A gyógyszeres terápiák kardiovaszkuláris mellékhatásai jelentős hatást gyako­rolnak bírnak a betegek morbiditására és mortalitására. Jelen cikk áttekintést nyújt a kardiotoxikus mellékhatásokkal járó fontos gyógyszercsoportokról, valamint összefoglalja a diagnosztika és a terápia alapelveit. A kardiális mellék­hatások jellemzőinek alapos megismerésével javíthatunk a betegek kezelésén.

A korai vírusellenes kezelés csökkentheti a súlyos és kritikus esetek előfordulását. Súlyos COVID-19-tüdőgyulladásban a lehető legkorábban fontolóra kell venni a kortikoszteroidok rövid távú alkalmazását a citokinkaszkád gátlására és a progresszió megelőzésére.

A szisztémás lupus erythematosus (SLE) változatos klinikai megjele­nésű, eltérő súlyosságú, lokalizációjú szervi érintettségekkel jellemez­hető autoimmun kórkép. A komplex klinikai megjelenés és a bonyolult patomechanizmus teszi nehézzé a betegség összefogását és definiálását, ugyanakkor a lehető legkorábbi felismerés alappillére a korai kezelésnek, a maradandó szervi károsodások megelőzésének. A betegségre alkalmazott klasszifikációs kritériumok használata esszenciális a viszonylag homogén csoportok kialakításában. A 2019-es új klasszifikációs kritériumrendszer az American College of Rheumatology (ACR) és a European League Against Rheumatism (EULAR) összefogásának eredménye.

Egy most megjelent esetismertetés arról számol be, hogy egy 11 éves COVID-19 fertőzött kislány a szívét is megtámadó többszervi gyulladás miatt életét vesztette.

Az őssejteket betegséglefolyást módosító, immunmoduláns, illetve regene­ratív célzattal felhasználó klinikai vizsgálatok előrehaladása kétségtelenül biztató, ám a legtöbbjük még korai fázisban van, s a közölt klinikai eredmé­nyek a terápiás hatás és a potenciális mellékhatások vonatkozásában nem egyértelműek. Az őssejtek alkalmazásának egységes szabályozása is nélkü­lözhetetlen ahhoz, hogy ez a feltétlenül kedvező, minimális invazivitással járó, egyénre szabható terápiás módszer számos, eltérő patogenezisű kór­formában valóban sikeres és biztonságos kezelési alternatíva lehessen.

Az életveszélyes állapotokat túlélők számának növekedésével egyre inkább az ér­deklődés középpontjába kerülnek az intenzív terápia káros késői következményei. D. M. Needham és mtsai a Society of Critical Care Medicine konferenciájának ered­ményeit összefoglalva, valamint más tanulmányokra hivatkozva azt indítványozták, hogy az intenzív kezelés hosszú távú következményeinek összefoglaló leírására ve­zessék be a poszt-intenzívterápiás szindróma (post intensive care syndrome, PICS) elnevezést. 

A legfontosabb reumatológiai sürgősségi állapotok a szeptikus arthritis, a köszvény, az atlanto-axiális szubluxáció, a szisztémás sclerosisban előforduló vesekrízis és ujjfekély, az óriássejtes arteritisben fellépő amaurosis fugax, a katasztrofális antifoszfolipid antitest szindróma és a pulmorenális szindróma.