Évente 15 millió újszülött jön a világra koraszülöttként, ami évente 1,1 millió halálesetért felelős, nem is szólva a megszámlálhatatlan túlélőt érintő rövid és hosszú távú rokkantságért. A fejlett országokban a koraszülés a leggyakoribb halálok az 5 évesnél fiatalabb korosztályban, összességében véve pedig csak a tüdőgyulladás előzi meg a halálokok gyakorisági sorrendjében. Kevés diagnosztikai teszt áll rendelkezésünkre annak eldöntésére, hogy várhatóan melyik terhesség végződik majd koraszüléssel. A koraszülés az esetek többségében (kétharmadában) spontán következik be, és nagy az ismétlődés kockázata; a kórelőzményben szereplő spontán koraszülés a következő spontán koraszülés legerősebb kockázati tényezője. Cikkünk célja, hogy különböző klinikai szituációkban áttekintse a koraszülés prevenciójában alkalmazott méhnyakhossz- (CL, cervical length) mérés javallatait.

A tüdőultrahang szerepe az utóbbi évekig a mellűri folyadékgyülemek kivizsgálására és a torakocentézis vezérlésére korlátozódott, de újab­ban a sürgősségi és intenzív medicina értékes képalkotó eszközévé vált. A betegágy mellett is viszonylag könnyen elvégezhető vizsgálat szüksé­gessége minden akut helyzetben felmerülhet. A mellűri folyadékgyülem, a pulmonális vénás pangás és ödéma, a pneumónia és a pneumotorax ult­rahanggal igen gyorsan kimutathatók sürgősségi helyzetekben.