hirdetés

Vaspótlás várandósság alatt

A vashiányos vérszegénység a várandósság gyakori kísérőjelensége: a fej­lett országokban a szülésig csaknem minden negyedik várandósnál jelent­kezik, míg világszinten akár 38%-os arányról is beszélnek, azaz több mint minden harmadik várandóst érinti (miközben a nem terhes nők körében nem éri el a 30%-ot sem).

hirdetés

A várandósság egyedülálló és különleges időszak a nők életében. Az anyává válás lelki folyamatán túl jól körülírható testi változások is végbemennek a szervezetben. Ezek egy része a várandósság természetes velejárója, vannak azonban olyan eltérések, melyeket idejében rendezni kell ahhoz, hogy a 9 hónap végén egészséges édesanya egészséges újszülöttel térhessen haza a kórházból. E változások közül kiemelt figyelmet érdemel a várandósság gyakori velejárója, a vashiány és az ennek következtében fellépő vérszegénység (anémia) is.

Bár az anémia az esetek többségében vashiányra vezethető vissza, más ok is áll­hat a háttérben. Egyéb, ritkább ok lehet a folsavhiány, hematológiai betegség (pl. talasszémia, leukémia, sarlósejtes beteg­ség), B12-vitamin-hiány stb. De hosszabb idő után anémiát okozhat az is, ha a szervezet­ben valahol észrevétlenül vérző elváltozás (pl. gyomor- vagy nyombélfekély, daganat) áll fenn, vagy parazitafertőzés van jelen.

Miért alakul ki a várandósság alatt vashiány?

A várandósság alatt bekövetkező élettani változások egyike a vérplazma térfogatának növekedése, mely annak ellenére a vér „hí­gulásához” vezet, hogy közben növekszik a vörösvérsejtek tömege is. Ennek következ­tében arányaiban csökken a vér festékanya­gának, a hemoglobinnak a mennyisége.

Az anémia az esetek túlnyomó több­ségében vashiányra vezethető vissza. Ezt okozhatja az, hogy a táplálékkal nem jut elegendő vas a szervezetbe, esetleg azért elégtelenek a vasraktárak már a vá­randósság előtt, mert rövid idő telt el az előző szülés óta, és nem volt idő a raktárak feltelődésére, esetleg a bőséges menst­ruációk okozta vérveszteség emésztette fel a szervezet vastartalékait. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a várandós nő vasszükséglete kb. háromszorosa a rend­szeresen menstruáló, nem terhes nőkének, és a szervezet vasigénye a várandósság elő­rehaladásával tovább nő.

Nők esetében a hemoglobinszintet ak­kor tekintjük normálisnak, ha 12,0 és 15,5 g/dl között van (120–155 g/l). A várandósság alatt bekövetkező vérhígulás eredménye­ként a hemoglobin értéke 115 g/l körüli értékre esik, ami a második és harmadik trimeszterre tovább csökkenhet 105 g/l-re, míg a szülés utáni időszakban akár 100 g/l is lehet. Anémiát általában akkor vélemé­nyeznek az orvosok, ha a hemoglobinszint alacsonyabb 110 g/l-nél.

Miért veszélyes a várandósság alatti vérszegénység?

Nincs olyan következménye a vashiánynak, ami törvényszerűen kialakulna elégtelen vasellátottság mellett, de több nem kívánt esemény előfordulási valószínűségét növeli, ha az anya szervezete nem jut elegendő vas­hoz. A várandósság alatt ezek közé tartozik a méhen belüli növekedési elmaradás és méhen belüli elhalás, és nagyobb a valószí­nűsége annak, hogy a magzat koraszülött­ként vagy kis születési súllyal jön a világra.

Vashiányos anyánál nagyobb a rizikó a szülés előtt az ún. preeklampszia kiala­kulására, míg a gyermekágyas időszakban gyakoribbak a vérzéses szövődmények és a sebgyógyulás elhúzódása.

A vashiányos vérszegénység tünetei

A vashiány tünetei nem különböznek szá­mottevően attól függően, hogy várandós vagy nem várandós nőről van-e szó. Az érintett vagy orvosa általában onnan fog gyanút, hogy fokozatosan fáradékonyság, légszomj és/vagy szédülés jelentkezik, az arc bőre sápadttá válik – bár ezen tünetek némelyike más okból is kialakulhat a vá­randósság alatt. Előfordulhat az is, hogy a szervezet vastartalékai észrevehető jelek nélkül csökkennek és vezetnek vérszegény­ség kialakulásához.

A vashiány kivizsgálása

A gyanított vashiányt és a csökkent hemoglobinszintet laboratóriumi vérvizsgálat bizonyítja. A várandósgondozás során kötelezően elvégzett laboratóriumi vizs­gálatok is fényt deríthetnek vashiányos anémia fennállására. A laboratóriumi tesztek során mérik a vér hemoglobin­szintjét, illetve elemzik a vörösvérsejtek jellemzőit (számát, tömegét, térfogatát stb.). Rutinszerűen nem határozzák meg a szervezet vasraktárainak telítettségét jelző ferritinszintet, de indokolt esetben az orvos erre is sort kerít. Amennyiben kéthe­tes vaspótlást követően a hemoglobinszint emelkedik, ez is megerősíti a vashiány fel­tételezett diagnózisát.

A vashiány szűrése

A nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan a ha­zai irányelvek is javasolják a vérszegénység és a vashiány szűrését a várandósság első trimeszterében. A szűrés vérvizsgálattal történik, melynek során meghatározzák a hemoglobinszintet, illetve elemzik a vö­rösvérsejtek számát és térfogatát. Előfor­dulhat, hogy a várandósság első szakaszá­ban a vizsgálatok annak ellenére normális értéket adnak, hogy a szervezet nem jut elegendő vashoz. Ennek oka az, hogy a vas­raktárak kiürüléséig a szervezet ezeket használja fel, és az elégtelen vasellátottság csak akkor mutatkozik meg a hemoglobin és a vörösvérsejtek mennyiségében, ami­kor ezek a vastartalékok már kimerültek.

A vasraktárak állapotának jelzője a fer­ritin, illetve bizonyos esetekben a transzferrin értéke.

A vashiány rendezése várandósság alatt

A megfelelő vasellátottság elengedhe­tetlen a magzati idegsejtek fejlődéséhez, ezért a vaspótlást legkésőbb a harmadik trimeszter előtt, de optimálisan már az első trimeszterben meg kell kezdeni. Erre a célra a várandósok számára összeállított multivitaminok („terhesvitaminok”) is java­solhatók, hiszen ezek többsége tartalmaz­za az ebben az időszakban szükséges napi 30 milligramm vasat. A terhesvitaminok további előnye, hogy a szükséges folsav is megtalálható bennük.

Más a helyzet akkor, ha már a várandós­ság kezdeti szakaszában vashiány igazo­lódik, ilyenkor a napi vasbevitel mértékét emelni kell (a vashiány mértékétől függően akár napi 200 milligrammra, az orvos uta­sítása szerint). Különösen nagyobb dózi­sok esetén célszerű a vaskészítményt csak másnaponta szedni az előírt adagban, így ugyanis kisebb a mellékhatások (pl. szék­rekedés, hányinger, gyomorégés) előfordu­lásának esélye, ugyanakkor javul a kívülről bevitt vas felszívódása és hasznosulása.

A vashiány és a vérszegénység néha olyan súlyos, hogy rendezésére nem ele­gendő a szájon át szedett vas, esetleg a várandós nem képes tolerálni a szájon át történő vaspótlást. Ilyen esetekben a vas vénásan is adagolható. Míg a szájon át adott vas hatása csak 2-3 hét elteltével mutatkozik meg, addig vénás adagolás esetén a kóros laboratóriumi értékek rövi­debb idő alatt rendeződnek, és ritkábbak a mellékhatások is.

A vaspótlásra használt készítmények általában vas(II)-szulfát formájában tar­talmazzák a vasat, de más vegyületek is használatosak erre a célra. Ezek kémiai szerkezetükben különböznek ugyan, ám a hatásuk szempontjából meghatározó sa­játságaikban nagyon hasonlók egymáshoz.

A vashiányos vérszegénység megelőzése

A vashiány megelőzésében jó szolgálatot tesznek a terhesvitaminok, melyek álta­lában tartalmaznak annyi vasat, amennyi legalább a várandósság első trimeszte­rében elegendő. A terhesvitaminok sze­dését célszerű már a tervezett fogamzás előtt megkezdeni. Ha a terhesvitaminok által biztosított mennyiség elégtelenné válik, az orvos kiegészítő vaskészítmények szedését írhatja elő.

A vashiány kialakulása kiegyensúlyo­zott táplálkozással is megelőzhető vagy legalább késleltethető. A húsféléken kívül a növényi élelmiszerek között is vannak kiváló vasforrások. A vasbevitel növelhető pl. vassal dúsított gabonapelyhekkel, szil­valével és hüvelyesekkel is.

A vaspótlás tekintetében nagy jelen­tősége van annak, hogy a bevitt vas meg­felelő arányban felszívódik-e. A legkön­nyebben az állati eredetű élelmiszerekben lévő vas szívódik fel. A növényi forrásokból származó vas felszívódását elősegíthetjük, ha C-vitaminban gazdag italt – pl. narancs-, paradicsom- vagy szamócalevet – fogyasz­tunk az étkezéshez. Ügyelni kell azonban arra is, hogy a vasfelszívódás elősegítése céljából fogyasztott narancslé ne tartal­mazzon hozzáadott kalciumot, mert bár a kalcium is alapvetően szükséges a váran­dósság alatt, gátolhatja a vas felszívódását.

Ahogyan a várandósság alatt szinte mindenre, úgy a vaspótlásra is igaz, hogy az ilyen készítményeket mindig csak orvosi utasítás alapján, az előírt mennyiségben, gyakorisággal és ideig szedhetjük! 

EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.

 

hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.