A depresszió és a diabetes mellitus komorbid megjelenése gyakori, azonban azok a háttérmechanizmusok, melyek a két kórállapot közötti kapcsolatot magyarázzák, nem pontosan ismertek. Mind a cukorbetegség, mind a de­presszió igen elterjedtek, a nyugati világ két legnagyobb közegészségügyi problémájának tekinthetjük őket. Irodalmi összefoglalásomban áttekin­tettem a lehetséges etiológiai kapcsolódási pontokat, különös tekintettel a biológiai hátterű összefüggésekre.

A major depresszió jól definiált orvosi-pszichiátriai betegség specifikus érzelmi-pszichológiai, kognitív és vegetatív tünetekkel, valamint számos, szubtilis centrális és perifériás biológiai eltéréssel. Jelen írás összefoglalja a major depresszióval kapcsolatos jelen ismereteinket és eloszlat számos, ezzel kapcsolatos tévhitet.

Rövid áttekintő tanulmányunkban bemutatjuk az I. és II. típusú bipoláris zavar, a mániás, depressziós és kevert epizódok tünettanát, valamint az unipoláris, illetve bipoláris zavar klinikai tulajdonságokon alapuló elkülöní­tését. Vázlatosan ismertetjük az affektív temperamentumok patoplasztikus hatását, valamint a bipoláris spektrum koncepciót, illetve az affektív epizó­dok farmakoterápiáját, pszichoedukációját és pszichoterápiáját.

Korábbi esetbeszámolók alapján felmerült a gyanú, hogy az aripiprazolra váltást gyakrabban kísérheti a pszichiátriai tünetek súlyosbodása, mint más antipszichotikumokra való átállás esetén. Egy átfogó adatbázisra épített hosszmetszeti követéses vizsgálat ezt a feltételezést nem igazolta: gyógy­szerváltást követően a teljes vizsgált populáció 14,5%-ában fordult elő klinikailag jelentős tüneti rosszabbodás, de sem a teljes csoportban, sem a különböző szempontok szerint kialakított alcsoportokban nem mutatko zott különbség az aripiprazolra, illetve a más antipszichotikumra átállított betegek kockázati arányai között.

Az öngyilkosság és az erőszakos magatartás a pszichiátriai betegségekben előforduló legsúlyosabb szövődmények. Mindkettő sürgősségi állapotnak tekintendő, kimerítik a jogban ismert közvetlen veszélyeztető állapot ismérveit, és azonnali, akut beavatkozást igényelnek.

A pszichiátriai osztályra sürgősséggel beutalt, beszállított betegek egy részé­nek hospitalizálása elkerülhető. Ennek érdekében kialakítottunk egy néhány ágyas Központi Pszichiátriai Betegfelvételi Részleget, amelynek fő feladata a diagnosztika és a sürgősségi ellátás. Itt kell kiszűrni a szomatikus okból zavart tudatállapotú pácienseket, és itt megoldhatók a krízisszituációk, az akut szorongásos állapotok és az acting out reakciók jó része is 24 órán belül. 

A COPD gyakran szövődik unipoláris major depresszióval, szorongásos megbetegedéssel, alvászavarral, nikotinfüggőséggel és kognitív hanyatlás­sal. A depresszió, szorongásos állapotok, függőség, alvászavar, kiemelten az obstruktív apnoé és a kognitív deficit felismerése, kezelése számos terápiás előnnyel jár. A szövődő krónikus betegségek kezelése során figyelembe kell venni a COPD súlyosságát. Az adott társbetegség kezelésében részt vevő szakterületek terápiás irányelvei, az evidenciák alapján történő komplex, csoportban végzett terápiás munka eredményezheti a leghatékonyabb kezelést. Az adott betegségcsoport aktuális terápiás gyakorlatát, dilemmáit foglaltuk össze a pszichiátria nézőpontjából, a társszakmák részére.

Az USA-ban 2004 óta fel kell tüntetni az antidepresszívumok termékkísérőjén, hogy ezek a szerek fokozhatják a 25 éven aluliak öngyilkossági késztetését. Nem került bele a szövegbe, hogy az antidepresszívumok szuicidprotektív hatása nagyságrendekkel nagyobb, mint az általuk okozott ritka állapotromlás, következ­ményes szuicidalitás. 

Az internet az üzleti szektor, a kultúra, a tudományos élet, az élet minden területén egyaránt alapvetővé válik. Nagyon hasznos eszköz lehet, ha okosan használják. Veszélyeivel, kockázataival kevesen gondolnak, tisztában sincsenek vele, nem ismerik. A társadalomnak idejében fel kell ismernie ezeket a problémákat és szorgalmazni a kilábalást belőlük.

A lítium a bipoláris zavar széles körben használatos gyógyszere. Hosszú távú szedése gyakran nefrotoxikus mellékhatásokkal jár. A lítiumkezelés nefrogén diabetes insipidust okozhat az antidiuretikus hormonnal szembeni válaszkészség csökkentésével; hiperparatireózist is előidézhet hiperkalcémiával, krónikus intersticiális nefritisszel és mikrociszták kialakulásával.