákos, májrákos) betegeket nagy biztonsággal elkülönítsük a daganatmentes páciensektől. A jelenleg rendelkezésre álló tumormarkerek nem elég specifikusak, mert a daganatos betegek és az egészségesek szérumbiomarker-koncentrációi nagymértékben átfedik egymást. Meghatározásuk bizonyos helyzetekben értékes információt szolgáltat, de az egészséges népesség rákszűrésére nem alkalmasak!