A pitvarfibrilláció antikoaguláns terápiája hatással van a veseműködésre. A CALLIPER vizsgálatban a szerzők tanulmányozták a vesefunkció romlását közepesen súlyos és súlyos vesebetegségben és pitvarfibrillációban szenve­dő betegeknél napi 15 mg rivaroxaban- és warfarinkezelés összevetésével. A rivaroxaban – 7368 beteg adatai alapján – szignifikánsan csökkentette a vesefunkció romlásának rizikóját a warfarinhoz képest, cukorbetegség fennállásától függetlenül.

Az osteoarthrosis az ízületi porc mennyiségi és minőségi károsodásával jellemzett degeneratív ízületi megbetegedés, mely a porcon túl érinti a subchondralis csontot, az ízületi tokot, a környező lágyrészeket és izmo­kat. A betegség lefolyása progresszív és funkciókárosodáshoz, rokkantság­hoz vezethet. A nemzetközi szakirodalomban a kórfolyamat elnevezése az osteoarthritis, mely a gyulladás szerepére is utal a patogenezisben.

Az Amerikai Szívgyógyász Társaság lapjában megjelent véleménycikk fő következtetése, hogy a szívinfarktus és a stroke megelőzése érdeké­ben a tojás(sárgája) és a vörös húsok fogyasztását kerülni, a fehér húso­két korlátozni kell. Mivel csökkent vesefunkció esetén felgyülemlenek a bélmikrobiom által termelt toxikus metabolitok, az idősek és a vesebe­tegek fokozottan ki vannak téve a tojás- és húsfogyasztás ártalmainak. A túlnyomóan növényi alapú táplálkozás az élelmiszer-termelést és a kar­diovaszkuláris egészséget is fenntarthatóbbá teszi.

A szív és az endokrin rendszer szorosan együttműködnek. A szívben terme­lődnek és a szívre hatnak egyes kardiális hormonok, de perifériás endokrin szervek által termelt hormonok is befolyásolják a szívműködést. Az endokrin rendszer zavarai jelentkezhetnek elsődlegesen szívpanaszok formájá­ban is. A cikkben gyakorlati példákon keresztül mutatjuk be, hogy milyen fontos az endokrin faktorok ismerete, valamint az interdiszciplináris szem­lélet a szív- és érrendszeri betegségek diagnosztikájában és kezelésében.

A kalciumérzékelő receptorral kapcsolatos ismeretek folyamatos bővülése lehetővé teszi egyes ritka betegségek könnyebb felismerését és kezelését, továbbá segítséget nyújthat differenciáldiagnosztikai kérdésekben. Az új ismeretek és fejlesztések eredményeként a receptor megváltozott funkciójához köthető kórállapotok ellátása is változik, illetve változhat.

Cikkünkben bemutatjuk a hazánkban gyakori, de sok esetben nem diag­nosztizált és kezeletlen Fontaine I. és II. stádiumú alsó végtagi perifériás verőérbetegség (PAD) korszerű konzervatív kezelésének új nemzetközi és magyar ajánlásait. A kezelés fontos része a szekunder prevenció. A do­hányzás elhagyása és a kísérő betegségek gyógyszeres kezelése mellett I. osztályú ajánlás A szintű evidencia alapján trombocitaaggregáció-gátló és sztatin adása ebben a betegcsoportban. A fentieken kívül az igazoltan PAD alarmírozó tüneteként jelentkező diszbáziás panaszokat gyógyszeresen enyhítő szer a cilostazol. Alkalmazási javaslata egybehangzóan I. osztályú ajánlás A szintű evidencia alapján a hazai és a nemzetközi irányelvekben.

A policisztás ovarium szindróma (PCOS) az egyik leggyakoribb, nőket érin­tő endokrinológiai, metabolikus kórkép a reprodukciós korban. Sokáig a velejáró menstruációs zavarok és meddőség miatt foglalkoztak vele, de az utóbbi évtizedekben, jobban megismerve a kórkép patofiziológiáját, egyre inkább előtérbe kerül a belgyógyászati szövődmények megelőzése/ kezelése.

A krónikus veseelégtelenséghez számos betegség vezethet el. A vesekáro­sodás és annak tünetei nagyon gyakran lappangva alakulnak ki, s ha már klinikai tünetek is észlelhetők, sokszor visszafordíthatatlan szövődmények is jelen vannak. A vesekárosodás, a krónikus veseelégtelenség felismerése ezért nehézségekbe ütközhet, vagy éppen egy rutinvizsgálat során derül csak fény a veseműködés beszűkülésére. A nefrológiai ellátás és rendszeres gondozás legfontosabb szerepe az, hogy a vesekárosodás gyanúja, rizikó­faktorainak fennállása esetén időben megtörténjen a szakorvosi vizsgálat, előrehaladott veseelégtelenségben megfelelő terápiával csökkenteni kell a kialakuló szövődmények súlyosságát.

A szívelégtelenség a fejlett országokban az egyik vezető halálok. A bete­gek mortalitása a korszerű gyógyszeres és eszközös kezelések ellenére egyes rosszindulatú tumoros betegségekét is meghaladja. A betegség­hez vezető folyamatok minden egyes lépését még nem sikerült tisztázni, így a terápiás lehetőségek még távolról sem teljesek. Összefoglalónkban áttekintjük a D-vitamin lehetséges szerepét a szívelégtelenség kialaku­lásában, illetve az esetleges terápiás alkalmazását támogató és az annak ellentmondó adatokat.

Az elsősorban az élelmiszer-adalékanyagok kiterjedt alkalmazása miatt jelentősen megnőtt foszforbevitel nemcsak a vesebetegeknek káros, hanem az egészséges populációban is növeli a szív-ér rendszeri betegségek és a cu­korbetegség kockázatát. A legkönnyebben megvalósítható és legolcsóbb foszforbevitelt csökkentő eljárás az állati fehérjék, elsősorban a húsok, hentesáruk, tejtermékek fogyasztásának csökkentése. A legnagyobb ered­ményt az élelmiszer-adalékokat tartalmazó ételek – vagyis a feldolgozott, félkész és gyorsételek – mellőzésével, a helyben termő, friss alapanyagokból otthon elkészített ételek előtérbe állításával tudjuk elérni.