Angina

Az anginás fájdalom oka a szív saját vérellátását biztosító koszorúerek (koronáriák) szűkülete, melynek következ­tében a szívizom nem jut elegendő oxigén­hez, úgynevezett hipoxiás állapot alakul ki. Fizikai terhelés közben a szívre nagyobb munka hárul, melyhez több oxigénre van szüksége. Ezzel magyarázható, hogy az anginát kezdetben – enyhébb formájá­ban – csak nagyobb fizikai terhelés váltja ki, később azonban már nyugalomban is jelentkezik. A szűkült artériák már nem ké­pesek kielégíteni a fokozott oxigénigényt, melyre a szív fájdalommal reagál.

Az angina tünetei

Az angina tipikus jele a mellkas elülső részén fellépő fájdalom vagy feszülésérzés. A fáj­dalom sokszor kisugárzik, leggyakrabban a karok, az állkapocs, a nyak vagy a gyomor felé. Az anginás fájdalom további jellemzője, hogy általában nem áll fenn tartósan, nyu­galomban kb. 8–10 perc alatt rendszerint megszűnik. Az anginás betegek számára orvosuk rendszerint olyan gyógyszert ír fel, melynek bevételével az anginás roham idő­tartama akár 1-2 percre rövidíthető.

Az anginás fájdalmat nemcsak meg­erőltető fizikai terhelés provokálhatja, ha­nem bármely olyan tényező, mely a szívet gyorsabb működésre készteti, pl. stressz­helyzet, idegesség, de akár nagyobb hi­deghatás is. Étkezést követően általában már enyhébb provokáló faktor is kiválthatja a tüneteket.

Az anginás fájdalom olykor nem a „tan­könyvi” formában jelentkezik, hanem szokat­lanabb megjelenésű. Előfordulhat, hogy a fáj­dalmat valamilyen mozdulat (pl. előrehajlás) vagy étkezés váltja ki. Ilyenkor nem mindig könnyű eldönteni, hogy valóban angináról, vagy más jellegű betegségről (pl. gyomor­égésről vagy izomfájdalomról) van-e szó. A szívizom oxigénhiánya nem mindig okoz tipikus anginás fájdalmat, előfordulhat, hogy pl. a légszomj az egyetlen tünet.

Vizsgálatok angina gyanújakor

Mint bármilyen más betegségben, úgy angina gyanújakor is az első lépés, hogy az orvos alaposan kikérdezi állapotáról a beteget: milyen tüneteket észlel, azok mióta állnak fenn, milyen jellegűek, mi­lyen körülmény provokálja a panaszokat, korábban tapasztalt-e már hasonlót, illetve van-e olyan családtag, akinél előfordultak hasonló tünetek.

Anginára gyanús fájdalom esetén az alábbi vizsgálatok jönnek szóba.

Laboratóriumi vizsgálatok. Fő céljuk a hasonló tünetekkel járó egyéb kórképek (pajzsmirigybetegség, vesebetegség, vér­szegénység stb.) kizárása, illetve annak tisztázása, hogy a tünetek hátterében fennállhat-e valamelyik laboratóriumi paraméter (pl. koleszterin, vércukorszint) kóros eltérése.

Elektrokardiográfiás vizsgálat. Egyes esetekben hasznos lehet a kardiológiai gya­korlatban már klasszikusnak számító EKG-vizsgálat, azonban fontos tudni, hogy az an­ginás panaszokkal jelentkező betegek több mint felénél normális EKG-lelet születik.

Angiográfia vagy érfestés (a szívko­szorúerek esetében: koronarográfia). Az érbe fecskendezett speciális sugárfogó röntgenkontrasztanyag útját nyomon követve vizsgálhatók a szív erei, feltérké­pezhetők a szűkületek, mód van terápiás megoldásokra, a szűkületek megszünte­tésére is (lásd később).

MR-angiográfia. Az érfestéses vizsgálat korszerűbb módszere, mely a beteg számára kisebb megterhelést jelent, mint a hagyomá­nyos angiográfia, ráadásul sugárterheléssel sem jár. Hátránya, hogy viszonylag hosszú idejű mozdulatlanságot igényel a betegtől, és klausztrofóbiás vagy pacemakert viselő betegeknél nem is végezhető el.

Izotópvizsgálat (ún. szívizom-perfúziós teszt). Az angina igazolására széles kör­ben alkalmazott vizsgálómódszer, melynek során radiokaktív izotópot fecskendeznek a vérbe, majd gammakamera segítségével nyomon követik annak felhalmozódását a szívizomban. Ily módon elkülöníthetők egymástól a normális és a károsodott vér­ellátású szívizomterületek.

Egyéb vizsgálatok. A mellkasi rönt­genfelvétel segíthet a szívnagyobbodás kizárásában, illetve kóros tüdőeltérések felderítésében. A szív ultrahangvizsgálata (echokardiográfia) képet ad a szívbillentyűk állapotáról és működéséről, a szívüregek nagyságáról, a pitvarok és kamrák falának mozgásáról. Sor kerülhet terheléses vizsgá­latra is, amikor fizikai megterheléssel vagy gyógyszer adásával, ellenőrzött körülmé­nyek között az orvos fokozott oxigénigénnyel járó állapotot hoz létre, így az eltérések könnyebben és korábban kimutathatók.

Hogyan kezelhető az angina?

Az angina kezelése három pilléren nyugszik: (1) az anginás roham megelőzése, illetve ha mégis kialakul, a fájdalom időtartamának rövidítése; (2) az érfali elváltozások lassítá­sa, a lerakódások, plakkok kialakulásának megakadályozása, ezáltal a folyamat sú­lyosbodásának mérséklése; (3) a szívroham (szívinfarktus) kockázatának csökkentése.

Gyógyszeres terápia. Az angina, illetve az annak hátterében álló betegség kezelé­sére, a további elváltozások megelőzésére és a betegség előrehaladásának lassítására többféle gyógyszer áll rendelkezésre. Ezek egy része az aktuális betegség kezelésére, másik részük a potenciális szövődmények és következmények megelőzésére szolgál.

Fontos, hogy a beteg a gyógyszereit mindig az előírt időben és adagban vegye be, és ne hanyagolja el a gyógyszerszedést akkor sem, ha aktuálisan nincsenek tüne­tei, mert a tünetmentesség nem jelent gyógyulást. Az angina és a mögötte álló kórkép hosszan fennálló, a beteget általában egész életében elkísérő betegség, ezért a beteg állapota, a tünetek súlyossága, a betegség előrehaladásának üteme, a szövődmények előfordulása nagyban függ a beteg együtt­működési hajlandóságától. Ha ez nincs meg, akkor a mégoly jól beállított gyógyszeres kezeléssel sem érhető el a kívánt eredmény.

Nem gyógyszeres terápia. A koszorú­erek szűkületének klasszikus gyógymódja a szívműtét, melynek során a szűkült ér­szakaszt a test más pontjáról – általában a lábszárból – vett egészséges érdarabbal (grafttal) megkerülik, ily módon helyreál­lítva a szívizom érintett területének zavar­talan vérellátását.

Ma már lehetőség van arra is, hogy a szűkült erek átjárhatóságát nagy szívmű­tét nélkül, katéteres úton helyreállítsák. Ez történhet a már említett érfestéses vizsgá­lattal egy ülésben, mely tehát diagnózist is és gyógymódot is biztosít. Az egyik lehe­tőség az angioplasztika, melyhez egy apró ballont irányítanak katéter segítségével, le­eresztett állapotban egy nagyobb éren ke­resztül (a kar vagy a lágyék felől) a szűkült szakaszra. A kritikus szakaszon a ballont felfújják, így a szűkült érszakasz feltágítha­tó. A másik módszer az ún. sztentbeültetés, amikor hasonló úton egy apró körkörös hálót juttatnak a koszorúér-szűkület he­lyére, ahol az feltágulva a szűkült szakaszt folyamatosan nyitva tartja.

Életmódbeli tanácsok

Ha dohányzik, hagyjon fel a füstöléssel! A dohánytermékekben több olyan anyag is van, mely szűkíti az ereket, ez pedig nagy veszély az anginás betegek számára.

Egészséges testsúly. Különösen a túl­súlyos vagy elhízott betegek számára fon­tos az egészséges étkezés, a hizlaló, zsíros ételek kerülése. Húsfélék, tejtermékek minél ritkábban és minél zsírszegényebb formában kerüljenek az asztalra. Ajánlatos naponta legalább öt adag gyümölcsöt és/ vagy zöldségfélét fogyasztani. Érdemes kevesebb sóval, több fűszerrel ízesíteni az ételeket.

Rendszeres mozgás. A fizikai aktivitás­nak mind az állóképesség, mind a normális testsúly fenntartásában alapvető jelentősé­ge van. Nem kell versenysportra gondolni, elegendő naponta legalább 30 percet mo­zogni (tempósan sétálni, kertészkedni stb.) a hét legalább öt napján.

A vérnyomás és a koleszterinszint el­lenőrzése. Mind a magas vérnyomás (hi­pertónia), mind a magas koleszterinszint súlyosbíthatja az anginás betegek állapo­tát, ezért fontos a rendszeres kontroll, szük­ség esetén gyógyszeres kezelés egy vagy több vérnyomáscsökkentő gyógyszerrel, illetve sztatinnal.

Alkoholt csak mértékletesen szabad fogyasztani! Kis mennyiségben az alkohol előnyös lehet a szív számára, a problémát „csak” az okozza, hogy még senki sem ha­tározta meg egyértelműen, hogy mennyi ez a „kis mennyiség”. Ezért az a legjobb, ha legfeljebb alkalmilag fogyasztunk szeszes italt, és akkor is csak keveset. A nőknek különösen óvatosnak kell lenniük, mert már kevesebb alkohol is nagyobb pusz­títást végez a szervezetükben. Várandós vagy gyermeket tervező nő egyáltalán ne igyon alkoholt! Kb. heti 14 egységnél van az a határ, ami felett semmi esetre sem javasolják az alkoholfogyasztást (fél liter sör kicsit több mint 2 egységnek felel meg, borból pedig az iszik meg 1 egysé­get, aki kétharmadáig tölt meg egy kisebb borospoharat).

EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.