hirdetés

Diabetes insipidus

A diabetes insipidus – ejtsd: diabétesz inszipidusz, magyarul „szomjbe­tegség” – olyan kórállapot, melynek fő jellemzője nagy mennyiségű, híg, vízszerű vizelet ürítése és csillapíthatatlan szomjúságérzés, állandó folya­dékfogyasztás. Bár a tudományos nevük részben megegyező, a szomjbe­tegség csak abban hasonlít a cukorbetegséghez, hogy annak is sok, híg vizelet ürítése lehet az első tünete.

hirdetés

Ennek a betegségnek a megértéséhez nagy vonalakban tisztában kell len­nünk a vizeletelválasztás és -ürítés mene­tével, szabályozásával. Normális körülmé­nyek között a vesék átszűrik a vért, melyből a felesleges folyadék és bomlástermékek a vizelettel kiürülnek a szervezetből. E fo­lyamat központi idegrendszeri szabályozás alatt áll, az agy speciális régiójában terme­lődő vazopresszin (más néven antidiuretikus hormon) a vesék vizeletelválasztó szöveteire hatva befolyásolja azok működését.

A szomjbetegség alapvetően kétféle me­chanizmussal jöhet létre. Az egyik eset, ami­kor az agy speciális régiója (a hipotalamusz) nem termel elegendő hormont, a másik pe­dig, amikor a vazopresszin hatásával szem­ben a vese szövetei érzéketlenek. Normális körülmények között a vazopresszin hatásá­ra fokozódik a vesékben a víz visszaszívása, és kevesebb, de sűrűbb vizelet termelődik. Vazopresszin hiányában a vese akkor sem képes a folyadékot visszatartani, ha a szer­vezetünknek szüksége lenne rá. Így a szer­vezet sok folyadékot veszít, és azt állandó folyadékfogyasztással igyekszik pótolni.

A betegség előfordulási aránya kb. 1:25 000. A tünetek általában felnőttkorban jelentkeznek, de bármilyen életkorban elő­fordulhatnak. Ritka esetekben a betegség a várandósság alatt alakul ki („terhességi diabetes insipidus”).

A betegség típusai

Ahogyan a betegség kialakulásánál már érintőlegesen szó esett róla, a diabetes insipidus alapvetően kétféle mechaniz­mussal jöhet létre, ennek megfelelően két fő típusa különíthető el:

Centrális (kraniális) típus. A vazopresszin termelődésének zavarára vissza­vezethető forma alkotja az esetek túlnyo­mó többségét. Azt, hogy a hipotalamusz nem termel elegendő hormont, többféle okra lehet visszavezetni: okozhatja fej­sérülés, fertőzés, műtét, daganat stb. De vannak olyan esetek is, amikor nem álla­pítható meg teljes biztonsággal, mi húzó­dik meg a hormontermelés elégtelensége mögött.

Nefrogén típus. A nefrogén (vese ere­detű) forma arra vezethető vissza, hogy bár elegendő mennyiségben áll rendel­kezésre a szervezetben a víz visszaszívását szabályozó hormon, a vese szövetei nem reagálnak rá megfelelő módon. Ez eredhet a vese sérüléséből, de szerepet játszhat­nak benne örökletes tényezők is. Bizonyos gyógyszerek (pl. az egyes hangulatzava­rokban adott lítium vagy egyes antibioti­kumok) nem kívánt mellékhatásaként is kialakulhat nefrogén diabetes insipidus. A veseszövetek károsodásához, ezen ke­resztül nefrogén diabetes insipidushoz ve­zethet a vér tartósan magas kalcium- vagy alacsony káliumszintje, a vese gyulladása vagy a vizeletelfolyás tartós akadályozott­sága (pl. vesekövesség, ritkábban daganat miatt).

Örökletes forma. A ritka örökletes diabetes insipidus létrejöttében két gén, az AVPR2 (az esetek 90%-ában) és az AQP2 (a fennmaradó 10%-ban) mutációjának tulaj­donítanak szerepet.

A betegség tünetei

A betegség fő tünete, hogy a vese nem képes a folyadékot visszatartani, ennek következménye a nem szűnő szomjúság­érzéssel kísért állandó folyadékfogyasztás. Ezt a folyadékot aztán a vese ismét kiürí­ti, anélkül, hogy azt a szervezet számára szükséges mennyiségben visszatartaná, ami ismét csak szomjúságérzéshez, újabb és újabb pohár folyadék megivásához ve­zet, ezzel bezárva a túlzott vizeletürítés és nagy mennyiségű folyadékfogyasztás ördögi körét. A naponta ürített vizelet mennyisége a 3-4 litertől akár 20 literig is terjedhet, a beteg akár 15–20 percenként látogatja a mosdót.

Az összes többi tünet ebből a két alap­vető tünetből következik, ezek (a teljesség igénye nélkül):
a gyakori vizelési inger megzavarja a beteg éjszakai nyugalmát, alvászavart, ál­matlanságot, napközben aluszékonyságot, figyelem-összpontosítási zavart, hosszabb távon krónikus fáradtság szindrómát okoz;
a beteg ebből eredően gyakran ide­ges, ingerült, érzelmileg labilis lehet;
a nagy mennyiségű vizelettel a víz mellett létfontosságú elektrolitok is tá­voznak a szervezetből, ezért a folyadék-és elektrolit-háztartás felborulhat, egyes szervek (pl. szív) működésében kritikus za­varok támadhatnak (ritmuszavar, fejfájás, izomfájdalmak, izomgörcsök stb.).

Vizsgálatok diabetes insipidus gyanújakor

Mindenképpen forduljon orvoshoz a be­teg, ha azt veszi észre magán, hogy állan­dóan iszik, mégis folyton szomjasnak érzi magát, és gyakran ürít nagy mennyiségű, híg, világos színű vizeletet. Az orvos elő­ször alaposan kikérdezi őt a tüneteiről: azok mikor, milyen formában jelentkeznek, mi­óta állnak fenn, vannak-e olyan tényezők, melyek provokálják vagy enyhítik a pana­szokat? Arra is rákérdez, hogy a családban valakinél előfordultak-e hasonló tünetek. Ezt követően fizikális vizsgálatra, a vizelet és a vér laboratóriumi vizsgálatára kerül sor.

Folyadékdeprivációs teszt. A diabe­tes insipidus gyanújakor végzett speciális vizsgálat során azt mérik, hogy folyadékmegszorításos állapotban miként változik a testsúly és a vizelet koncentrációja. Ezt esetenként gyógyszerek adásával is kiegé­szítik, majd ellenőrzik, hogy azok hatására emelkedett-e a vizelet koncentrációja.

Vazopresszinteszt. A folyadékdeprivációs tesztet követően az orvos vazopresszintesztet is kérhet. Ehhez injekciós formájában viszik be a hormont, majd fi­gyelik a kiváltott hatást. Az eredményből következtetni lehet arra, hogy a diabetes insipidus centrális vagy nefrogén formája áll-e fenn. Amennyiben a kívülről bejutta­tott hormon hatására a vizeletmennyiség csökken, akkor a kórállapot hátterében jó eséllyel hormonhiány, tehát a centrális forma áll. Változatlan vizeletmennyiség esetén a nefrogén forma valószínűsíthető.

Mágnesrezonancia- (MR-) vizsgálat. A mágnesrezonancia-vizsgálat modern kép­alkotó módszer, mely különösen a lágyszövetek részletgazdag ábrázolására alkalmas, többek között az agyi struktúrák aprólékos feltérképezésére is, így a hipotalamuszban megbúvó akár apró daganatra is fény derül­het. Ez nem feltétlenül függ össze az aktuális tünetekkel, ám mindenképpen felveti cent­rális eredet lehetőségét.

Kezelési lehetőségek

A kezelési módokat alapvetően az szabja meg, hogy centrális vagy nefrogén forma igazolódik-e.

A centrális forma kezelése. Enyhe tünetek fennállása esetén nem feltétle­nül szükséges kezelést indítani. Enyhé­nek minősül a betegség akkor, ha a 24 óra alatt ürített vizelet mennyisége nem haladja meg a 3-4 litert. Ez esetben ele­gendő lehet a folyadékbevitel növelése a megfelelő hidráltsági állapot fenntartása érdekében.

Ha ez nem elegendő, akkor a hor­monhiány megszüntetésére kívülről be­vitt vazopresszinre lehet szükség. Ennek gyógyszertári formája a dezmopresszin, mely a természetes vazopresszinnél erő­sebb hatású és stabilabb forma. A dezmopresszin – a természetes vazopresszinhez hasonlóan – folyadékhiányos állapotban megakadályozza, hogy a vesék nagy mennyiségű vizet válasszanak ki. A dezmopresszin orrpermet vagy tabletta formájá­ban alkalmazható.

A nefrogén forma kezelése. A nefrogén esetek kezelésében rendkívül fontos az előidéző ok tisztázása. Amennyiben a működészavarhoz vezető vesekárosodást gyógyszer (pl. lítium, tetraciklin) okozta, szükségessé válhat a gyógyszer adásának felfüggesztése, a vesekárosító hatással nem rendelkező egyéb készítményre való váltás. A gyógyszerváltás eldöntése azonban min­dig szigorúan orvosi feladat, saját döntése alapján senki se hagyja abba az orvos ál­tal rendelt gyógyszer(ek) szedését. Egyéb gyógyszerek, pl. ún. nem szteroid gyulladáscsökkentők rendelésére is sor kerülhet.

A korábbiakból egyértelmű, hogy a renális formában kívülről bevitt hormon adása nem segít, hiszen a vazopresszin nem fejti ki a hatását a vese szöveteire. E formában is rendkívül fontos azonban a megfelelő folyadékbevitel, hogy elke­rüljük a folyadékhiányt.

Enyhe betegségben az orvos eseten­ként só- és fehérjeszegény étrendet írhat elő, mert ez is hozzájárulhat, hogy a vese kevesebb vizeletet termeljen. Ez azt je­lenti, hogy kerülni kell a feldolgozott hús­készítmények, a hús, a tojás és a diófélék fogyasztását. Az étrendre is igaz azonban, hogy bármilyen diétát csak az orvos vagy a dietetikus tanácsait pontosan követve szabad bevezetni és alkalmazni.

EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.

hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Cikk[244891] galéria
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.