Az apa étrendje már a fogantatás előtt befolyásolhatja a születendő gyermek egészségét és testösszetételét.

Tovább erősödött az a szemlélet, amely szerint az izom nem pusztán mechanikus működésű szerv, hanem fontos endokrin szereplő is.

Érett, zománcot termelő sejtek hozhatók létre humán őssejtekből, ami megteremti az alapot a jövőbeni biológiai alapú zománcregenerációs eljárásokhoz.

Az egészségügyben kiterjedten alkalmazott műanyag eszközök és a mű­anyagbontásra képes környezeti baktériumok együttesen felvetik a kérdést: előfordulhatnak-e ilyen kórokozók a klinikumban is? Az alább ismertetett vizsgálatban egy olyan, sebváladékból izolált Pseudomonas aeruginosa törzset azonosítottak, mely a polikaprolakton (PCL) típusú műanyagot bontani képes enzimet termel, sőt, az így keletkező bomlástermékeket szénforrásként használja fel. A műanyagbontó képesség összefüggést mu­tatott a kórokozó biofilmképzésével és virulenciájával, így amellett, hogy a baktérium károsítja a műanyag eszközöket, nehezen kezelhető fertőzé­sekhez is vezethet.

A NOD2 gén mutációi régóta ismertek, mint a Crohn‑betegség kockázati tényezői, de eddig nem volt világos, hogyan járul hozzá ez a gén a bél immunológiai egyensúlyához.

A folyamatos, alacsony intenzitású ultrahang csökkenti a gyulladásos állapotot jelző markerek szintjét és elősegítheti a sérült ízületek gyógyulását.

Az új intelligens kötszer egyszerre képes a seb hőmérsékletének passzív szabályozására, igény szerinti antibakteriális hatás kifejtésére és a bőrhöz hasonló mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik.

A kórtermek különböző felületein a klórhexidin (CHG) koncentrációja hő, fény és tisztítás hatására csökken, de még 24 óra elteltével is kimutatható. Perzisztenciáját a felület anyaga és a tisztítás módja jelentősen befolyásolja: a peroxiecetsav okozza a legnagyobb mértékű azonnali csökkenést, míg az etanol és a benzalkónium‑klorid alig hatott a CHG‑szintre. A klórhexidin valós kórházi környezetben különösen a műanyag és laminált fa felületeken marad stabil, míg a fémeken gyorsabban bomlik. A mikrobiális terhelés szo­rosan összefüggött az érintési és tisztítási gyakorisággal: a ritkán tisztított küszöbök és különösen a mosdók lefolyói a leginkább és legtartósabban szennyezettek.

Egy óriási számításikapacitás-igényű kutatás mutatott rá a fő nemi különbségekre.

A korábbiaknál pontosabban képes azonosítani a fokozott kockázatnak kitett egyéneket az új fejlesztésű genetikai modell.