A rekurrens stroke-kal és rekanalizációval összefüggő tényezők izolált szimptómás carotis-okklúzióban

A stroke miatti orvosi viziteken belül viszonylag kis hányadot tesznek ki a tünetekkel kísért carotiselzátódásban szenvedő betegek, ugyanakkor ezekben az esetekben nagyobb a rekurrens kórházi stroke és a korai halálozás kockázata a másként nem besorolt akut ischaemiás stroke (AIS) vagy tranziens ischaemiás attak (TIA) eseteihez képest. A Canadian Stroke Network 4144 beteget felölelő elemzése szerint az arteria carotis interna (ICA, internal carotid artery) extrakraniális szakaszát érintő szimptómás okklúzió az esetek 6,8%-át alkotja. Ebben az alcsoportban szignifikánsan nagyobb a rekurrens kórházi stroke (6,7% vs. 2,8%) és a halálozás kockázata (12,0% vs. 3,8%). Hasonló következtetésekre jutott a German Stroke Collaboration is 4157 AIS/TIA beteg adatai alapján: a tünetekkel kísért extrakraniális carotis-okklúzió aránya 6,5%-nak adódott; ezekben az esetekben szignifikánsan emelkedett a 72 órán belüli rekurrens stroke (7,4% vs. 3,5%) és a 100 napon belüli halálozás előfordulási aránya (21,2% vs. 10,3%). A populációs vizsgálatok (Olmsted megye, Minnesota, Egyesült Államok) ugyancsak a korai rekurrens stroke fokozott kockázatát jelezték a nyaki verőér tünetekkel kísért elzáródását követően: az első 30 napon belül az esetek 8%-ában jelentkezett, ennek csaknem fele a diagnózis felállítását követő 1 héten belül.