Az urtikáriára emlékeztető bőrtünetekkel járó különböző betegségek kli­nikai megjelenési formái széles spektrumot ölelnek fel, melyek a háttérben álló kóros folyamatot tekintve nagy diverzitást is mutatnak. A klinikai gya­korlatban elsődleges a bőrtünet megjelenése alapján az urtika (csalángöb) felismerése, adott esetben a szövettani vizsgálat elvégzése. Kifejezetten fontos a bőrtünetekért felelős patomechanizmusok megértése, ezek alap­ján a megfelelő kivizsgálás elvégzése, a helyes diagnózis az adekvát terápia beállítása érdekében.

Egy 54 éves nő azért fordult orvos­hoz, mert néhány héttel korábban fájdalmas bőrelváltozások jelentek meg felső és alsó végtagjain. A bőrkiütés két antibiotikumkúra ellenére sem szűnt meg. A beteg lázról és súlyos generalizált fájda­lomról is beszámolt. A kórelőzményben nem szerepelt semmi említésre méltó.

Egy 50 éves férfi azzal a panasszal for­dult orvoshoz, hogy fizikai aktivitás – többek között testedzés, kerti munka – kapcsán kiütések jelentek meg a há­tán, a mellkasán és a felső végtagjain. Az először 5 hónappal korábban jelentkező kiütések esetenként viszkettek, és vaka­rás hatására csalánkiütések jelentek meg.

Az igen szelektív, nyugtató mellékhatással nem rendelkező antihisztamin, a bilasztin, melyet gépjárművezetők és pilóták számára is használhatónak tartanak, a járművezetési képességekre még extrém körülmények között sincs negatív hatással.

Egy 37 éves férfi azzal a panasszal kereste fel orvosát, hogy alkarján és lábszárain 3 nappal korábban viszkető, eritémás bőr­elváltozás jelent meg. A kivörösödött bőr­területek egyenetlenné váltak, hólyagok és duzzanat alakultak ki. Az első kiütéseket a beteg akkor észlelte az alkarján, amikor éj­szakai horgászatot követően visszasétált az autójához. Másnap hasonló kiütést vett észre a lábszárain is. Közérzete egyébként jó volt.

A szisztémás vaszkulitiszek kezelése nagy kihívás. Főként a generalizált, sú­lyos állapotok azonnali kezelése elengedhetetlen, ettől függ a beteg sorsa, a szervi károsodás és a túlélés. Ilyenkor alapvető az immunszuppresszió. A kezelés függ a betegségtípustól. A kortikoszteroidok csaknem mindig első választást képeznek. 

A tanulmány célja az volt, hogy 1-szer 20 mg bilastin szedatív, kognitív mel­lékhatásának lehetőségét vizsgálja repülési körülmények között. A második generációs antihisztamin bilastin korábban napi 40 mg dózisig nem mutatott szedatív mellékhatást, és nem rontotta a pszichomotoros teljesítményt, el­lentétben az első generációs hidroxizinnel.

A 63 éves férfi tünetmentes kiütések miatt kereste fel az orvost, amelyek 4 nappal korábban jelentkeztek, egy nap­pal azután, hogy jobb oldali hasi tályog miatt a beteget kezelték. A kezelés során a tályogot megnyitották és drenálták, majd trimethoprim-sulfamethoxazol kezelést rendeltek, mivel az anamnézisben methicillinnel szemben rezisztens Staphylococcus aureus fertőzés szerepelt.

Az allergiás rinitisz rosszabb alvásminőséggel, nappali fáradékonysággal, romló kognitív funkcióval jár együtt, mindez a járművezetési képesség romlásában is jelentkezhet.

A fehérvérsejtszám-emelkedés mértékének megállapításához alapvető az életkortól és a várandósságtól függő referenciatartományok használata. Az eozinofil fehérvérsejtek felszaporodása parazitás fertőzésre vagy al­lergiára utal, a limfocitózis gyermekkori virális megbetegedés jele lehet. A leukocitózis különösen a bakteriális fertőzések tünete. Stresszhatásokra akut leukocitózis alakulhat ki. A leukocitózis hátterében állhat pl. gyógyszermellékhatás, léphiány, dohányzás, elhízás, krónikus gyulladá­sos állapot. Rosszindulatú vérképzőszervi betegség jele lehet a láz, fogyás, fáradékonyság, zúzódások. Ha felmerül a malignitás, a beteget hematoló­gus-onkológus szakorvoshoz kell utalni.