Bizonyítékon alapuló válasz

A topikális antihisztaminok és a hízósejt-stabilizálók, önállóan vagy kom­binációban alkalmazva, egyaránt eredményesen és biztonságosan eny­hítik a szezonális és a perenniális allergiás kötőhártya-gyulladás tüneteit (A szintű ajánlás, következetes, jó minőségű, betegorientált bizonyítékokon alapul). Nincs elegendő bizonyíték az egyes topikális szerek hatásosságának összehasonlításához. Súlyos nemkívánatos hatást nem jelentettek az ilyen szerek alkalmazásával kapcsolatban.

Bár a betegségfenotípusok azonosítása nagy jelentőségű klinikai és kuta­tási szempontból, az endotípusokra alapozott klasszifikáció jelentőségét csak mostanában kezdjük felismerni. A rinitisz a klinikailag és kórélettanilag sokszínű kórképek közé tartozik, a gyakran többszörös átfedést mutató entitások elkülönítése megkönnyítheti a diagnózist és az előtérben álló kórállapot kezelését.

Eur J Allerg Clin Immunol, 2015. május

Az asztmájuk miatt inhalációs szteroidkezelésben részesülő gyermekek felnőttkori végső testmagassága valamelyest elmarad azokétól, akik nem használtak gyermekkorukban ilyen készítményeket − derült ki egy átfogó asztmavizsgálatból a közelmúltban.

Az allergiás rhinitis („szénanátha”) hatással van az életminőségre, a munkaképességre és más betegségek (pl. asztma) előfordulására. A kezelési terv életkor- és tünetfüggő. Az intranazális szteroidok a leghatásosabb gyógyszerek.

A fejlett ipari országokban az asthma bronchiale a leggyakoribb gyermekkori krónikus megbetegedés, amely folyamatos gondozást és legtöbbször hosszú távú kezelést igényel.

Minden allergénspecifikus kezelési módszer alapja a szenzitizáltság meghatározása az immunglobulin E antitestek szérumból történő kimutatásával vagy a légúti allergénekkel végzett bőrteszttel. A szenzitizáltság ismeretében tanácsot adhatunk a betegeknek arra vonatkozóan, hogy miként kerülhetik el az allergéneket, és megtervezhetjük az immunterápiát.

Főbb tézisek: A perzisztáló asthma bronchiale minden súlyossági fokozatában minden korosztály kezelésének alapját az inhalációs szteroidok képezik. A lokálisan alkalmazandó szteroid adagja egyenesen arányos az állapot súlyosságával. Mivel ez a kezelés sem mentes a dózisfüggő szisztémás mellékhatásoktól, az inhalációs szteroidokat is a lehető legkisebb adagban kell alkalmazni. Az antileukotriének, az antikolinerg szerek, valamint a cromolyn és a nedocromil nem általános gyógyszerei az asthmának, használatuk egyedi esetekben képezheti megfontolás tárgyát. Specifikus immunterápia segítségével az asthma allergiás formáinak lefolyása enyhíthető. Jó hörgtágító hatásuk miatt a b2-agonisták az inhalációs szteroidok mellett az asthma bronchiale legfontosabb gyógyszerei. A formoterol és a salmeterol hosszú hatástartamuk miatt különösen alkalmasak a középsúlyos és a súlyos asthma tartós kezelésére. A formoterol hatása igen gyorsan kialakul. A b2-specifikus mellékhatások a hosszú hatástartamú készítményekre kevésbé jellemzők, mint a rövid hatástartamúakra. A szteroidok és a b2-agonisták igen jól kombinálhatók egymással, mert molekuláris szinten egymás szinergistái. A szteroidok képesek ellensúlyozni a b2-receptorok számának a rendszeres béta-agonista-kezelés miatt bekövetkező csökkenését. Megfordítva, a tartós hatású b2-agonisták is fokozzák a szteroidok terápiás hatását. A két hatóanyag kombinálásával a szteroid dózisa csökkenthető.