Csokoládéfogyasztás, kognitív működés és Nobel-díj
Az étkezésre használt növények egy részében bőségesen vannak flavonoidok, amelyekről kimutatták, hogy javítják a kognitív funkciókat. A flavonoidok rendszeres fogyasztása csökkenti a demencia kockázatát, javítja a teljesítményt bizonyos kognitív tesztekben és idősebb emberek enyhe kognitív károsodása esetén serkenti a kognitív működést.
A flavonoidok egyik csoportja, a flavonolok, amelyek megtalálhatók a kakaóban, a zöld teában, a vörösborban és néhány gyümölcsben, lelassítják, sőt meg is fordíthatják az idősödéssel járó kognitív teljesítménycsökkenést. Emellett javítják az endotél-funkciót és vazodilatációs hatásuk révén csökkentik a vérnyomást.
Mivel a csokoládéfogyasztás elméletileg nemcsak egyénekben, hanem egész populációkban is jó hatással lehet a kognitív funkciókra, a szerző, Franz H. Messerli, az amerikai Columbia Egyetem munkatársa azt akarta megtudni, hogy van-e kapcsolat az egyes országok lakóinak csokoládéfogyasztása és népességük kognitív szintje közt. Eredményeit a New England Journal of Medicine-ben (NEJM) tette közzé október 10-én.
A kérdés megválaszolásához szükséges egyik adat – az egyes népek átlagos kognitív szintje – azonban hiányzik, s ezért a szerző ezt az egy főre eső Nobel-díjasok számával becsülte meg. Ez szerinte azt tükrözi, hogy mekkora a száma a legmagasabb szintű kognitív működéseket mutató személyeknek egy adott népben, s így közvetve az ország átlagos kognitív teljesítményének mértékéül is szolgálhat.
Az egyes országok Nobel-díjasainak számát – 2011 októberéig – a szerző a Wikipédia alapján állapította meg, s az egy főre eső csokoládéfogyasztást az egyes országokban három kereskedelmi cég adatai alapján.
Ha 23 országot vett számításba, az egy főre eső csokoládéfogyasztás és a 10 millió lakosra számított Nobel-díjasok száma között igen erős korreláció volt (r=0,791, p<0,0001), s ez még kifejezettebb lett, ha Svédországot kizárták az elemzésből (r=0,862). Az első helyen Svájc végzett, mind a csokoládéfogyásztást, mind a Nobel-díjasok számát tekintve. A regressziós egyenes alapján az állapítható meg, hogy az egy főre eső évi csokoládéfogyasztás 0,4 kg-os növekedése eggyel növeli egy adott országban a 10 millió személyre jutó Nobel-díjasok számát. A minimálisan hatásos csokoládé mennyisége kb. 2 kg/személyév, és a dózis-válasz kapcsolatban plafonhatás nem mutatkozik a vizsgált (11 kg/személyév) csokoládémennyiségig.
A szerző tisztában van azzal, hogy a korrelatív kapcsolat nem jelent egyben ok-okozati kapcsolatot is, azonban a fordított összefüggés lehetőségét valószínűtlennek ítéli. Semmi nem utal arra sem, hogy egy közös ok befolyásolná a csokoládéfogyasztást és a Nobel-díjasok számát – az egyes országok közötti szociális, geográfiai, klimatikus stb. különbségek nem tűnnek megfelelő magyarázatnak.
Az elemzés második fázisából azért zárta ki a szerző Svédországot, mert kiugró érték volt jellemző rá: csokoládéfogyasztása 6,4 kg/személyév volt, s ennek alapján 14 Nobel-díjas lenne várható, azonban a svéd Nobel-díjasok száma ennek több mint a kétszerese, 32. A szerző ennek magyarázatára azt veti fel, hogy esetleg a stockholmi Nobel-díj Bizottság döntéseiben hazafias szempontok is szerepet játszanak, vagy hogy a svédek érzékenyebbek más népeknél a csokoládé kognitív funkciót javító hatására.
Forrás: NEJM
