Az alacsony kockázatú, nem szült nőknél érdemes megindítani a szülést a 39. terhességi héten, mert kevesebb a komplikáció és a császármetszés igénye.

Először sikerült érett emberi petesejtet előállítani a legkezdetlegesebb fejlődési stádiumból in vitro; a módszerrel feltehetően növelhető majd az IVF hatékonysága.

A herpes simplex vírus (HSV) élethosszig tartó, időnként reaktiválódó fer­tőzést hoz létre. Hatására egyedülálló vagy csoportos hólyagocskák jelen­hetnek meg a nemi szerveken, gáttájékon, farpofákon, combon, perianális régióban. A vírus reaktiválódása enyhébb megbetegedést okoz. A HSV-1 és a HSV-2 külső jegyeik alapján nem különböztethetők meg egymástól, de viselkedésük eltérő. Aktív léziók jelenlétében polimeráz-láncreakcióval igazolható a HSV-infekció. A nukleozidanalógokat a betegek jól tolerálják, a kezelések csökkentik a recidívák időtartamát, súlyosságát, gyakoriságát. A terhesség végén antivirális profilaxis végzendő, ha a kórelőzményben genitális herpesz szerepel.

A levator ani szülési sérülésének kockázati tényezője a hüvelyi szülés, az idős anyai életkor, a születési súly, a szülés második szakaszának időtartama, a magzati fej mérete és a fogóműtét. A sérülés nem minden esetben okoz tüneteket, ám az esetek jelentős részében tartósan fennálló panaszok jelentkeznek.

Az elhízáshoz a modern világban szinte mindenütt előítéletek társulnak, bár a történelem során voltak olyan időszakok, amikor azt sok helyütt a jólét és a termékenység szimbólumának tekintették. A túlsúly és elhízás (obes, obesitas) kórállapot, amelynek során a túlzott zsírraktározás káros lehet az egészségre, számos egészségi problémához és a várható élettartam csökkenéséhez vezethet. Túlsúlyosnak tekintjük azt a személyt, akinek testtömegindexe (BMI, body mass index) 25,0–29,9 és elhízottnak, akinek 30 kg/m2 felett van. Ez utóbbin belül a BMI szerint alcsoportokat különböztetünk meg: BMI 30,0–34,9: I. fokú elhízás, enyhe; BMI 35,0–39,9: II. fokú elhízás, középsúlyos; és BMI ≥40,0: III. fokú elhízás, súlyos, morbid vagy extrém megjelöléssel illethetjük. Normális testsúlyról beszélünk 18,5 és 24,9 BMI esetén (a testtömegindex a kilogrammban megállapított testtömeg és a testmagasság méterben mért négyzetének hányadosa).

Nem új felfedezés, hogy a szív- és érrendszeri betegségek (CVD, cardiovascular disease) számos halálesetért tehetők felelőssé a fiatal nők körében, ahol az összes halálok 22,9%-át teszik ki. (1) Ennek ellenére csak minden ötödik nő tartja úgy, hogy a szívbetegség jelenti számára a legnagyobb kockázatot. Ez ellentmond az American Heart Association (AHA) „Go Red for Women” (Öltözz pirosba a nőkért!) elnevezésű kampánya adatainak, melyek 12 éve közszájon forognak. (2) A bőséges szakirodalmon belül egyre nagyobb hírértékkel bír ugyanakkor, hogy a női szervezet terhességre adott válasza alapján előre jelezhető a keringési rendszer későbbi állapota. (3−6)

A Society for Maternal-Fetal Medicine (SMFM) dokumentuma összefoglalja a terhességben előforduló hepatitis B kockázatait, diagnosztikáját és terápiáját, valamint a vertikális transzmisszió megelőzésének lehetőségeit. A dokumentum célja, hogy segítséget nyújtson a klinikusoknak a kockázatokkal és kezeléssel kapcsolatos felvilágosításhoz, ha a hepatitis B felszíni antigén (HBsAg, hepatitis B surface antigén) meghatározása pozitív eredményt adott.

A diagnosztikus ultrahangvizsgálatokat konkrét indokok alapján, míg az ultrahang -szűrővizsgálatokat optimális időben, panasz- és tünetmentes terheseken végezzük. A széles körben elterjedt, elfogadottá vált praenatalis ultrahang-szűrővizsgálatok célja a perinatalis eredmények javítása, a várandósgondozás során a lehetőségek biztosítása az anya, a magzat és az újszülöttek számára a terhesség kedvezőbb kimenetele szempontjából.

A császármetszések arányának emelkedése megállíthatatlan folyamatnak tűnik. A közlemény összefoglalja az indikációs területek elmúlt évtizedek­ben bekövetkezett változásainak okait, elemzi a feleslegesen végzett mű­tétek megelőzésének szükséges és lehetséges módjait.

A szerzők általános orvosok számára adják meg a szülésvezetés kulcs­kérdéseire az USA-ban jelenleg legelfogadottabb válaszokat. Akadálya-e a korábbi császármetszés a hüvelyi szülésnek? Milyen fájdalomcsillapítási módszerek alkalmazhatók? Mi a teendő, ha a köldökzsinór feszesen a mag­zat nyakára tekeredik? Fontos-e a szülés utáni bőrkontaktus az anya és az újszülött között? Mikor nincs haszna az orr és a száj leszívásának? Milyen be­avatkozásokkal javítható a postpartum anyai és magzati kimenetel? Van-e legjobb szülési testhelyzet? Előnyös-e a rutinszerűen végzett gátmetszés? Érdemes-e a késői szakaszban felfüggeszteni az epidurális anesztéziát?