A mastocytosis ritka megbetegedés. A 2016-os WHO-klasszifikáció a mieloproliferatív neoplasmák között, külön entitásként azonosítja. A be­tegség kialakulása többnyire a c-kit (D816V) mutációhoz köthető. Van bőrre lokalizált és szisztémás forma. A kóros hízósejtek szervinfiltrációt, illetve spontán aktiválódásuk a masztocitaaktivációs tüneteket eredményezhetik.

A diagnosztikai képalkotó vizsgálatok elrendelésekor – a sugárexpozíció csökkentése érdekében – az orvosoknak tartaniuk kell magukat felnőtt betegek esetében az Image Wisely, gyermekek esetében az Image Gently útmutatóhoz, valamint az American College of Radiology (ACR) megfelelő­ségi kritériumaihoz. Ez utóbbiak 193 diagnosztikai képalkotási és interven­ciós radiológiai témát, ezen belül 942 klinikai változatot és több mint 1680 klinikai szituációt ölelnek fel. A cikk a legfontosabb szakmai ajánlásokat tekinti át.

A kontrasztanyag-nephropathia az egyik leggyakoribb vesét érintő iatrogén ártalom. Megelőzésében fontos szerepet játszik a megfelelő hidráltsági állapot fenntartása, az acetil-cisztein alkalmazása azonban nem csökkenti a kontrasztanyag-nephropathia kialakulásának kockázatát.

Az akut hasi fájdalom oka éppúgy lehet banális, mint életveszélyes. Ha az anamnézis, a fizikális és a laboratóriumi vizsgálat súlyos következmények­kel járó kórkép lehetőségére utal, képalkotó vizsgálatra kerülhet sor. Az American College of Radiology a fájdalom lokalizációjából indul ki klinikai irányelveiben. A jobb felső kvadránsban jelentkező fájdalom esetén az ult­rahang az elsőként választandó vizsgálat. A jobb és a bal alsó kvadránsra lokalizált fájdalom tisztázására CT-t ajánlanak. A hagyományos röntgen­vizsgálat diagnosztikai értéke korlátozott. A CT terjedő alkalmazása kap­csán aggodalmat kelt a sugárterhelés mértéke. Vizsgálják a sugárexpozíció csökkentésének lehetőségeit.

A COPD rendkívül heterogén betegségcsoport, két fenotípusa az emfizéma és a krónikus obstruktív bronchitisz. A napi gyakorlatban általánosan használt légzésfunkciós paraméterek és a GOLD 2011 kritériumok nem minden esetben magyarázzák a betegség súlyosságát és lefolyását. 

 A képalkotó eljárások fontos szerepet töltenek be a reumatológiai betegségek diagnózisában és kezelésük követésében. Az ultrahang nélkülözhetetlen az ízületi és vaszkuláris betegségek, az MRI a csonteróziók és a csontvelőödéma kórismézésében. A kapillárismikroszkópia a kötőszöveti betegségek (pl. szisztémás szklerózis) korai diagnózisát és kezelésének követését segíti. A kettős energiájú CT (DECT) kimutatja az urátkristályokat. 

Az évtizedek óta fennálló véleménynek – mely szerint a jódtartalmú radiológiai kontrasztanyagok növelik a veseelégtelenség kockázatát – mond ellent az a nagy betegszámú amerikai vizsgálat, ami nem igazolt ilyen hatást. 

Alapvetően fontos, hogy a háziorvos is tisztában legyen a kontrasztanyagok típusaival, kockázataival és ellenjavallataival, valamint azokkal a gyakori klinikai szituációkkal, amikor kontrasztanyagos CT-vizsgálatra van szükség. A CT-technikában többféle kontrasztanyag használatos: orális, intravénás, rektális és intratekális. A kontrasztanyag adásával végzett CT-vizsgálat ellenjavallatai a korábbi kontrasztanyag-reakció, a terhesség, a pajzsmirigybetegség miatti radiojód-kezelés, metformin szedése, illetve krónikus vagy akutan súlyosbodó vesebetegség. A legmegfelelőbb vizsgálómódszer kiválasztásához fontos a klinikus és a radiológus közti kommunikáció.

Az alkoholos hepatitisz súlyossága, prognózisa nagymértékben meghatározza a kezelést, ezért a prognosztikai skálák kulcsfontosságúak. A súlyos alkoholos hepatitisz halálozási kockázata nagyon nagy, a kezelési lehetőségek nem kielégítőek. 

A leggyakrabban előforduló gyógyszer okozta bőrreakciók az azonnali (I-es) és a késői (IV-es) típusú reakciók közé tartoznak. Gyógyszerkiütést leggyakrabban az aminopenicillinek okoznak, de bármely gyógyszer kiválthat kóros reakciót. Kiütéssel, lymphadenopathiával és lázzal járó reakciót okozhat pl. a carbamazepin, a phenytoin és a phenobarbital.