A reumatoid artitisz növeli a vénás tromboembólia kockázatát

A kutatók 29 238 olyan személyt azonosítottak a tajvani országos egészségügyi adatbázis alapján, akiknek 1998–2008-ban diagnosztizálták reumatoid artritiszüket. E betegek kontrollcsoportját 116 952 olyan személy alkotta, akiknek életkora és neme megfelelt a vizsgált csoporténak. A követési idő 2010 végéig tartott.

A mélyvénás trombózis incidenciája a követés alatt szignifikánsan nagyobb volt a reumatoid artritiszes betegekben (11/1000 betegév), mint a kontrollcsoportban (3/1000 betegév). A tüdőembólia incidenciája szintén szignifikánsan nagyobb volt a reumatoid artritiszben szenvedőkben (4 versus 2 betegév). Az eredményekről dr. Wei-Sheng Chung és munkatársai az Annals of Rheumatic Diseases-ben számoltak be online augusztus 7-én.

A követési adatok összesen 193 753 reumatoid artritiszes betegévet és 792 941 kontroll betegévet foglaltak magukban. Miután az eredményeket korrigálták az életkorra, a nemre és a társuló betegségekre nézve, a reumatoid artritiszes csoportban 3,36-szor nagyobb volt a mélyvénás trombózis valószínűsége, és 2,07-szer nagyobb a tüdőembóliáé, mint a kontrollcsoportban – erről számoltak be a kínai kutatók.

A legnagyobb kockázatnövekedést a fiatal (50 éves vagy fiatalabb) reumatoid artritiszes felnőttekben tapasztalták, akikben majdnem hatszoros volt a mélyvénás trombózis kockázata és háromszoros a tüdőembóliáé a kontrollokhoz képest. A mélyvénás trombózis kockázata a reumatoid artritisz diagnosztizálását követő első 4 évben volt a legnagyobb.

A reumatoid artritiszes betegek körében szignifikánsan nagyobb valószínűséggel fordultak elő társuló betegségek, mint a kontrollokban; ilyen volt a magas vérnyomás, a diabétesz, a hiperlipidémia, a szívelégtelenség, a lábszár törése és a műtét. Ha társuló betegség is jelen volt a reumatoid artritisz mellett, ez megsokszorozta a tromboembólia kockázatát: a mélyvénás trombózis kockázata hatszor akkora, a tüdőembóliáé pedig négyszer akkora volt, mint azokban a kontrollokban, akiknek sem reumatoid artritiszük, sem társuló betegségük nem volt.

A 23,7 millió lakosú Tajvanban a népesség kb. 0,1%-ának van reumatoid artritisze – ez az arány alacsonyabb, mint a nyugati országokban, ahol a populáció 0,5–1%-át érinti a betegség. A korábbi adatok szerint a vénás tromboembólia általában 30 napon belül a betegek 11–30%-ának halálához vezet.

Két nemrég elvégzett kohorszvizsgálat (Svédországban és az Egyesült Királyságban) szintén azt mutatta ki, hogy a reumatoid artritiszes betegekben nagyobb volt a vénás tromboembólia kockázata, azonban ezekben kisebb mértékű volt a kockázatnövekedés, mint a tajvani vizsgálatban, csak kétszeres. A tajvani vizsgálók szerint ennek a rassz alapú különbségek lehetnek az okai.

A tajvani vizsgálat hiányossága volt, hogy a tajvani adatbázis nem tartalmazott információt a dohányzásra, a testtömegindexre, a fizikai aktivitásra, a reumatoid artritisz súlyosságára nézve, s azokra a gyógyszerekre nézve sem, amelyek befolyásolhatták a kockázatot (pl. hormonpótló kezelés, fogamzásgátlás, glükokortikoidok).

Forrás: Internal Medicine News