A perioperatív időszakban adott béta-blokkolók csökkentik a halálozást

Ezekről az eredményekről dr. Martin J. London, a San Francisco-i Veterans Affairs (VA) Egészségügyi Központ aneszteziológus munkatársa és kollégái számoltak be a JAMA április 24-i számában.

A retrospektív kohorszvizsgálatban ez a kapcsolat azokban a betegekben volt a legerősebb, akiknek kardiális kockázata a legnagyobb volt – azokban, akik a hat elemes Kardiális Kockázat Indexben (Cardiac Risk Index) két vagy több pontszámot kaptak.

A műtétek kapcsán a béta-blokkolók alkalmazása ellentmondásos, és a perioperatív béta-blokkolók adása biztonsági aggodalmak miatt lecsökkent. Dr. London és munkatársai azt akarták megvizsgálni, hogy a nagy kockázatú betegeknek jót tesz-e ez a kezelés vagy éppen árt nekik. Ennek érdekében megvizsgálták a VA Surgical Quality Improvement Program, valamint a VA gyógyszeres és adminisztratív adatbázisát.

Olyan betegek adatait elemezték, akik 2005 és 2010 között ér-, általános, neurológiai, ortopédiai, mellkasi vagy fül-orr-gégészeti műtéten estek át a 104 VA központ valamelyikében, összesen 136 745 betegét.

E betegek 40,3%-a kapott béta-blokkolót vagy a műtét napján, vagy az azt követő napon, és 33,2%-uknak írták fel a kórházból való elbocsátáskor, a műtétet követő 7 napon belül a gyógyszert.

A vizsgált 5 év alatt enyhén, de szignifikánsan csökkent a béta-blokkolók használata: míg az első évben 43,5%-os volt, az utolsóban már csak 36,2%-os. Korábbi vizsgálatok országosan is hasonló tendenciát mutattak ki. „Ez azzal függhet össze, hogy a POISE vizsgálat szerint a kezelt betegekben gyakoribb volt a stroke és a halálozás, s emiatt konzervatívabb irányelveket fogalmaztak meg” – mondták a szerzők.

A szerzők a betegek közül 37 805 egymásnak megfelelő párt választottak ki; a pár egyik tagja kapott béta-blokkolót, a másik nem. Az elsődleges kimenetel – a bármilyen okú halálozás 30 napon belül – szignifikánsan alacsonyabb volt azokban, akik részesültek béta-blokkoló kezelésben (relatív kockázat: 0,73).

A személyeket csoportokba osztották aszerint, hogy hány pontjuk volt a Kardiális Kockázat Index alapján, amely 6 változót tartalmaz, nevezetesen: nagy kockázatú műtét, cerebrovaszkuláris betegség, iszkémiás szívbetegség, szívelégtelenség, diabétesz és veseelégtelenség. Azoknak a betegeknek volt a leghasznosabb a halálozás szempontjából a perioperatív béta-blokkoló kezelés, akik két vagy több pontot kaptak a fenti index alkalmazásával. Az ő esetükben csak 0,63 volt a relatív kockázat értéke.

Amikor az adatokat a műtét típusa szerint felbontották, a halálozás továbbra is szignifikánsan alacsonyabb maradt minden kategóriában, kivéve az érműtéteket. Korábbi vizsgálatokban hasonlóan – mint azt dr. London elmondta –, ennél a fajta műtétnél nem volt egyértelmű a béta-blokkolók haszna.

A vizsgálat másodlagos kimeneteli változója a Q hullámmal járó szívinfarktus vagy a nem halálos szívmegállás együttese volt, ha ezek valamelyike 30 napon belül következett be. Bár ezek ritka szövődmények, de erős előrejelzői a későbbi halálnak.

A béta-blokkolót kapó betegek esetében szignifikánsan kisebb volt a kardiális morbiditás is: a relatív kockázat 0,67 volt.

Az eredmények lényegében ugyanazok maradtak egy olyan szenzitivitási elemzés során is, amely aszerint kategorizálta a betegeket, hogy szedtek-e béta-blokkolót a kórházba kerülésük előtt is, s egy másik szenzitivitási elemzésben is, amelyben akut és krónikus béta-blokkoló használókra osztották fel a betegeket.

Egy post hoc vizsgálatban nem lehetett kimutatni azt, hogy szignifikáns kapcsolat lenne a perioperatív béta-blokkoló adás és a posztoperatív stroke között. A stroke aránya nem különbözött a béta-blokkolóval kezelt és nem kezelt betegekben.

Forrás: Internal Medicine News