Cikksorozatunk első részében bemutattuk a „biopszichoszociális” gyógyítási modell elemeit, a beteg terápiához való hozzáállását körülíró kifejezéseket és azok tartalmát, majd a második részben elemeztük azt a speciális kommunikációs háromszöget, amely a gyermekgyógyászatra jellemző (szülői jelenlét).

Az orvos–beteg kapcsolat a gyermekgyógyászatban speciális, hiszen itt a dialógus helyett egy kommunikációs háromszög működik: a szülő jelen van beteg gyermekével, sőt a kezdetekben – amíg betegünk túl fiatal, nem beszél – kérdezni is csak a szülőt tudjuk. 

Az egészségügyi ellátás alapszintjén történő szolgáltatások előtérbe helyezése, a gyógyszerpaletta és a diagnosztikai eszközök robbanásszerű növekedése, valamint ezzel egyidejűleg a betegek kifejezettebb igénye az informáltságra és a terápiás döntésekben való részvételre – együttesen befolyásolják a mai gyógyító tevékenységet.