hirdetés

Fizikai aktivitás a daganatos gyógyulásért

Egyre több és kiterjedtebb vizsgálat igazolja, hogy a testmozgás nem csak az egészség megőrzésében nélkülözhetetlen, hanem a daganatos kezelések utáni életminőséget és gyógyulási esélyeket is jelentősen javítja.

hirdetés

Az értékelhető adatokkal rendelkező világban minden pillanatban sok millió embert kezelnek rosszindulatú daganattal. A kezelések során elszenvedett mellékhatások, fogyás, stb. következtében az egészséggel összefüggő életminőség (health-related quality of life = HRQOL) romlik, mely fokozza a kiújulások, második tumorok, kísérő betegségek kockázatát. A testgyakorlatok ilyenkor biztonságosak, igazoltan kedvezően hatnak a fáradtságra, a szorongásra, a depresszióra, a testsúlyra, a kardiorespiratorikus rendszerre és mindent összevetve az életminőségre és a halálozásra is emlő-, prosztata-, valamint vastagbél rákban.

A Journal of Cancer Survivorship lapban 2015. április 16.-án két közlemény is megjelent, melyek a daganatos betegek fizikai aktivitásával, és annak a kemoterápiás mellékhatásokat csökkentő bizonyos fokú védő hatásával foglalkozik. Az egyik közlemény európai, a másik amerikai szerzők tanulmánya. A holland tilburgi Egyetem kutatója, Dr. Floortje Mols úgy találta, hogy azon kolorektális daganatos túlélőknél, akik legalább heti 150 percet mérsékelt, vagy erőteljes testedzéssel töltenek el, jóval kevesebb kemoterápia által indukált perifériás neuropatia (CIPN) alakul ki, mint a kevés testmozgást végzőknél. A másik vizsgálatban az amerikai Dr. Siobhan Phillips (Northwestern University, Chicago, Illinois) igazolta, hogy a hetente legkevesebb 3 órát könnyedén sétáló prosztatarákos túlélőknél javulnak a hormonális- és vitalitási működések. A javulás mértéke megegyezett azokéval, akik csak heti 90 percet, de nehéz terepen gyalogoltak.

A holland vizsgálatba Dr. Mols és munkatársai 1 648 kolorektális daganatot túlélő beteget vettek be, akik közül 506-an kemoterápiát is kaptak (31%). A betegekkel az EORTC QLQ-C30-as kérdőívet töltették ki az életminőség, és az EORTC-QLQ-CIPN20 kérdőívet a speciális szenzoros, motoros és vegetatív tünetek felmérésére. A fizikális aktivitást a European Prospective Investigation into Cancer (EPIC) Physical Activity Questionnaire alapján kalkulálták. A kemoterápiában részesült betegeknél több volt a perifériás neuropátiára utaló tünet – függetlenül a fizikai aktivitástól. A hetente legkevesebb 150 percet fizikai aktivitással töltő betegeknél magasabb maradt az EORTC-QLQ-C30-cal számított funkcionális érték, mint az ennél kevesebbet végzőknél (p<0,001). A több testedzéssel töltött idő után javult az érzelmi, a kognitív és a szociális működés, valamint az egészében vett egészség érzése, kevesebb volt a fáradtság, hányinger, hányás, fájdalom, nehézlégzés, álmatlanság, étvágytalanság, székrekedés és hasmenés is (mindegyikre p<0,001). Megállapították, hogy 10 holland kolorektális túlélő közül kilencen betartják a heti minimum 150 perces fizikai aktivitási ajánlást.

Dr. Phillips és munkatársai Amerikában szintén arra a kérdésre várták a választ, hogy a rosszindulatú daganatos betegséget túlélő, egyre növekvő populációban mennyire képes a fizikai aktivitás csökkenteni a kezelésekhez társuló negatív hatásokat, és javítani az életminőséget, valamint egyéb faktorokat. Vizsgálták a posztdiagnosztikus aktivitás, az ülő életmód és a HRQOL összefüggéseit – többek között a vizelet inkontinencia, a vizelési irritáció illetve elzáródás, a bélműködés, a szexualitás, a vitalitás kérdéseit 1917 prosztatarákos túlélő betegen. (Ezek a betegek egyébként az 51 529 férfi egészségügyi dolgozót tartalmazó prospektív Health Professionals Follow-up Study alanyai közé tartoztak). A vizsgált személyek 2008 előtt lokalizált prosztatarák miatt kezeléseken esetek át, és 2010-ben a HRQOL-re vonatkozó kérdőíveket kaptak. Ezeken válaszolniuk kellett az átlagosan (munkába menet, vagy testmozgásként végzett) gyaloglással eltöltött időről, a joggingról, futásról, úszásról, és egyéb sport-tevékenységről. Meg kellett határozniuk, hogy a szabadban történő gyaloglás könnyű, mérsékelt, kissé nehéz, vagy nehéz terepen történt-e. A hosszabb testmozgás (különösen a nehéz terepen történő gyaloglás) jobb hormonális-vitalitási működésekkel járt, javult a fáradtság, a depresszió, a testsúly (p-trend <0,0001). A hetente legalább 90 percet normál ütemben, vagy gyorsabban gyalogló túlélők hormonális/vitalitási mértéke magasabb maradt az ennél kevesebbet teljesítőkétől (p=0,001). Még az enyhe séta, vagy kertészkedés is javított helyzeten. Ugyanakkor a testmozgás nem befolyásolta a bél-és vizeletműködést, vagy a nemi működéseket. Phillips doktornő ezért a prosztatarákos túlélőknek 2,0-2,9 mérföld/óra (≈3,2 km-4,6 km/óra) sebességű gyaloglást javasol heti 3-5 órában.

 

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News > Oncology

2. Journal of Cancer Survivorship

3. Journal of Cancer Survivorship 

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.