A korábbi vesesérülés rontja a terhesség kimenetelét

A vizsgálatot vezető dr. Jessica Sheehan Tangren, a bostoni Massachusetts General Hospital (MGH) nefrológiai osztályának munkatársa szerint adataik arra hívják fel a terhesgondozást végző szülész-nőgyógyászok figyelmét, hogy fordítsanak nagyobb gondot várandósaik nefrológiai kórelőzményének alaposabb feltárására.

Akut vesesérülés (AKI, acute kindey injury) kapcsán felszaporodnak a káros bomlástermékek a véráramban, felborul a szervezet folyadékegyensúlya, és az állapot hatással lehet más szervek – például az agy, a szív és a tüdők – működésére is. A National Kidney Foundation adatai szerint az AKI az idősebb felnőttek körében a leggyakoribb, de előfordulhat gyermekeknél és fiatal felnőtteknél is. Az AKI leggyakoribb okai között szerepelnek a súlyos fertőzések (például szepszis), a vasculitis, az allergiás reakciók, az alacsony vérnyomás és a nagyobb sebészeti beavatkozások.

Bár köztudott, hogy az aktuálisan fennálló betegség növeli a terhességi szövődmények kockázatát, a korábbi kutatások nem tértek ki arra, hogy az anamnézisben szereplő AKI miként befolyásolja a terhességi kimeneteleket.

A kérdés megválaszolására a munkacsoport 24745 olyan nő orvosi dokumentációját tekintette át, akik 1998 és 2007 között az adott intézményben adtak életet gyermeküknek. Közülük 24640 nő kórelőzményében nem szerepelt vesebetegség (ők alkották a kontrollcsoportot), míg 105 várandósnál korábban AKI fordult elő, mely a terhesség előtti időszakra már teljes mértékben rendeződött.

A kontrollcsoporthoz képest a korábban AKI-n átesett várandósok körében (r-AKI, recovered AKI) jóval nagyobbnak találták a terhességi szövődmények előfordulási valószínűségét. Például a praeeclampsia a kontrollcsoport 4 százalékát, míg a r-AKI csoport 23 százalékát érintette.

Az r-AKI csoportba tartozó várandósok korábban szültek – átlagosan a 37,6. héten, szemben a kontrollcsoportban észlelt átlagosan 39,2 héttel, és gyermekeik körében nagyobb volt az intrauterin fejlődési elmaradás esélye is (15 százalék vs. 8 százalék).

Ezen túlmenően a szerzők azt találták, hogy r-AKI eseteiben nagyobb volt a császármetszési arány is (40 százalék vs. 27 százalék). Az esetleges torzító tényezők figyelembe vételét követően r-AKI eseteiben összességében 2,4 százalékkal nagyobb volt a bármely kedvezőtlen magzati kimenetel kockázata, míg a praeeclampsia vonatkozásában 5,9-szeres rizikót észleltek.

A szerzők egyelőre nem tudnak magyarázatot adni a kórelőzményben szereplő r-AKI és a kedvezőtlen terhességi kimenetelek közötti korrelációkra. Feltételezéseik szerint szerepet játszhat benne a kis ereknek a vesesérülés kapcsán bekövetkező károsodása, mely csökkenti annak esélyét, hogy a vese a terhesség alatt is megfelelően funkcionál.

„Tudjuk, hogy a vesék nagy változásokon esnek át a terhesség kapcsán, és az úgynevezett „renális stressz teszt” korábban fel nem tárt vesebetegséget jelezhet azoknál a nőknél, akiknek anamnézisben AKI szerepel” – magyarázza dr. Tangren.

Bár további kutatások szükségesek a mostani megfigyelések megerősítésére, a szerzők arra figyelmeztetnek, hogy korábbi AKI-t követően a várandósokat szorosabban nyomon kell követni terhességük alatt során – emeli ki a közlemény társszerzője, dr. Jeffrey Ecker, a MGH szülész-nőgyógyásza. Különösen nagy éberséggel kell figyelni a praeeclampsia korai jeleire ebben a betegcsoportban. Megválaszolásra vár, hogy korábbi AKI-t követően megfelelő beavatkozásokkal megelőzhető-e az olyan szövődmények kialakulása, mint például a praeeclampsia. Praeeclampsia szempontjából nagy kockázatú várandósok számára aszpirin szedését javasolják, de kérdés, hogy alkalmazható-e e preventív stratégia AKI szempontjából terhelő kórelőzmény esetén? Ezekre a kérdésekre is további kutatásokkal kell keresni a választ.”