A légzésfunkciós vizsgálat több vizsgálómódszert takar, amelyek a nehézlégzéssel járó tüdőbetegségek diagnosztikájának és követésének fontos elemei. A jelen közlemény kizárólag az asztma légzésfunkciós diagnosztikájáról ad képet. Az asztma okozta állapotromlások, a nemritkán sürgősségi ellátást igénylő akut exacerbációk gyakorisága úgy csökkenthető, ha a kezelést rendszeresen módosítjuk a félévenkénti légzésfunkciós és tüneti felmérések alapján.

A súlyos asztma fogalmát a betegek heterogén csoportjának megjelölésére használjuk. A súlyos esetekben újra kell értékelnünk a diagnózist és a kezelést. Célszerű megkülönböztetni a nehezen kezelhető asztmát a súlyos, kezelésre nem reagáló asztmától. Előbbi esetben optimalizálni kell a terápiás együttműködést, megállapítani és kezelni a társbetegségeket, kiiktatni a kiváltó tényezőket. Utóbbi esetben mérlegeljük, van-e alternatívája a szisztémás szteroidkezelésnek. Ehhez pontosítani kell az asztma fenotípusát az esetleges specifikus kezelés (pl. anti-IgE ellenanyag alkalmazása) érdekében. További specifikus eljárások (pl. anti-IL-5, anti-IL-13 ellenanyagok) állnak klinikai kipróbálás alatt.