A köszvény autoinflammatórikus betegség, kialakulásában az NLRP3 inflammaszóma és az interleukin-1 kiemelt szerepet játszik. A diagnosztiká­ban legfontosabb a mononátrium-urát kristály kimutatása, de érzékenyebb képalkotókkal a kristálylerakódás és a tofuszképződés is vizualizálható. A gyógyszeres kezelésre – a rohamoldásra és a fenntartó kezelésre – vo­natkozóan 2016-ban két új ajánlás is megjelent. A lényeg a húgysavszint célértékére való törekvés. A húgysavszintcsökkentés középpontjában ma is a xantin-oxidáz-gátlók (allopurinol, febuxostat) állnak. Nem szabad elfelej­tenünk az életmódi, diétás megfontolásokat sem, s tekintettel kell lennünk a vaszkuláris és metabolikus társbetegségekre.

Eredetükből és molekulatömegükből fakadóan a biohasonló készítmények tulajdonságai lényegesen eltérnek a kémiai eredetű generikumokéitól. A cikk a biohasonló készítménykör közfinanszírozási szempontból lényeges jellemzőit elemzi. A minőség csorbulása nélkül a biohasonló monoklonális antitestek esetében 15–30% árelőnyre lehet számítani. Az orvos szakmai hozzájárulása nélkül nem történhet készítményváltás. A biohasonló gyógyszerek támogatásában egyensúlyban kell lenniük a klinikai, költségvetési és piaci szempontoknak. A generikus támogatási rendszerek differenciálásában terápiás területenként kell majd haladni, figyelembe véve az eltérő sajátosságokat. A finanszírozási szabályok kialakításában komolyabb szerephez kell jutniuk az ún. külső érintett csoportoknak (kezelőorvosok, betegszervezetek, gyógyszergyártók), bevonásukat transzparensen és hatékonyan kell megoldani.

Az eredeti gyógyszerek hatóanyagát alkalmazó ún. követő gyógyszerek két csoportját: a „generikus” és a „biohasonló” készítményeket különböztetik meg. A makromolekuláris hatóanyagokat tartalmazó eredeti biológiai és a követő, ún. biohasonló gyógyszerek esetében a hatóanyagok azonossága a mai fizikai kémiai módszerekkel nem igazolható, csak jelentős hasonlóságuk bizonyítható. Farmakodinámiás hatásaik hasonlóságának mértékét összehasonlító vizsgálatokban kell megállapítani. A generikus gyógyszerek bizonyos kivételekkel szabadon, gyógyszertári szinten cserélhetők. A biológiai gyógyszerek hatóanyagai ellen ellenanyagok termelődhetnek a szervezetben, az eredeti és a követő készítmények immunogenitása eltérő lehet, ezért egy biológiai készítménnyel elkezdett kezelést mai tudásunk szerint csak klinikai indokok alapján, orvos felügyelete mellett szabad másik, hasonló biológiai készítményre átállítani.

Ma már mintegy 3000 veseátültetett beteg él Magyarországon, és egyre inkább érzékelhető ennek a betegcsoportnak a jelenléte az alapellátásban és az akut belgyógyászati, neurológiai, traumatológiai ellátásban éppúgy, mint a különféle elektív beavatkozásokra szoruló páciensek között.