hirdetés

Achalasia

Az achalasia („gyomorszájgörcs”) a nyelőcső funkcionális megbetegedése, ilyenkor a nyelőcső alsó záróizma nem képes ernyedni, a lenyelt falat vagy korty nem jut be a gyomorba, a nyelőcső alsó szakaszán megreked és idővel tágulatot okoz. Ritka betegségről van szó, mely körülbelül minden 80–100 ezer ember közül 1-et érint, és többnyire felnőttkorban (25 és 60 éves kor között) jelentkezik.

hirdetés

MI OKOZZA AZ ACHALASIÁT?

A nyelőcső izmos falának összerendezett mozgása – a perisztaltika – biztosítja, hogy az elfogyasztott étel vagy ital kis adagokban fokozatosan keresztülhaladva a gyomorba jusson. Ehhez – a hatékony perisztaltikán kí­vül – az is szükséges, hogy a nyelőcső alsó szakaszán, a gyomorba való átmenet ma­gasságában elhelyezkedő gyűrű alakú záró­izom megfelelően működjön: kellő időben feszüljön meg, illetve lazuljon el. A normális nyeléshez a záróizomnak kellő időben el kell ernyednie, utat engedve a falat vagy korty számára a gyomor felé. A záróizom zárt álla­pota biztosítja, hogy a savas gyomortartalom se a gyomor telt állapota mellett, se fekvő testhelyzetben ne jusson vissza a nyelőcső alsó szakaszába. A záróizom normális nyitó­dásához és csukódásához megfelelő idegi impulzusok szükségesek. A nyelőcső falának, illetve az alsó záróizomnak a beidegzési zava­ra esetén kialakulhat az achalasia.

Azt egyelőre nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy pontosan mi vezet a nyelő­cső működésének szabályozásáért felelős idegek funkciózavarához. Kialakulásában többféle tényezőnek tulajdonítanak szere­pet, például fertőzéseknek vagy más beteg­ségeknek, ám ezen okok fennállása esetén sem minden esetben alakul ki achalasia.

 

MILYEN TÜNETEI VANNAK AZ ACHALASIÁNAK?

A betegség tünetei általában középkorúaknál jelentkeznek, bár leírtak már vele­született vagy családi halmozódású esete­ket is, melyek általában koraibb életkorban kezdődnek.

Az achalasia legjellemzőbb tünete a nyelészavar, melyet a betegek túlnyomó többsége tapasztal: a nyelési nehezített­ség az esetek kb. 90%-ában szilárd táplálék fogyasztása kapcsán jelentkezik, és ennél csak alig kisebb azon betegek aránya, akik számára a folyadék lenyelése is nehézsé­geket okoz.

Az achalasia egyéb tünetei:

mellkasi fájdalom

gyomorégés

regurgitáció (a lenyelt táplálék vagy fo­lyadék a gyomorból visszakerül a nyelőcső alsó szakaszába vagy akár a szájüregbe is)

gombócérzés a torokban (ilyenkor a beteg úgy érezheti, hogy a torkán akadt a lenyelt falat, ez az érzés azonban többnyi­re csalóka, hiszen az étel addigra valójában már a nyelőcső alsóbb szakaszán tart)

köhögés (mely tipikusan az éjszakai órákban súlyosbodik)

visszatérő vagy nem szűnő csuklás

testsúlycsökkenés

 

HOGYAN TÖRTÉNIK AZ ACHALASIA KIVIZSGÁLÁSA?

A betegség gyanúja többnyire már a tü­netek jellege, fennállásának időtartama, illetve a tüneteket kiváltó okok alapján felállítható. Orvosa ennek érdekében tehát alaposan kikérdezi a beteget arról, hogy pontosan milyen tüneteket tapasztal, azo­kat mióta észleli, mikor jelentkeznek, illetve tud-e azonosítani olyan tényezőt, mely tü­neteit súlyosbítja vagy enyhíti.

Amennyiben a kórelőzmény alapján nem állítható fel a diagnózis, vagy a tüne­tek alapján felmerül más betegségek lehe­tősége is, illetve az orvos tisztázni kívánja a betegség súlyosságát, egyéb specifikus vizsgálatok is szükségessé válhatnak.

Ezek a következők lehetnek:

Röntgenvizsgálat. Már a mellkasi röntgenfelvétel is hasznos információkkal szolgálhat, hiszen a tágult, folyadékkal és ételmaradékkal telt nyelőcső sokszor már kontrasztanyag adása nélkül is szépen ki­rajzolódik a felvételeken.

Achalasia gyanújakor a röntgenvizs­gálat részét képezi kontrasztanyagos vizs­gálat is. Ilyenkor az orvos arra kéri a bete­get, hogy a speciális sugárfogó anyagot tartalmazó folyadékot poharából lassan, kortyonként nyelje le. A közvetlen szemel­lenőrzés mellett, átvilágító ernyő mögött történő vizsgálat során a kontrasztanyag segítségével pontosabban megítélhe­tő nemcsak a nyelőcső állapota, hanem a radiológus szakorvos képet kaphat a nyelőcső működéséről is (elsősorban a perisztaltika összerendezettségéről és hatékonyságáról, illetve a záróizom műkö­déséről). A vizsgálatot röntgenfelvételek készítése egészíti ki további elemzések, illetve a későbbi kontrollvizsgálatok során történő összehasonlítás céljából.

Manometria (nyomásmérés). Az achalasia diagnózisának megerősítésé­hez meg kell határozni a nyelőcső lume­nében, illetve az alsó záróizom szintjében uralkodó nyomásviszonyokat. Ehhez egy gyomorkatéterhez hasonló eszközt vezet­nek a nyelőcsőbe, melyhez kis nyomás­érzékelő detektorok vannak rögzítve. Ennek segítségével nyelés közben mé­rik a nyomásváltozásokat, az így kapott értékekből következtetnek a perisztal­tika hatékonyságára, illetve a záróizom működésére.

Endoszkópia (tükrözéses vizsgá­lat). Az endoszkópos vizsgálat során az orvos közvetlen módon veheti szem­ügyre a nyelőcső és a záróizom állapo­tát. Achalasia gyanújakor rendszerint sor kerül erre a vizsgálatra, mely különösen a hasonló tünetekkel járó egyéb kórképek kizárásában tesz jó szolgálatot. Az orvos kiterjesztheti a vizsgálatot a gyomor megtekintésére is, ily módon például fény derülhet arra, hogy a nyelőcső funkcioná­lis zavarának hátterében gyomordaganat húzódik meg.

 

MILYEN MÓDSZEREK ÁLLNAK RENDELKEZÉSRE AZ ACHALASIA KEZELÉSÉBEN?

Az achalasia kezelésére alapvetően három lehetőség kínálkozik: a gyógyszeres (úgy­nevezett konzervatív) terápia, a műtétes eljárás és az életmód megfelelő irányba történő változtatása.

Az achalasia kezelésében használt gyógyszerek

A gyógyszeres kezelés célja, hogy a nyelő­cső alsó záróizmát elernyedésre bírja, ezzel enyhítve a tüneteket. E javallattal leggyak­rabban nitrátokat vagy kalciumcsatorna-blokkolókat alkalmaznak.

Az achalasia kezelésére végezhető sebészeti beavatkozások

Az esetek egy részében a gyógyszerek önmagukban nem elegendőek a tünetek enyhítésére, illetve előfordulhat az is, hogy a kezdetben eredményesnek mutatkozó gyógyszeres terápia hatása hosszú távon gyengül. Ilyen esetekben szükség lehet sebészeti beavatkozásra.

Viszonylag kis terheléssel járó eljárás az úgynevezett ballonos tágítás. Ennek során egy rugalmas ballont vezetnek a záróizom magasságába, majd a ballon felfújásával tágítják fel a túlságosan szűk, elernye­désre képtelen záróizmot az izomrostok átszakításával.

Újabban próbálkoznak az esztétikai gyógyászatban már széles körben alkal­mazott botulinum toxinnak az alsó zá­róizomba fecskendezésével is, kielégítő eredményekkel.

Ezen kívül műtéti eljárások is használa­tosak az achalasia kezelésében.

Az életmód megváltoztatása

Az achalasiát kísérő tünetek általában jól reagálnak az életmód megfelelő irányú módosítására.

Az életmód alapvető eleme a jól megtervezett, rendszeres, körültekintő ét­kezés. Fontos, hogy a beteg az étkezések során inkább puhább ételeket válasszon, azokat kisebb falatonként fogyassza, és inkább gyakrabban étkezzen, de keve­sebbet egyen egy-egy étkezés során. Egy idő után bizonyára már elég pontosan kitapasztalja, melyek azok az élelmisze­rek vagy élethelyzetek, melyek tüneteit kiválthatják vagy súlyosbíthatják. Érdemes ezeket a körülményeket lehetőség szerint elkerülni, és a stresszhelyzetek számát csökkenteni.

Előfordulhat, hogy bizonyos gyógy­szerek (pl. egyes opioid tartalmú készít­mények) provokálják a tüneteket. Ha felmerül a betegben a gyanú, hogy pa­naszait valamelyik gyógyszere okozza vagy súlyosbítja, akkor semmiképpen ne saját elhatározásból döntsön annak elha­gyásáról vagy dózisának csökkentéséről, hanem keresse fel orvosát és számoljon be neki gyanújáról. Az orvos feladata és kötelessége ilyen esetekben megtalálni megfelelő terápiás alternatívát.

Az achalasia gondozásában is rend­kívül fontosak a rendszeres és alapos kontrollvizsgálatok. Bár szerencsére csak extrém ritkán, de achalasia nyomán rossz­indulatú daganatos betegség is kialakul­hat a nyelőcső alsó szakaszán, a kontroll­vizsgálatok ennek korai felismerésében és eredményes kezelésében pótolhatatlan segítséget nyújtanak.

Bár az achalasia tünetei – például a mellkasi fájdalom – aggasztónak tűn­hetnek és más, súlyos kórállapot – például szívroham – gyanúját is kelthetik, a beteg állapota gyógyszeres kezeléssel, megfe­lelő életmóddal jól kordában tartható, és a gyógyszeres terápia eredménytelensége esetén kiváló hosszú távú eredményeket ígérő műtéti eljárások is rendelkezésre állnak.

 

EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.

hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Cikk[271960] galéria
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.