A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

Az öngyilkosság és az erőszakos magatartás a pszichiátriai betegségekben előforduló legsúlyosabb szövődmények. Mindkettő sürgősségi állapotnak tekintendő, kimerítik a jogban ismert közvetlen veszélyeztető állapot ismérveit, és azonnali, akut beavatkozást igényelnek.

Új módszert alkalmaztak a nehezen felfedhető kromoszómaeltérések kimutatására, melynek segítségével 33 olyan gént azonosítottak, mely kapcsolatba hozható az autizmus és az ehhez társuló egyéb zavarok kialakulásával – ezek közül 22 gént most első ízben sikerült detektálni.

A serdülőkori drogproblémát aluldiagnosztizálják. Részben emiatt reális képünk sincs a probléma valódi nagyságrendjéről. A tisztán látást az is nehezíti, hogy a drogfogyasztás bűncselekmény, emiatt a fogyasztók az illegális drogokkal kapcsolatos tapasztalataikat nem  tárják fel mások, például az orvosok előtt.

   Az utóbbi években – elsősorban az egészségügyi rendszerre nehezedő egyre nagyobb terhek miatt – előtérbe került a pszichés zavarok elsődleges megelőzése. A Robert Koch Intézet legújabb egészségügyi felméréséből, amelyben kétezernél több család vett részt, a szülői beszámolókból kiderült, hogy minden negyedikötödik gyermeken jelentős pszichés eltérések észlelhetők. Nem minden ilyen gyermek felel meg valamelyik pszichés zavar diagnosztikai kritériumainak, de egy adott időpontban legalább minden tizedik gyermek manifeszt pszichés zavarban szenved (pontprevalencia).   A gyermekkori pszichés zavarok nagy prevalenciája mellett az is indokolttá teszi a megelőzést, hogy a pszichés betegségben szenvedő gyermekek és serdülők ellátása nem megfelelő. Németországban körülbelül 2400 szakember foglalkozik gyermekek és serdülők pszichoterápiájával. Különösen vidéken és az új tartományokban elégtelen az ellátás. A várakozási idő nemritkán 6–12 hónap, ami inkább a betegség krónikussá válásának, semmint a megelőzésének kedvez. Ha abból indulunk ki, hogy Németországban jelenleg kereken 22 millió gyermek és fiatal él, és a pszichés zavarok éves prevalenciája 5%, akkor minden egyes, gyermekekkel és serdülőkkel foglalkozó pszichoterapeutának évente 458 gyermeket és serdülőt kellene kezelnie.