A HIV-fertőzés stigmája születéstől kísér
A PLoS Medicine című lap egyik friss közleménye arról számol be, hogy a várandós nők gyakran azért mondanak le szülésük során a kórház nyújtotta szaksegítségről és biztonságról, mert félnek attól, hogy onnantól kezdve a HIV-pozitivitás stigmáját kell magukon viselniük.
A University of Alabama at Birmingham kutatói egy kenyai vidéki tartományban, Nyanzában végzett vizsgálatuk alapján azt találták, hogy szorosan összefügg a stigmatizációval az a tény, hogy a várandósok mindössze 44,2 százaléka hozza világra gyermekét szakképzett egészségügyi segítséget biztosító intézményekben. A kutatók adatai szerint ebben a régióban 16 százalék körül van a HIV-pozitivitás aránya a 15 és 49 év közötti nők körében.
A fejlődő országokban évente több mint 250 ezer nő hal bele a szülésbe, illetve szüléssel összefüggő szövődménybe. Nyanza tartományban minden ötödik várandós nő HIV-pozitív, és a szakintézményben végzett terhesgondozás és szülés növeli annak esélyét, hogy egy HIV-pozitív nő antiretrovirális terápiában részesül, ami megakadályozza, hogy a fertőzést átadja gyermekének.
Az említett kenyai tartományban végzett korábbi vizsgálatok azzal a megállapítással zárultak, hogy a HIV-pozitívnak minősített nőket gyakran érik erőszakos inzultusok férfi partnerük részéről, és a család úgy tekinti őket, mintha váltott partnerekkel élnének rendezetlen szexuális életet. A kutatóknak eddig nem voltak pontos adataik arról, hogy a megbélyegzéstől való félelem mennyiben tartja vissza a várandós nőket attól, hogy szaksegítséget vegyenek igénybe gyermekük világra hozatalához.
Janet Turan, a UAB School of Public Health egészségszervezéssel foglalkozó docense így látja a kérdést: „Kutatásunk azt jelzi, hogy a kenyai nőkben mélyen él a HIV-pozitivitás stigmájától való félelem, ezért a megbélyegzést csökkentő programok nyomán emelkedhet azok száma, akik igénybe veszik a HIV-rendeléseket, illetve nem félnek attól, hogy egészségügyi intézményben szüljék meg gyermeküket. Ugyanennyire fontos, hogy ezek az intézmények készséggel fogadják a legszegényebb, legtanulatlanabb nőket is, mivel éppen ők azok, akik legkevésbé idegenkednek attól, hogy szaksegítséget vegyenek igénybe szülésükhöz.”
A kutatók adatai szerint a kenyaiak jelentős része úgy véli, hogy szövődményes terhességek esetében a területi kórház a legmegfelelőbb hely a gyermek világra hozatalához. A kórházat felkeresők esetében a legnagyobb a valószínűsége ugyanakkor annak, hogy valaki megkapja a HIV-pozitivitás stigmáját. Ez a stigma annyira erős, hogy ennek nyomán a HIV-fertőzöttek teljesen lenullázódnak sokak szemében. A mostani vizsgálat adatai szerint az iménti véleményt valló nők körében körülbelül felére csökken annak esélye, hogy kórházban szülik meg magzatukat.
A kutatók végkövetkeztetése szerint a HIV-pozitív anyák intézményi szülését szorgalmazó kormányszintű kampányok akaratlanul is azt a vélekedést táplálják, miszerint elsősorban azok szülnek kórházban, akik HIV-fertőzöttek. A szerzők kijelentik, hogy a laikusokat célzó közegészségügyi üzenetekben azt kell hangsúlyozni, hogy nemcsak a HIV-fertőzöttek, hanem minden nő számára alapvető fontosságú, hogy szakképzett személyzettel rendelkező egészségügyi intézményben hozza világra gyermekét.
„Kenya alig tud felmutatni előrelépést az Egyesült Nemzetek Millenium Development Goals elnevezésű projektjének 2015-re kitűzött céljait illetően, mely szerint a fejlődő országokban 75 százalékkal kell csökkenteni az anyai halálozást. Ennek fényében sürgős prioritást kell kapnia annak, hogy elérhetőbbé tegyük mind az intézményi szülést, mind pedig a HIV-ellátó rendszereket. A szakképzett segítséggel történő szülések révén az elkerülhető halálesetek többsége megelőzhető” – zárja eredményeik ismertetését Turan.
