Az autoimmun hepatitis ismeretlen eredetű, immunmediált gyulladásos májbetegség. Kialakulásában kulcsszerepet játszik genetikailag hajlamos egyéneknél a környezeti tényezők hatására, a T-regulátor sejt elégtelen funkciója következtében a  hepatocyták elleni öntolerancia elvesztése és a szövetkárosító autoimmun reakció. Emelkedett transzaminázszint, autoantitestek, magas szérum-IgG-szint, hisztológiában interface hepatitis, lymphoplazmasejtes infiltráció jellemzi. Döntően középkorú nők betegsége, de bármely életkorban előfordul. Évekig tünetmentes lehet, és jelentkezhet súlyos akut vagy krónikus hepatitis, illetve „kriptogén” cirrózis képében. A kórlefolyás igen nagy egyéni változatosságot mutathat, jellemzően fellángolásokkal és spontán remissziókkal járhat.

Az óriássejtes arteritis – régi nevén Horton-féle betegség vagy temporalis arteritis – az 50 év feletti populáció leggyakoribb vasculitise. Granulomatózus gyulladás, mely a nagy és közepesen nagy artériákat érinti, azok akut vagy krónikus károsodásához vezet. Az idősebb életkorral való jól ismert társulás mellett más tényezők, így a major hisztokompatibilitási komplex geneti­kai variánsai, különösen a HLA DRB1 0404 is hozzájárulnak az óriássejtes arteritis (GCA) kialakulásához.

A gasztroenterológia és a hepatológia nem csak a szisztémás autoimmun betegségek emésztőrendszeri érintettségével foglalkozik; számos olyan immunológiai eredetű kórképet ismerünk, amely elsődlegesen a gyomor-bél traktust, a hasnyálmirigyet vagy a májat érinti, és amelyekben gyak­ran szervspecifikus antitestek is kimutathatók. A közleményben a szerzők szervről szervre haladva foglalják össze a legfontosabb emésztőrendszeri autoimmun állapotok diagnosztikáját.

A lép megnagyobbodása számos kiváltó okra vezethető vissza, de hátteré­ben rendszerint valamilyen szisztémás betegség áll. A beteg tünetei utal­hatnak fertőző betegségre, daganatos megbetegedésre, elsődleges májbe­tegségekre vagy vérképzőszervi okokra. A fizikális vizsgálat során észlelt megnagyobbodott lép esetén célszerű hasi ultrahangvizsgálatot végezni. A splenomegalia leginkább az alapbetegség megfelelő kezelésével csök­kenthető, bizonyos esetekben splenectomiát, vagy a lép méretét redukáló terápiát alkalmaznak. Az akut fertőzések, a vérszegénység és a lépruptúra a splenomegalia leggyakoribb szövődménye. A megnagyobbodott lép ese­tén a ruptúra fokozott rizikója miatt a kontakt sportok kerülése javasolt.

Az egyre bővülő kardiológiai indikációs kör miatt a thrombocyta-aggregáció-gátlás reflektorfénybe került az elmúlt évtizedekben. A vérlemezkék ki­tapadása és aktivációja a véralvadási folyamat egyik kulcseseménye: a vérlemezkék kontrollálatlan aggregációja az éren belül thrombus-képződéshez, következményes érelzáródáshoz vezethet.

Az összefoglaló tanulmány a Helicobacter pylori (HP-) fertőzést evolúciós látószögből mutatja be, és megkérdőjelezi a fertőzéssel kapcsolatos eddi­gi ismeretek, klinikai összefüggések egyetemességét. Felsorakoztatja az egyes populációkban látott eltérő epidemiológiai és klinikai lefolyással kapcsolatos ismereteket, és a HP-fertőzés lehetséges kedvező aspektusait is bemutatja. Olvashatunk a krónikus gyulladások daganatkeltő ha­tásairól, részleteiben a gastritis és a gyomorrák kapcsolatáról, valamint az intestinalis metaplasia klinikai összefüggéseiről is.

A cukorbetegség kezelésében mind több figyelem irányul a B₁₂-vitamin sze­repére. A közlemény részletesen foglalko­zik a hiányállapot 1-es és 2-es típusú diabetest érintő hatásaival, kiemelten a neuropathiás károsodásokkal, a metforminkezelés és a B₁₂-vitamin-hiány összefüggéseivel. A B₁₂-ellátottság rendszeres ellenőr­zésének kiemelt jelentősége van metformint rendszeresen szedő személyek esetében. B₁₂-vitamin-hiány esetén az orális bevitel biztonságos megoldást jelent.

A neurális plaszticitás a központi idegrendszer (KIR) azon tulajdonsága, mely során strukturális és funkcionális adaptáció révén az agy képessé válik arra, hogy a sérülés, külső behatás, környezeti változások okozta idegrendszeri károsodást követően, az agy újratanulja az elveszett működéseket.

A B₁₂-vitamin hiánya megaloblasztos anémiát és változatos neuropszichiátriai kórképeket okozhat. A hiány igazolásához vérképvizsgálat mellett a szérum B₁₂-szintjének, esetenként a metil-malonsav szintjének mérése is szüksé­ges. Szűrővizsgálat a hiány szempontjából nagy kockázatú betegeknek ajánlható, pl. gyomor- vagy kiterjedt vékonybél-reszekción átesetteknek, gyulladásos bélbetegségben szenvedőknek, tartósan metformint, proton­pumpa- vagy hisztamin H₂ blokkolót szedőknek, vegetáriánus/vegán étren­det követőknek, 75 évesnél idősebbeknek. A preventív célú B₁₂-bevitel vita­minkészítményekkel és dúsított ételekkel, a hiányállapot kezelése enterális, súlyos esetekben intramuszkuláris formában történhet.

A Hashimoto-tireoiditisz növekvő arányban érinti a lakosságot. Az autoim­mun pajzsmirigybetegek közel harmadánál krónikus atrófiás gasztritiszre jellemző autoantitest-pozitivitás figyelhető meg. A két betegség társu­lása növelheti a levothyroxin-igényt annak rosszabb felszívódása miatt. A sokáig tünetmentes gasztritisz klinikai jelentőségét a gyomorrák és a neuroendokrin daganatok többszörös kockázata adja. Mindezek miatt autoimmun pajzsmirigybetegségben mindig indokolt a krónikus atrófiás gasztritiszre jellemző autoantitestek vizsgálata is, pozitív lelet birtokában gasztroszkópia végzendő. Atrófiás gasztritisz esetén a tumorkockázat miatt indokolt a rendszeres endoszkópos ellenőrzés.