Egy 63 éves, többféle krónikus alapbe­tegségben is szenvedő páciens a nyak alsó részét érintő nem gennyes cellulitis mi­att került kórházi felvételre.

Krónikus sebekről akkor beszélünk, ha elmarad a normális ütemű sebgyógyulás. A hozzájuk társuló morbiditás és egészségügyi költségek a preven­ciós és terápiás irányelvek fontosságára világítanak rá. Az alsó végtag kise­besedésének hátterében artériabetegség, cukorbetegség, tartós nyomás vagy vénás elégtelenség állhat. Nem gyógyuló alsó végtagi sebek esetében nem mellőzhető az érrendszeri vizsgálat. Atípusos esetekben biopsziára is szükség van. Artériás fekély esetén a beteget haladéktalanul érsebészeti konzíliumba kell utalni. A vénás fekélyek terápiája a kompresszión és az alsó végtag megemelésén túl magában foglalja a testmozgást. Diabeteses lábfekély esetén biztosítani kell a láb tehermentesítését.

Dr. Steven Bowers, Dr. Eginia Franco

Egy újabb közlemény szerint a felnőttkori antibiotikum-rezisztens kórházi fertőzések többsége az orvosi eszközöktől származik és nem maguk a műtétek okozzák.

Két fázis 3 vizsgálat eredményei szerint az omadacyclin nevű új antibiotikum nem teljesít rosszabbul a szokásos, gyakran használt antibiotikumokhoz képest a közösségben szerzett pneumoniák és a bőr-, illetve bőr-függelék fertőzések ellátásában.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) prioritásai között a klímaváltozás és egy lehetséges újabb influenza pán démia mögött a harmadik helyen az antibiotikummal szemben rezisztens baktériumok okozta fertőzések állnak. Az Orvostovábbképző Szemle jelen számában megjelenő négy német közlemény és a kiváló hazai szerzők kommentárjai részletesen foglalkoznak a multirezisztens kórokozók okozta fertőzések jelentőségével. Bár a középpontba a kórházi kezelésben részesülő betegek fertőzéseit állítják, napjainkban már nemcsak a kórházakban, de az alapellátásban is szembe kell nézni a rezisztens baktériumok terjedésével. Nem térhet ki a szimpózium a multidrugrezisztens tuberkulózisra és gonorrhoeára.

Ahányszor antimikrobiális szerekhez nyúlunk, rezisztens baktériumpo­pulációk keletkezését vagy felszaporodását kockáztatjuk. A kezelésekkel célba vett baktériumok rezisztenciájának alakulása már régóta a figyelem középpontjában áll. Az MRSA és az ESBL példáján megtanulhattuk, hogy figyelmünknek ki kell terjednie minden olyan baktériumra, amely ki van téve az antimikrobiális szerek hatásának. Ezért nagy szükség van olyan orvosi és állatorvosi stratégiák kifejlesztésére, amelyekkel a bakteriális rezisztencia kordában tartható.

Az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia terjedése mérsékelhető az antibiotikumok megfelelő módon (helyes indikációban és dozírozással) történő alkalmazásával. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szigorúbban lehetne vizsgálni az antibiotikus kezelések indikációját, továbbá egyes ese­tekben elegendő lehetne rövidebb ideig tartó kezelés is. A multirezisztens kórokozók kiváltotta fertőzések esetén sem kell mindig a legszélesebb spektrumú („tartalék“) antibiotikumok után nyúlni.

A multirezisztens kórokozókat tünetmentesen hordozó (kolonizált) szemé­lyek kiszűrése nehéz feladat. Folyamatosan fennáll a veszély, hogy mások­nak is átadják az általuk hordozott kórokozókat, amivel akár fertőző beteg­ségeket is okozhatnak. A multirezisztens kórokozók kórházi terjedésének megakadályozása komplex kórházhigiénés program segítségével lehetsé­ges, amelynek súlypontja a diagnosztikai és prevenciós tevékenységen van.

A multirezisztens Gram-negatív baktériumok (MRGN) egyre gyakoribb elő­fordulása miatt a kórházaknak korlátozott terápiás lehetőségekkel, költsé­ges higiénés intézkedésekkel és járványok veszélyével kell szembenézniük. A hatékony szűréshez fontos a kockázati tényezők és a helyi rezisztencia­ráták ismerete és figyelembevétele. A cikk áttekinti az MRGN-kolonizáció és MRGN-fertőzés fogalmával, gyakoriságával és kockázati tényezőivel kapcsolatos ismereteket.

Egy új közlemény szerint az intenzív osztályokon használt sztetoszkópok tele vannak olyan baktériumokkal, melyek felelősek lehetnek a kórházi fertőzésekért.