A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

Dr. Christoph Diener (Duisburg-Essen Egyetem, Németország) a neurológia témakörében 2019. szeptemberében megjelent hat fontos tanulmányra hívta fel a figyelmet.

A direkt orális alvadásgátlók jórészt átvették a k-vitamin-antagonisták helyét a nonvalvuláris pitvarfibrilláció kapcsán bekövetkező cardioemboliás stroke prevenciójában, mivel kényelmesebben alkalmazhatók, biztonságosabbak és általános hatásosságukban is felülmúlják a korábbi szereket. Alvadásgátló terápia mellett is fennáll azonban az ischaemiás stroke kockázata, és ezek az esetek kétségkívül terápiás dilemmát jelentenek, mivel a terápiás alvadásgátlást az intravénás thrombolysis abszolút ellenjavallataként tartjuk számon. 

A nem K-vitamin-antagonista természetű orális alvadásgátlók (NOAC, non-vitamin k antagonist oral anticoagulant) 2009-ben történő forgalomba hozatalával hatásos  és biztonságos alternatíva vált elérhetővé a pitvarfibrillációt (AF, atrial fibrillation) kísérő thromboemboliás események prevenciójában, illetve a vénás thromboemboliás események (VTE) kezelésében és megelőzésében. A dabigatran-etexilát az egyetlen direkt thrombin-inhibitor, mely AF eseteiben hatásosabbnak bizonyult a warfarinnál, míg VTE eseteiben azzal megegyező hatásosságúnak és biztonságosságúnak mutatkozott.

A dabigatran-etexilát egy szájon át adagolható direkt thrombin-inhibitor. A K-vitamin-antagonistákkal ellentétben – és a többi direkt orális alvadásgátlóhoz (DOAC, direct oral anticoagulant) hasonlóan – a dabigatran csökkenti a vérzéses szövődmények előfordulását, nem igényli az alvadási paraméterek folyamatos monitorozását, és alig lép interakcióba élelmiszerekkel vagy más gyógyszerekkel. A dabigatran gyakori javallatai közé tartozik a mélyvénás thrombosis, a pulmonalis embolia, valamint nonvalvularis pitvarfibrillációban (NVAF, nonvalvular atrial fibrillation) az emboliás szövődmények prevenciója. 

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek nonvalvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixabanterápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal öszszevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.

Current Medical Research and Opinion, 2017

Az Európai Bizottság kiadta a forgalomba hozatali engedélyt az AbbVie MAVIRET^® (glecaprevir/pibrentaszvir) nevű gyógyszere számára, amely a krónikus hepatitisz C kezelésére szolgál az összes fő genotípus (GT1-6) esetén.

A korábbi közleményekkel ellentétben a jelen vizsgálat azt mutatta, hogy a gasztrointesztinális vérzés incidenciája és szövődményei ritkábbak új orá­lis antikoaguláns (dabigatran, rivaroxaban vagy apixaban) szedése mellett, mint warfarint szedők esetében.

The American Journal of Gastroenterology, 2017. május

A nem K-vitamin-antagonista hatású orális alvadásgátló dabigatran-etexilát (dabigatran) egy orális thrombin-inhibitor, melyet nonvalvuláris pitvarfibrilláció eseteiben strokeprevencióra, illetve a vénás thromboembolia prevenciójára és terápiájára engedélyeztek. Bár dabigatran alkalmazása esetén kisebb a vérzések kockázata, mint warfarinkezelés kapcsán, mégis előfordulhatnak életveszélyes vérzések, ezen túlmenően a dabigatrannal kezelt betegeknél sürgős műtét vagy egyéb beavatkozás válhat szükségessé, és a dabigatran növelheti a perioperatív vérzés esélyét. E betegek ellátásának javítása érdekében specifikus dabigatranantagonista szükséges.

A cikk a kriptogén stroke-ok kialakulásának mechanizmusával, diagnoszti­kájával és kezelésével kapcsolatos új ismereteket tekinti át. Az elmúlt évek diagnosztikus erőfeszítéseinek köszönhetően csökkenhet a kriptogénnek tartott stroke előfordulása. A szív morfológiai eltéréseinek gondos vizsgála­tával és a javuló ritmusdetektálási módszerekkel a stroke oki tényezőjének tartható eltéréseket találhatunk. Ez feljogosít minket arra, hogy az egyre hatásosabb és egyre kevesebb mellékhatással járó új véralvadásgátlók valamelyikét alkalmazzuk, vagy zárjuk a záródási rendellenességet.