Igyekeztem rövid betekintést adni a drogok nemritkán kiszámíthatatlan és gyor­san változó világába. Praktikus tanácsként javasolnám a vér- és vizeletminta-vételt, mely fontos lehet, leggyakrabban néhány nappal az eset után. A levett mintát nem feltétlenül kell használni, de célszerű legalább 1 hónapig lefagyasztva megőrizni. A rendszerváltás után megjelent klasszikus drogok jórészt eltűntek a túladagolási palettáról, de megfeledkezni róluk nem szabad. A designer szerek döntően átala­kították a drogpalettát. Az új szerek döntő többsége Kínából jön, ahol villámgyors előállítást követően dobják piacra az anyagokat; a szakma kb. 2 év lemaradásban van az előállítókhoz képest.

A kábítószerek sorában ma már nem a heroin használat okozza a legnagyobb problémát, hiszen az interneten keresztül sokféle ellenőrizetlen pszichoaktív anyaghoz olcsón és könnyedén juthatnak hozzá az európai fiatalok.

Az alkoholfogyasztás csökkentése mint terápiás lehetőség tágabb mozgásteret biztosít orvos és betege részére, sokak számára utat nyithat a terápia felé. Ha a páciens aktívan részt vesz a kezelés céljának meghatározásában, valószínűbb a hosszú távú eredményesség és sokkal gyakrabban sikerül elérni a célt. 

Szerző természetesen nem akarja megszemélyesíteni a drogokat, csupán megfigyelte, hogy bizonyos fajta drogok függő fogyasztói az elvonókúra folyamán az addiktológiai osztályon nem annyira a sokféle személyiségük által meghatározott módon, mint inkább az általuk szedett drog természetének – „személyiségének” – megfelelően látszanak viselkedni. 

Elképesztő sokféleségben kerülnek az utcára, az internetre a különféle új kannabinoidok, kannabimimetikumok. Az orvostudomány és az egészségügyi tapasztalatokra támaszkodó jogalkotás erre a jelenségre lomhán reagál, nem tart lépést a felhasználókkal. 

A pszichiátria az az orvosi szakterület, amely az átlagosnál több esetben kerül kapcsolatba a jog világával, a gyógyító orvos szerepén túl az értékelő, szakértő orvos feladatai is a mindennapi rutin részének tekintendők. A büntető és a polgári jogban 2013-ban olyan jelentős változások várhatók, amelyek minden klinikus pszichiáter számára szükségessé teszik a folyamatos továbbképzést e területen, de a már tavaly bevezetetett változások tekintetében is további tisztázó képzésekre van szükség. A jelen munka csak arra tehetett kísérletet, hogy felvillantson néhány problémás területet, és áttekintő képet mutasson az igazságügyi és klinikai pszichiátria határterületeiről.

A megelőzés szempontjából lényeges intervenciók az egyénre, a családi környezetre és az egyéb környezeti tényezőkre irányulnak. Az elmúlt 25 évben egyre több olyan protektív és kockázati tényező vált ismertté, amely csökkenti, illetve növeli a mentális zavarok kialakulásának valószínűségét, s ezzel nagyban bővültek a prevenció lehetőségei.