Az antikoaguláns terápia indítása vagy visszaállítása intracerebrális vérzést
követően nagy körültekintést és több szakma konzultációját igénylő döntéshozatal nyomán történhet. Ennek során a tromboembolizációs rizikó, az agyvérzés típusa határozza meg, hogy vérzés után is alkalmazható-e tartós antikoaguláns kezelés – ha igen, annak időzítése döntő jelentőségű. Az orális antikoagulálás során a direkt orális antikoagulánsok preferálandók.

Az alábbiakban ismertetett vizsgálatban újonnan antikoagulált, meg­tartott vesefunkciójú, pitvarfibrilláló betegeket követtek nyomon, és 2,5 éves utánkövetéssel vizsgálták a vesefunkció-romlást jellemző pa­ramétereket. Napi 20 mg rivaroxabankezelés mellett – összehasonlítva a warfarinkezeléssel – a kreatininérték duplázódása 37%-kal, a 30%-ot meghaladó eGFR-érték-romlás pedig 24%-kal csökkent.

A szerzők az egyesült államokbeli Optum elektronikus adatbázis elem­zésével igazolták, hogy a rivaroxaban – a warfarinhoz képest – csök­kenti a veseszövődmények (40% feletti eGFR-csökkenés, a dialízis vagy vesetranszplantáció szükségessége), az alsó végtag revaszkularizáció vagy major amputáció és a bármely eredetű halálozás kockázatát, nonvalvuláris pitvarfibrillációban szenvedő 2-es típusú cukorbetegeknél, a kísérőbeteg­ségektől függetlenül.

Current Medical Research and Opinion, 2021. július

Az elmúlt években több tanulmány vizsgálta diabeteses, pitvarfibrilláló betegek körében az új típusú antikoagulánsokkal (NOAC) történő véralvadásgátlásnak a stroke és a szisztémás embolisatio megelőzésére kifejtett hatását. A III. fázisú vizsgálatok utóanalízisei és a való élet vizsgá­latok eredményei egyaránt alátámasztják a NOAC-ok, köztük a rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát diabetes és pitvarfibrilláció eseteiben is.

Az Annals of Internal Medicine-ben 2020. március 10-én online megjelent megfigyeléses vizsgálat szerint nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban az apixaban biztonságosabb volt a rivaroxabannál.

A pitvarfibrillációval kapcsolatos fokozott morbiditási és mortalitási ri­zikó hátterében kiemelkedő szerepet játszanak a ritmuszavar előidézte thrombemboliás események. 

A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leg­gyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus beteg­ségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk. 

A stroke és a szisztémás embolisatio (SE) prevenciója a pitvarfibrilláció kezelésének fontos része. Az alvadásgátlás hagyományos módja K-vitamin-antagonista, legtöbbször warfarin adása. Az utóbbi időben a nem K-vitamin-antagonista típusú orális antikoaguláns (NOAC) szerek fokozatosan átvették a hagyományos antikoagulánsok helyét, kiküszöbölve azok számos hátrá­nyát. A széles körű adatgyűjtésen alapuló ARISTOPHANES vizsgálat szerint apixaban, dabigatran és rivaroxaban szedése mellett ritkábban fordul elő stroke/SE, mint warfarin szedése mellett, a biztonságosságra vonatkozó adatok azonban nem egységesek.

Nonvalvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) stroke-prevenció céljából a jelenleg érvényes 2016-os ESC ajánlás a direkt orális antikoagulánsokat (DOAC) preferálja K-vitamin-antagonista (KVA) kezeléssel szemben. A DOAC-választás mérlegelésénél meghatározó szempont a terápia biztonságossága, a major vérzéses események kockázata. A döntést megnehezíti, hogy direkt (head-to-head) randomizált klinikai vizsgálatok nem történtek a DOAC készítmények között. Jelen tanulmány azon real-world vizsgálatok szisztematikus áttekintése és hálózat metaanalízise, melyek NVPF-betegekben vizsgálta a DOAC és KVA által okozott major vérzéses események gyakoriságát. A szerzők konklúziója szerint apixabankezelés mellett szignifikánsan alacsonyabb volt a major vérzéses rizikó az egyéb DOAC- (dabigatran,rivaroxaban) és warfarinterápiával összevetve.

Jól ismert, hogy a direkt orális antikoagulánsok (DOAC) hasonló vagy jobb védelmet nyújtanak pitvarfibrilláló betegek körében, mint a warfarin, miközben sok vonatkozásban biztonságosabbak. Mindezek mellett eddig nem rendelkeztünk adatokkal arra vonatkozóan, hogy a hazánkban széles körben használt K-vitamin-antagonista (KVA) acenocumarol mennyire hatásos, illetve biztonságos a DOAC-terápiákhoz képest pitvarfibrilláló betegek esetében. erre a hazánkban is fontos kérdésre adott választ egy spanyol „real world” vizsgálat.

International Journal of Cardiology, 2018. március