A kortikoszteroidok ismert gyulladáscsökkentő hatásuk révén számos betegség esetén játszanak fontos stratégiai szerepet azok kezelésében, azon­ban hosszan tartó használatuk jelentős mellékhatásokat okozhat. Jelen cikk a szteroidkezelés mellett előforduló infekciókra való fogékonyságról, valamint a leggyakrabban kialakuló fertőző betegségekről kíván átfogó képet adni.

Néhány adat arra utal, hogy A SARS-CoV-2 közvetlen agyi károsodást is okozhat és ennek kapcán gyulladásos mediátorok jelennek meg a cerebrospinális folyadékban (CSF), amiből arra következtetnek, hogy perifériás gyulladások magyarázhatják a COVID-19 egyes neurológiai tüneteit.

A SARS-CoV-2-fertőzéssel összefüggést mutató neurológiai elváltozások az eddigi tapasztalatok tükrében

A témában folytatott eddigi legszélesebb körű vizsgálat igazolta a régi elképzelést, miszerint az Alzheimer-kór kialakulásában vírusfertőzés is szerepet játszik.

Adenovírusok élethossziglan lappanganak az immunsejtekben, külső vagy belső hatásokra aktiválódnak, tünetmentesen ürülnek, generalizált halá­los opportunista fertőzéseket okozhatnak. Kockázati tényező pl. a HIV-fertőzés és a terápiás immunszuppresszió. Génterápia céljára vektorként használhatók.

A primer immundeficienciák (PID) a molekuláris és klinikai orvostudomány látványosan fejlődő területei, amelyek mind az elméleti immunológiában, mind a gyógyító-megelőző betegellátásban új koncepciókat és gondolko­dásmódot hoztak. A PID-del kapcsolatos paradigmaváltás kiterjed a beteg­ségek epidemiológiájára, diagnosztikájára és kezelésére egyaránt. A több mint 260 PID gén és 300 PID betegség felfedezése és megismerése drámai fejlődést hozott az immunterápia területén is.

Mind a natalizumab (NAT), mind a fingolimod (FTY) kiváló klinikai és MRI-aktivitást csökkentő hatást mutatott a placebóval szemben relapszáló-remittáló sclerosis multiplexes (RRSM) betegekben; az FTY esetén ezt a hatást a heti egyszer alkalmazott 30 μg dózisú interferon-β-1a-val (IFN-β-1a) szemben is megerősítették. Mindkét terápia elérhető Európában első vonalbeli terápiákra nem reagáló, illetve gyorsan romló, terápianaiv betegek számára.

A cikk a Guillain–Barré-szindróma nem típusosan lezajló esetét mutatja be, amely elsősorban kétoldali arcidegbénulásban és fokozott ínreflexekben nyilvánult meg, végtaggyengeség tünetei nélkül. Az intravénásan alkalma­zott immunglobulin-kezelésre a nőbeteg jól reagált.

Az USA-ban a bakteriális meningitisz incidenciája csökken, de a betegség továbbra is életveszéllyel és maradandó károsodás veszélyével jár. Klinikailag nem lehet megbízhatóan megkülönböztetni a bakteriális meningitiszt a gyakoribb aszeptikus meningitisztől.