A mozgászavarok közé azok a neurológiai betegségek tartoznak, ame­lyek túlzott mennyiségű mozgást vagy épp ellenkezőleg, az akaratlagos és automatikus mozgások csökkent mennyiségét eredményezik úgy, hogy ezek az eltérések nem hozhatók összefüggésbe izomerő-csökkenéssel vagy spasztikus tónusfokozódással. A másodlagos és néhány idiopátiás mozgás­zavarról sokkal több információval, tudásanyaggal rendelkeznek az orvo­sok, mint a ritkább örökletes mozgászavarokról, és ez az egyenlőtlenség a terápia terén még hangsúlyosabb. Ezt a különbséget próbálja meg a jelen összefoglaló közlemény csökkenteni azáltal, hogy bemutatja a leggyako­ribb herediter mozgászavarokat.

Parkinson-betegeknél emelkedett az osteoporosis incidenciája és az elesések miatt bekövetkező csonttörések gyakorisága az azonos korcsoportba tartozókhoz képest. A Parkinson-kórban szenvedők BMD-értékei alacsonyabbak, mint az azonos korú és nemű, Parkinson-betegségben nem szenvedő egyéneké, így esetükben fokozottabban ügyelni kell a vitaminpótlásra (D-, B12 vitamin, folsav), a BMD-szűrésre illetve az elesések kockázatának felmérésére.