hirdetés
hirdetés

Közegészségügy

Az elhízási járvány mint világméretű rendszerprobléma

Az obezitás pándémiája helyett a túltápláltság, az alultápláltság és a klíma­változás szindémiáját vette górcső alá jelentésében a Lancet malnutríciós munkabizottsága, mert a három „világjárvány” közös hajtóerőinek hatás­talanítása egységes és globális léptékű beavatkozási tervet kíván.

Lancet, 2019. január

hirdetés

Az eredetileg az elhízási világjárvány tanulmányozására felkért Lancet-munkabizottság jelzésértékű döntést hozott azzal, hogy szakított a fogyókúrák redukcionizmusával – a rossz egyéni dön­tések kijavítására redukált beavatkozási tervekkel. A 14 ország 43 szakemberének 3 éves munkájával – a Lancet, az Aucklandi Egyetem, a George Washington Egyetem és a World Obesity Federation égisze alatt – elkészült, több mint 50 újságoldal terje­delmű jelentés nem tűzi ismét napirend­re pl. a Lancetben 2015-ben az elhízásról közölt cikksorozat problémafelvetését és megoldási javaslatait, nem veszi leltárba az obezitásról mint metabolikus zavarról szerzett orvosi tudást és annak fehér folt­jait, ehelyett mélyen gyökerező rendszer­problémaként mutatja be a malnutríció különböző formáit, s a túltápláltság, az alultápláltság és a klímaváltozás terheinek drámai növekedéséért felelős tényezők rétegeinek és dimenzióinak feltérképe­zésére tesz kísérletet. Ehhez és a beavat­kozási lehetőségek kijelöléséhez orvosi, táplálkozástudományi, népegészségügyi, élelmezési, politológiai, klimatológiai, várostervezési, fogyasztói érdekvédelmi, közgazdasági, mezőgazdasági, piacszer­vezési, rendszertudományi és egyéb meg­fontolásokat is igénybe vesz.

A három elemű szindémia terheinek növekedésében elsőrendű szerepe van a globális ipari-mezőgazdasági komple­xumnak, amely – egyéb negatív hatásai mellett – a termelés és a fogyasztás egyre homogénebbé válásának kedvez, és „ki­helyezi” az általa okozott egészségi, tár­sadalmi és környezeti károkat. Jó példa a többszörös károkozásra, hogy a mező­gazdaság és az élelmiszeripar minél több nagy értékű – például nagymértékben feldolgozott, állati eredetű – termék for­galmazásában érdekelt, az ilyen termékek előállítása azonban sok energiát emészt, metán és más melléktermékek kibocsátá­sával jár, és a vonzó marketing hatására sokan egészségtelenül nagy mennyiségben fogyasztják őket. Az egyik következmény az elhízás. A másik a tápanyaghiányos malnutríció. A harmadik a tovább gyor­suló klímaváltozás. Elképesztő mértékűre duzzasztja ezeket a károkat, hogy a me­zőgazdasági szektor globálisan mintegy fél billió USA-dollár állami támogatást kap évente, nem utolsósorban azért, hogy a nagy nemzetközi élelmezési, élelmiszer-ipari cégek olcsóbb nyersanyagokhoz juthassanak.

Helyzetkép számokban

A múltban a malnutríció legelterjedtebb formája az alultápláltság volt, beleértve az alacsony testsúlyt, a csökkent testma­gasságot és a mikronutriensek hiányát. A globális éhezési index (global hunger index, GHI) egyik összetevője, az 5 éves­nél fiatalabb gyermekek halálozása 1992 és 2017 között jelentősen csökkent vala­mennyi régióban, de a gyermekek seny­vedésének és növekedési elmaradásának prevalenciájában kisebb mértékű volt a csökkenés. A gyermekek és a felnőttek alultápláltságának mérséklődése minden­képpen túl lassú a 2030-ra előirányzott fenntartható fejlődési cél (Sustainable Development Goal, SDG) eléréséhez.

Az utóbbi 40 évben az elhízási pándémia miatt eltolódott a malnutríció súlypontja. Az 1980-as évek elejétől gyors növekedésnek indult a túlsúlyosak és az elhízottak aránya a fejlett országokban. Becslés szerint 2015-ben 2 milliárd körül volt az elhízottak száma. Az obezitás koc­kázati tényezője az első négy nem fertő­zéses halálok közül háromnak (kardiovasz­kuláris betegségek, 2-es típusú diabetes, egyes daganatos betegségek).

A 2017-es Global Burden of Disease (globális betegségteher) elemzés alapján a magas testtömegindex (BMI) gyakorisá­ga 2007 és 2017 között 36,7%-kal, 1990 és 2017 között 127%-kal nőtt. A magas BMI miatt a világon 2017-ben 4,72 millió ha­láleset következett be, ez volt a negyedik a halált okozó kockázati tényezők rangso­rában, és a prevalenciája csaknem minden országban növekvő tendenciát mutat.

Kiterjedt kutatások jóvoltából tudjuk, hogy a magzati és a csecsemőkori alul­tápláltság kockázati tényező az obezitás és következményei későbbi kialakulása szempontjából. A malnutríció a kis és közepes jövedelmű országoknak jelenti a legnagyobb terhet. Ezekben az orszá­gokban növekszik az 5 évesnél fiatalabb, túlsúlyos gyermekek aránya, miközben továbbra is gyakori ebben a körben a nö­vekedési elmaradás (28%), a senyvedés (8,8%) és az alacsony testsúly (17,4%). A nem megfelelően növekedő gyerme­kek 3%-a elhízott, a közepes jövedelmű országokban ennél is nagyobb ez az arány.

A Klímaváltozás Kormányközi Bizott­ság (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC), valamint a Lancet planetá­ris egészséggel foglalkozó munkabizott­ságai (2009–2015) és a 2017-ben indult „Lancet-visszaszámlálás” részletes mo­dellszámításokat közölt a klímaváltozás főbb egészségi hatásairól. Közülük a leg­fontosabb a romló élelmezésbiztonság és a sebezhető populációk alultápláltsága számos kis és közepes jövedelmű ország­ban, a szélsőséges időjárási események (pl. aszályok, árvizek), a táplálékkal terje­dő és egyéb fertőző betegségek gyako­ribb előfordulása. Az élelmezésbiztonsági problémák és az éhezés enyhe vagy köze­pesen súlyos foka paradox módon az el­hízás gyakoribb előfordulásával társulnak a sérülékeny populációkban.

A magas jövedelmű országokra na­gyobb súllyal nehezedik az obezitás terhe, és nagyobb a karbonlábnyomuk is a kis és közepes jövedelmű országokénál. A ki­sebb jövedelmű, de feltörekvő országok­ban gyors urbanizációval és gyors moto­rizációval, ezzel együtt a fizikai aktivitás hirtelen csökkenésével, az elhízottak szá­mának megugrásával, az üvegház hatású gázok kibocsátásának gyors növekedé­sével kell számolni. Ezzel párhuzamosan a lakosság étrendjében megnő a nagy­mértékben feldolgozott ételek és italok, tejtermékek, marhahústermékek aránya. Ez utóbbiak előállítása igen nagy üveg­házgáz-kibocsátással jár. A mezőgazdaság az üvegház hatású gázok egyik fő forrása.

Gazdasági hatások

A globális szindémia tetemes gazdasági terheket is ró az országokra, s különösen a Föld 2030-ra 8,5 milliárd főre becsült népességének legszegényebb részére. Az elhízás költsége jelenleg évi 2 billió USA-dollárra tehető a közvetlen egész­ségügyi költségeket és a termelékenység csökkenését figyelembe véve. Ezek a költ­ségek a globális bruttó hazai termék (GDP) 2,8%-ának felelnek meg, és nagyságren­dileg összevethetők a dohányzás, illetve a fegyveres erőszak és háborúk okozta károkkal.

Az alultápláltságnak tulajdonítható gazdasági kár a GDP 11%-ára tehető Af­rikában és Ázsiában, ez kb. 3,5 billió dol­lár évente. A Világbank becslése szerint 10 év alatt 70 milliárd dolláros beruhá­zásra lenne szükség az alultápláltsággal kapcsolatos SDG-célok eléréséhez, mely célok megvalósulása 850 milliárd dollár haszonnal kecsegtet. Az éghajlatváltozás gazdasági hatásai többek között a kör­nyezeti katasztrófákból (pl. aszályok, fu­tótüzek), az élőhelyek megváltozásából (pl. tengerszint-emelkedés), az egészségi hatásokból (pl. éhínségek, hasmenéses fertőzések) és az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésének költségeiből tevődnek össze. Miközben a további tétlenség a glo­bális GDP 5–10%-ába kerülhet, már a világ GDP-jének 1%-ával megállíthatnánk a klí­maváltozás eszkalálódását.

A szindémia hajtóerői

A munkabizottság a szindémia hajtóerőinek azonosításában és a kitörési pontok kijelölésében az emberi egészség és jóllét, az ökológiai egészség és jóllét, a társadal­mi méltányosság és a gazdasági prospe­ritás általános szempontjait tartotta szem előtt. A fő rendszerszintű hajtóerők az élel­mezés és mezőgazdaság, a szállítás, a vá­rostervezés és a földhasználat. E rendsze­rek dinamikájának elemzése megvilágít néhány alapvető kérdést. Miért működnek úgy ezek a rendszerek, ahogy azt tapasz­taljuk? Miért kell változtatnunk rajtuk? Mi­ért olyan nagy az ellenállás a megváltozta­tásukkal szemben? Melyek azok a kitörési pontok, amelyeken keresztül – a politika tehetetlenségét legyőzve – hatni tudunk a globális szindémiára?

A jelentés a visszacsatolási hurkok öt csoportjával írta le a felsorolt kérdések­re adható válaszok dinamikai hátterét. Megkülönböztette: (1) a kormányzati visszacsatolási hurkokat – ezektől függ, hogyan jelenik meg a politikai hatalom a vállalatok működési kereteit megszabó döntésekben, gazdasági ösztönzőkben és ellenösztönzőkben; (2) az üzleti vis­szacsatolási hurkokat – ezek határozzák meg a jövedelmező javak és szolgáltatá­sok létrehozásának dinamikáját, beleért­ve az emberi egészségre, a környezetre és a bolygóra nézve káros externáliákat; (3) a kínálat és kereslet visszacsatolási hurkait – ezek mutatják meg az adott fogyasztási szokásokat meghatározó összefüggése­ket; (4) az ökológiai visszacsatolási hurko­ kat – ezek fedik fel az élelemtermelés és -szállítás által a természetes ökosziszté­mákban okozott környezeti károkat; és (5) az emberi egészség visszacsatolási hurkait – amelyek megvilágítják ezeknek a rend­szereknek az emberi egészségre kifejtett pozitív és negatív hatásait. A felsorolt köl­csönhatásokat feltárva, a visszacsatolási rendszerek átrendezésére alkalmas mód­szereknek elsőbbséget adva fékezhetjük meg a globális szindémiát.

Lehetséges beavatkozási pontok

A globális szindémia egyes komponenseinek visszaszorítására már számos spe­cifikus, evidencia alapú, mértékadó doku­mentum született, ezért a jelentés szerzői azokra a beavatkozásokra fókuszáltak, amelyek képesek a rendszer egészét megmozdítani. Bár az ilyen lépések pozi­tív összegű játszmák lehetnek – minden résztvevő nyerhet velük –, megvalósításuk nem könnyű.

Vegyünk egy látszólag egyszerű példát. Az országos szintű táplálkozási ajánlásokból kiindulva lehet kidolgozni az elhízás és az alultápláltság csökken­tésére alkalmas élelmezési, közétkezte­tési és közoktatási programokat, és ezek a programok elvben tekintettel lehetnek a környezeti fenntarthatóságra is. Csak­hogy sok országban az erős élelmiszer­ipari lobbi – élen a marhahústermelőkkel, a tejiparral, a cukorgyártókkal, valamint a nagymértékben feldolgozott élelmisze­rek és italok gyártóival és forgalmazóival – zátonyra futtatta a próbálkozást, hogy érvényesítsék a fenntarthatóság szem­pontját a táplálkozási irányelvekben. Mindmáig csupán néhány országban – pl. Svédországban, Németországban, Katar­ban és Brazíliában – fogadtak el a környe­zeti fenntarthatóságot szem előtt tartó táplálkozási irányelveket.

A munkabizottság a nemzetközi em­beri jogi törvényt javasolja kiindulópont­nak. Ebbe belefoglalná a jólléthez való jogot, ami felölelné minden gyermek és minden felnőtt egészséghez, elegendő táplálékhoz, kultúrához és egészséges környezethez való jogát. Kormánykö­zi szervezetek (pl. Kereskedelmi Világ­szervezet, Világgazdasági Fórum, Világbank), a nagy jótékonysági alapítványok és a regionális szerveződések (Európai Unió, Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövet­sége, Csendes-óceáni Fórum) részéről sokkal aktívabb közreműködésre lenne szükség a globális szindémia visszaszo­rítását célzó országos politikai döntések támogatásában.

Nem lebecsülendő az egyes emberek és a civil szervezetek szerepe a változá­sok elindításában. Az egyes ember mint választott képviselő, mint munkaadó, mint szülő, mint fogyasztó és mint vá­lasztópolgár hatással van a társadalmi és kisközösségi normákra, az intézmények – munkahelyek, iskolák – szabályzataira. A civil szervezetek pedig artikulálhatják az új politika iránti társadalmi igényt. Ezért a munkabizottság a Világbank 70 milliárd dolláros alultápláltság elleni fel­hívásán és a Zöld Klíma Alap által a kis és közepes jövedelmű országok klíma­védelmi intézkedéseire fordítandó évi 100 milliárd dolláron kívül évi 1 milliárd dollárral támogatná a civil szervezetek­nek a globális szindémia megállítására irányuló erőfeszítéseit.

Az elhízás és a klímaváltozás elleni intézkedések tehetetlenségi nyomaté­kának egyik fő tényezőjét egyes erős gazdasági szereplők politikai befolyása jelenti. E befolyás csökkentése, a rész­rehajlástól mentes döntéshozatal ér­dekében szigorú összeférhetetlenségi szabályokat kell érvényesíteni. Az üzleti szereplőknek új, fenntartható modellekre kell berendezkedniük, a kizárólag profit­elvű modellről a nyereségességet a tár­sadalmi és környezeti életképességgel összeegyeztető modellre kell áttérniük. A fosszilis energiahordozókat felhasználó ipar és az élelmiszeripar világszerte több mint 5 billió dollár állami támogatást kap évente. A munkabizottság javaslata ér­telmében ezt a pénzt fenntarthatóbb energiaipari, mezőgazdasági és élelmi­szer-ellátási tevékenységek támogatásá­ra kell fordítani. A Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény mintájára Élelmiszer­ipari Keretegyezményben (Framework Convention on Food Systems) kell lefek­tetni a jogi alapokat, amelyek talaján az egyes országok korszerűsíthetik élelme­zési rendszerüket a jobb egészség, a kör­nyezeti fenntarthatóság, a társadalmi méltányosság és a további gazdasági prosperitás jegyében.

Ma, amikor oly sok helyen befelé for­duló kormányok vannak hatalmon, ami­kor sok országban újra erősödni látszanak a populista politikai törekvések, amellett gyengül a tudomány adataiba és koncep­cióiba vetett bizalom, a munkabizottság nagy szükségét érzi a tudományos ténye­ken alapuló nemzetközi összefogásnak. Egy ilyen összefogás a nemzetközisége és globális perspektívája mellett helyi ha­gyományokat is feltámaszthatna. Például az irokéz indiánokét, akik azt vallották, hogy minden nemzedék a következő hét generáció sorsáért felel. Még sokat kell tennünk azért, hogy a 21. század társadal­mai az irokézekhez hasonlóan előrelátók legyenek.

Az ismertetés alapjául szolgáló közlemény:
Swinburn BA, Kraak VI, et al. The Global Syn­demic of Obesity, Undernutrition, and Climate Change: The Lancet Commission report. Lancet 2019;393(10173):791–846. Kommentárok: Kleinert S, Horton R. Obesity needs to be put into a much wider context. Lancet 2019;393(10173):724–726; Nugent R. Rethinking systems to reverse the global syndemic. Lancet 2019;393(10173):726–728

Garai Attila
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Hozzászólások (1 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
#
Előrelátásuk és nagy reményű hitük ellenére, sajnos az irokézek sem bizonyultak elpusztíthatatlannak.
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.