Az elhízás másfajta megközelítése

A nyugati országokban már nemcsak az elhízás, hanem az elhízottakkal kapcsolatos stigmatizáció ellen is küzdenek, és számos lehetséges szempontból tekintenek a túlsúlyra. Mint a különféle szempontokat felsoroló New Scientist-cikkben (Kövér és büszke: Miért állítják azt a pozitív testkép kialakításáért küzdő aktivisták, hogy az elhízottak is lehetnek egészségesek) Clare Wilson kifejti:Bár a háj elfogadására való felhívás szembemegy az orvosi tanáccsal, érdemes megvizsgálnunk azt is, hogy valójában mennyire ártalmas az elhízás.

A cikkben az első tárgyalt szempont a pozitív testkép kialakításáért küzdőké: ők azt hangsúlyozzák, hogy mindenkinek magánügye, hogy mennyi a testsúlya, és testalakja és kinézete alapján senkit nem lenne szabad elítélni. Ehhez rögtön hozzátehetjük, hogy a több mint 50 regionális és nemzeti tudományos elhízásellenes társaság kutatóiból és orvosaiból alakult WORLD Obesity Federation az idei Elhízás Elleni Világnap fő témájává a túlsúlyosakkal és elhízottakkal kapcsolatos előítéleteket elleni küzdelmet tette, arra figyelmeztetve, hogy ezek az előítéletek károsan befolyásolják az érintettek egészségét. Az idén október 11-re eső Világnap alkalmából a Magyar Elhízástudományi Társaság (MET) MTI-közleményben idézte az OECD legutóbbi jelentését, miszerint a felnőtt magyar lakosság kétharmada túlsúlyos vagy elhízott. A MET hangsúlyozta, hogy az elhízás több mint húszféle szövődményes betegséget okozhat (pl. magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri megbetegedések, 2-es típusú diabétesz és egyes daganatos megbetegedések), továbbá emlékeztetett arra is, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2012-es adatai alapján a társadalombiztosítás az elhízott és túlsúlyos betegek ellátására abban az évben 207 milliárd forintot fordított (ez az egészségügyi alap kiadásainak 11,6 százaléka és a bruttó hazai termék/GDP 0,73 százaléka volt). 

Érdemes tehát sok különféle szempontot is figyelembe venni, amikor az elhízásról gondolkodunk, illetve amikor az elhízottakkal kommunikálunk; a Cosmopolitan brit kiadásának októberi címlapjára került kövér modell, Tess Holliday is azt nyilatkozta a New Scientistnek, hogy alapvetően változott volna meg az élete, ha már gyermekkorában láthatott volna a sajátjához hasonló „nagyobb méretű” testeket női magazinok címoldalán.

Persze természetes, hogy az orvosok az elhízás egészségügyi kockázatait és a következményes betegségek kezelésének társadalmi költségeit hangsúlyozzák, de azt jelenti-e a többlet testzsír elfogadása, hogy összeütközésbe kerül az adott ember egészsége és boldogsága, teszi fel a kérdést a New Scientist, és ha igen, melyik szempontnak kellene győzedelmeskednie? Mint Clare Wilson kifejti, az elhízás valamennyi nyugati társadalomban a legfontosabb népegészségügyi problémák közé tartozik, és régóta bizonyított, hogy az elhízottak körében számos megbetegedés, így pl. a szívinfarktus aránya is jelentősen magasabb, sőt a közelmúltban az is kiderült, hogy már a mérsékelt túlsúly is növeli a cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Ezért napjainkban az orvosok és a társadalom többi tagja is egyre inkább moralizáló tónussal közelítenek az elhízáshoz, és azt hangsúlyozzák, hogy a súlytöbblettel rendelkezőknek már csak azért is kötelességük lefogyni, hogy ne kelljen a társadalombiztosítás forrásait pazarolni. Mivel az elhízottak körében megnövekedett egyes rákfajták kialakulási kockázata is, a moralizálók sokszor egyenlőségjelet tesznek az elhízás és a dohányzás között. Mindazonáltal, ellentétben a dohányzással, az elhízás és a rák közötti kapcsolattal foglalkozó vizsgálatok jelentős része csak korrelációt állapít meg, és az okot a háttérben álló közös tényezők, így pl. a testmozgás hiánya és a szegénység jelenthetik, szögezi le Wilson. Amennyiben az elhízás valóban oka a rákkialakulásnak, akkor sem olyan jelentős a szerepe, mint a dohányzásnak: a tumoroknak „csak” 6%-a hozható összefüggésbe a túlsúllyal, míg a dohányzás a rákok 40%-a esetében szerepel kóroki tényezőként.

Az elhízás egyéb egészségügyi következményei sem olyan drámaiak, mint azt hangsúlyozni szokták, folytatja Wilson. Azok a 60 évesnél idősebbek, akik testtömeg-indexe 30 fölötti, mindössze egy évet veszítenek a többiekhez képest. Aki már a 20-as és a 30-as életéveiben is elhízott, annak esetében persze már nagyobb a veszteség: a körükben 6 évvel csökken a várható élettartam. A szegénység ezzel szemben 8-10 évnyi, a dohányzás 10, a súlyos alkoholizmus pedig 25 évnyi várható élettartam-csökkenést eredményez. Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy nem csak a várható élettartam-csökkenés a lényeges: azok az elhízottak, akik már a 20-as életéveikben is kövérek, 13 évet vesztenek egészségben eltöltött életéveikből, míg a súlyosan elhízottak 19 évet.

A New Scientistnek nyilatkozó Traci Mann (University of Minnesota) obezitológus szerint egyébként nincs is olyan kövér ember, aki ne próbált volna meg fogyókúrázni, azonban a folyókúrák hatékonysága, különösen hosszú távon, igencsak csekély, egy vizsgálat szerint az eredményes fogyókúrázók 20%-a esetében marad fenn a súlycsökkenés két év elteltével is. (Az egyetlen hosszú távon is hatékony folyókúrás módszer a gyomorszűkítő műtét, ami az extrém súlyos mértékben elhízottak kezelésére van fenntartva.) Az obezitológus szerint azonban nem csak a gyakran a kiindulási testsúlynál nagyobb testtömeget eredményező fogyókúra áll az elhízottak rendelkezésére. Mint kifejti, nem is a fogyás szükségességét érdemes hangsúlyozni, hanem az egészséges életmód és a testmozgás fontosságát: a testedzés akkor is az egészségi állapot javulását eredményezi, ha egy grammot sem fogy az illető, és már egy héten belül csökken a vérnyomás, a vércukorszint, és az edzettség növekedésével párhuzamosan csökken a szívbetegség és a cukorbetegség kockázata (az adatok egyébként azt mutatják, hogy a túlsúlyosak harmada esetében rendezett a vérnyomás és a vércukorszint).

A szakértő hozzáteszi: mindezen okok miatt az orvosoknak stratégiát kell váltaniuk, és a fogyás fontosságának hangsúlyozása helyett inkább érdemes arra fókuszálniuk, hogy betegeik kezdjenek el sportolni és egészségesen táplálkozni.