A standardizált MR-protokoll használata javítja a diagnosztikus pontosságot, az új léziók azonosítását és a kezelés hatékony monitorozását.

A standardizált MR-protokoll használata javítja a diagnosztikus pontosságot, az új léziók azonosítását és a kezelés hatékony monitorozását.

A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) sclerosis multiplexben (SM-ben) való használatáról három nemzetközi szakértői csoport megegyezésen alapuló, közös guideline-t adott ki.

A diagnosztikai képalkotó vizsgálatok elrendelésekor – a sugárexpozíció csökkentése érdekében – az orvosoknak tartaniuk kell magukat felnőtt betegek esetében az Image Wisely, gyermekek esetében az Image Gently útmutatóhoz, valamint az American College of Radiology (ACR) megfelelő­ségi kritériumaihoz. Ez utóbbiak 193 diagnosztikai képalkotási és interven­ciós radiológiai témát, ezen belül 942 klinikai változatot és több mint 1680 klinikai szituációt ölelnek fel. A cikk a legfontosabb szakmai ajánlásokat tekinti át.

A kontrasztanyag-nephropathia az egyik leggyakoribb vesét érintő iatrogén ártalom. Megelőzésében fontos szerepet játszik a megfelelő hidráltsági állapot fenntartása, az acetil-cisztein alkalmazása azonban nem csökkenti a kontrasztanyag-nephropathia kialakulásának kockázatát.

Az akut hasi fájdalom oka éppúgy lehet banális, mint életveszélyes. Ha az anamnézis, a fizikális és a laboratóriumi vizsgálat súlyos következmények­kel járó kórkép lehetőségére utal, képalkotó vizsgálatra kerülhet sor. Az American College of Radiology a fájdalom lokalizációjából indul ki klinikai irányelveiben. A jobb felső kvadránsban jelentkező fájdalom esetén az ult­rahang az elsőként választandó vizsgálat. A jobb és a bal alsó kvadránsra lokalizált fájdalom tisztázására CT-t ajánlanak. A hagyományos röntgen­vizsgálat diagnosztikai értéke korlátozott. A CT terjedő alkalmazása kap­csán aggodalmat kelt a sugárterhelés mértéke. Vizsgálják a sugárexpozíció csökkentésének lehetőségeit.

Egyre többször állítjuk fel a cisztás pancreas elváltozások diagnózisát, hála az en­doszkópos szonográfia (EUS), az MRI és az MR-kolangio pankreatográfia fejlődé­sének, terjedésének. Tudásunk bővülésével új konszenzusos irányelvek váltották fel a 2006-os ajánlásokat. A cikk áttekinti az új irányelvek diagnosztikus és terápiás megfontolásait, az intraduktális papilláris-mucinózus neopláziás betegek követésének feladatait. A fő pancreas-vezeték lézióinak reszekciója általában indokolt a malignitás nagy kockázata miatt. Az oldalági léziók esetében gondos mérlege­lés után megengedhető a szoros ellenőrzés melletti várakozás. Az MRI a válasz­tandó képalkotó eljárás, az EUS nagy tapasztalattal rendelkező központokban alkalmazható.

 A képalkotó eljárások fontos szerepet töltenek be a reumatológiai betegségek diagnózisában és kezelésük követésében. Az ultrahang nélkülözhetetlen az ízületi és vaszkuláris betegségek, az MRI a csonteróziók és a csontvelőödéma kórismézésében. A kapillárismikroszkópia a kötőszöveti betegségek (pl. szisztémás szklerózis) korai diagnózisát és kezelésének követését segíti. A kettős energiájú CT (DECT) kimutatja az urátkristályokat. 

Az elmúlt években jelentős változások történtek a tüdőrák menedzselésében. 2009-ben új nemzetközi staging rendszer lépett életbe, míg 2011-ben az adenocarcinomák multidiszciplináris új besorolását jelentették meg. A molekuláris patológiai feldolgozásokhoz szövettani mintavétel szükséges, amelyhez új tűtípusok jelentek meg. A hibrid multimodális képalkotó eljárásokkal ötvözött molekuláris biológia és genetika jelentősen fejlődött az elmúlt időszakban. Elfogadottá vált az LDCT-k tüdőrákszűrésben játszott szerepe, melynek gyakorlatba való átültetésén dolgoznak világszerte. Az integrált és multiparametrikus berendezések pontosabb terápiás betegkövetést tesznek lehetővé új biomarkerekkel és újonnan fejlesztett kontrasztanyagokkal. A radiológia jövője az anatómiai, funkcionális és molekuláris képalkotás összekapcsolása. Magyar Onkológia 59:37–43, 2015

Kulcsszavak: tüdőrák, stádiumbeosztás, képalkotó technikák, molekuláris diagnosztika

Az évtizedek óta fennálló véleménynek – mely szerint a jódtartalmú radiológiai kontrasztanyagok növelik a veseelégtelenség kockázatát – mond ellent az a nagy betegszámú amerikai vizsgálat, ami nem igazolt ilyen hatást.