A stressz és a fertőzés kapcsolata
A stresszel összefüggő állapotokat követően jelentősen növekszik az életveszélyes fertőzések kialakulásának veszélye.
Dr. Huan Song (Karolinska Institutet, Stockholm) és munkatársainak a BMJ-ben megjelent megfigyeléses vizsgálata egyértelműen igazolja, hogy a trauma után fellépő pszichiátriai reakcióknak szerepük van az életveszélyes fertőzések keletkezésében. A poszttraumás stressz zavar (PTSD) és az egyéb stresszel összefüggő állapotok az életveszélyes fertőzések (szepszis, endokarditisz, meningitisz) kockázatának szignifikánsan növekedésével járnak, legkiváltképp akkor, ha a stresszel összefüggő zavarok fiatal korban következnek be, illetve ha vannak pszichiátriai kísérőbetegségek is.
Egy korábbi, a stressz és a fertőzés közötti kapcsolatát kereső (szintén jelen közlemény szerzői által végzett), közel 5000 betegre kiterjedő vizsgálatban felmerült, hogy összefüggés van a PTSD és 34 – a többi között a központi idegrendszert érintő – fertőző betegség között. Ebben a 2018-ban megjelent közleményben arra jutottak, hogy a stresszre adott reakciók szerepet játszanak az immunrendszeri eltérésekben, ugyanakkor kevesen vizsgálták a stresszel összefüggő állapotok és a fertőzések kapcsolatát, és ezekben a vizsgálatokban nem vették figyelembe a családi faktorokat és a kísérő betegségeket sem.
Az új elemzésből a svéd nemzeti regiszterben szereplő 144.949 stresszel összefüggő állapottal (PTSD, akut stressz-reakció, alkalmazkodási és egyéb zavar) diagnosztizált, átlagosan 37 éves személy adatait elemezték (38,3%-uk férfi). Párhuzamosan 184.612 ikerpár (azonos genetika, azonos gyermekkor) esetén is vizsgálták a stressz által érintett, és stresszt nem szenvedett testvérek közti esetleges különbséget. A stressz által érintett személyeket az átlagpopuláció 1,45 millió, stressz által nem érintett tagjával hasonlították össze életkor, nem, születési hely szerinti csoportosításban. Figyelembe vették a fertőzéses kockázatokat, a szocioekonomiai tényezőket, az egyéb szomatikus betegségeket, és a követést 8 évig folytatták.
Az ikerpárok stresszel érintett tagjainál magasabb volt a fertőzések kockázata, mint a stressz által nem érintett testvéreiknél: bármely stresszel összefüggő zavarban a HR átlagosan 1,47 (95%CI 1,37-1,58). PTSD-ben HR 1,92-t (95%CI 1,46-2,52), akut stressz-reakcióban HR 1,43 (95%CI 1,29-1,58) volt. Bármely stresszel összefüggő zavarban a fertőzések közül a meningitisznek (HR 1,63) és az endokarditisznek(HR 1,57) volt a legnagyobb kockázata. Az átlagos népességben számított adatok alátámasztották az ikerpároknál megfigyelteket: bármely stresszel összefüggő zavarban a HR 1,58-nak (95%CI 1,51-1,65), PTSD után HR 1,95-nak (95%CI 1,66-2,28) adódott. Az ikerpopuláció és az átlag népesség összehasonlításában az előbbi P=0,09, utóbbi P=0,92 értéket mutatott. Leginkább azoknál jelentkezett életveszélyes fertőzés, akik a stresszt fiatal korban szenvedték el. A szerzők tapasztalatai egybe esnek azokkal a megfigyelésekkel, melyek szerint a gyermekkorban elszenvedett trauma hosszú ideig befolyással van a biológiai folyamatokra, a fertőzéses betegségek iránti, akár egész életen át tartó fogékonyságra is (ami valószínűleg a gének és a környezet kölcsönhatásainak következménye). A pszichiátriai eredetű betegségek, illetve a tudatmódosító anyagok használata tovább fokozzák a kockázatot.
A fertőzések hosszú idejű kockázatát (a stresszt követő 1 éven túli életveszélyes fertőzések megjelenését) a stressz következtében fellépő pszichiátriai zavar egy évig tartó szelektív szerotonin visszavétel gátlókkal (SSRI) történő kezelésével lehet csökkenteni, ami szintén arra utal, hogy ok-okozati összefüggésnek kell lennie a stresszel összefüggő zavarok és az életveszélyes fertőzések között.
A súlyos, stresszel összefüggő zavarokban az ismert, hatásos antidepresszívumok adagolását tehát időben el kell kezdeni, mert ezzel csökkenteni lehet a későbbi, életet veszélyeztető fertőzések kialakulásának kockázatát.
A szerzők hipotézise az, hogy a trauma, vagy egyéb stresszorok meggyengítik az immunrendszert. A túlzott mennyiségben termelődő gyulladásos citokinek és a kialakuló glukokortikoid receptor-rezisztencia következtében fellépő krónikus gyulladás pedig alapot ad a súlyos fertőzéseknek. Az is előfordul, hogy a stressz okozta zavar miatt a beteg alkoholhoz, drogokhoz, cigarettához nyúl, amik szintén gyengítik a szervezetet, ha pedig a káros szenvedély kábítószer-használat lesz, akkor az injekciók önmagukban is a fertőzések kiinduló pontjai lehetnek.
Dr. Jaimie Gradus (Boston University School of Medicine) szerint a jól kivitelezett analízis további adatokkal járul hozzá a stressz és az immunműködések összefüggéseinek megértéséhez.
Források:
